A magyar kultúra, irodalom útvonala Szabadkán

Lovas Ildikó: Kulturális jelenlétünk abban is lemérhető, van-e nyitottságunk, hogy szakemberek bevonásával kulturális útvonalakat létrehozzuk – Kosztolányi Dezső, Csáth Géza mint hívószavak a kulturális turizmus fellendítésében

Kulturális jelenlétünk fontos pontja a Szabadkai Városi Múzeumban minap megnyílt Vajdasági Magyar Képtár, valamint az ugyanekkor felavatott a Kosztolányi emlékpark, A Gimnazistával és a költő mellszobrával. Ezzel Szabadkán a magyar kultúra, a magyar irodalom útvonala is kialakult Lifka Sándor egykori mozija és Fenyves Ferenc egykori háza – a múzeum mai épülete – közötti térben. Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális tanácsosa azt vallja, ugyanúgy más kulturális útvonalakat is végiggondolhatunk, a lepukkant városközpont arculata szempontjából fontos más megoldási javaslatokkal is előállhatunk, ettől a város egésze lesz gazdagabb, és mindez a kulturális turizmus fejlesztését szolgálhatja.

LIFKA MOZI, SZENT TERÉZ-TÉR

– Azt mondhatjuk, egy állomásán vagyunk annak az útnak, amelyet nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdtünk el többen végiggondolni. Számomra már akkor nagyon határozottan kirajzolódott egy olyan útvonal, amely elsősorban Csáthhoz és Kosztolányihoz köthető. Nem biztos, hogy lehet egy momentumhoz kötni egy gondolat megszületését, de én mégis úgy éltem meg. Abban az időben – a már jóval korábban, a kilencvenes évek közepén több önkormányzat által létrehozott – Kosztolányi Dezső Színház helyzete nagyon nehéz volt, a megszüntetés veszélye fenyegette. Ezzel párhuzamosan bezártak a mozik Szabadkán, logikus volt az a kezdeményezés, hogy hozzunk létre egy Lifka Sándor art mozit Szabadkán, és juttassuk helyiséghez, játéktérhez a Kosztolányi Dezső Színházat – hallottuk Lovas Ildikótól, aki abban az időszakban Szabadka város kulturális tanácsosa volt.

– Az akkori városvezetőség készen állt, hogy a mozi és a színház épülete ott épüljön fel, ahol egykoron Lifka Sándor mozija működött. Ez egy nagyon intim, bensőséges kulturális tér. Ha kilépünk a Kosztolányi színházból és Lifka art moziból, akkor ott találjuk magunkat a Szent Teréz téren. Az, hogy ezt Szent Teréz térnek nevezik, Papp Árpádnak köszönhető, aki a városi végrehajtó bizottság elnökeként is nagyon határozottan harcolt azért, hogy a térnek e részét Szent Teréz térnek nevezzék el. Azt gondolom, ez nagyon fontos momentum volt – szögezte le beszélgetőtársunk, aki Ante Rudinski mérnökkel kitalálta, megálmodta e tér kinézetét, arculatát.

A tér legjelentősebb épülete a város múltját, kultúráját és kultúrtörténetét meghatározó Szent Teréz-székesegyház.

– Szabadka alapvetően egy katolikus város volt. Ahogyan azt Mirko Grlica A szecessziós Szabadka című könyvében olvashatjuk, ez meghatározza a gondolkodásmódot, a kulturális habitust is. Ebben a templomban keresztelték meg Kosztolányi Dezsőt. A tér másik oldalán ott van a Varázsló kertje, és nekünk még mindig van egy élő ígéretünk, hogy – Dévavári Beszédes Valéria ötlete nyomán – emléktáblán örökítsük meg azt, hogy ez a Varázsló kertje. Azt tervezzük, hogy a zsákutca elején a sarki épületre kerül majd egy emléktábla. Aki elindul a Kosztolányi színháztól a Szent Teréz téren keresztül, a gyönyörű parkon keresztül, eljut Csáth Géza szülőházához és a Kosztolányi-emlékparkhoz, majd a Zsinagógához és a Szabadkai Városi Múzeumhoz. Ennek az útvonalnak egy másik pontján ott van a Népkör Magyar Művelődési Központ. A Népkör előtti tér kialakításának tervei is elkészültek, szintén Ante Rudinski közreműködésével, még 2007-ben. Sajnálom, hogy ennek a realizálására nem került sor, de az a terv megvan. E kis térre padokat, kandelábereket szerettünk volna helyezni, olyan térburkolatot, amely méltó párja a másik oldalon levő Szent Teréz térnek – tudtuk meg az MNT kulturális tanácsosától.

Lovas Ildikó nagyon fontosnak tartja, hogy olyan hangulat teremtődjön meg a városban, amely a magyarság kulturális jelenlétét úgy erősíti, hogy egyszerre kezd párbeszédbe a más nemzeti közösségek és a szerb nemzet történeti jelenlétével. Szabadka egy olyan közép-európai város, amely méltán lehet büszke arra, hogy nagyon sok nemzeti közösség tagja lakja, nagy számban. Ha vesszük a fáradságot, és odaállunk a gimnazista Kosztolányi szobra mellé, és elnézünk a Petőfi Sándor utca végére, akkor azt látjuk, hogy most megnyílt a tér. Ez egy olyan kiemelt pontja a városnak, amelyről ellátunk a Bajai útig, beleértve Csáth szülőházát is. Ha elindulunk a Petőfi utcán ebbe az irányba, akkor jobb oldalt megnyílik előttünk a Népkör előtti tér, ezt az MNT kulturális tanácsosának reményei szerint sikerül a fent említett tervek szerint rendezni, ha balra pillantunk, ott a Kosztolányi színház és a Lifka-mellszobor, a Szent Teréz-templom és a Varázsló kertje. Ha viszont a gimnazista Kosztolányi szobrától az ellenkező irányba indulunk el, akkor ott van a Zsinagóga és a múzeum.

– Ilyen szempontból – hallottuk Lovas Ildikótól – ez egy olyan útvonal, amely a város nagyjaihoz, közöttük Fenyves Ferenchez is kötődik. Amikor a turisták belépnek a múzeumba, az egykori Fenyves-házba, akkor a Bácsmegyei Naplóról is szó van, akkor Geréb Klára festészetéről is szó van, a szabadkai zsidóság történetéről is.

SZOBROK, MELLSZOBROK

– Ezzel a kulturális útvonallal egy olyan egység, olyan erőteljes kulturális jelenlét rajzolódik ki, amelyet én nagyon fontosnak tartok. Azt gondolom, a magyar szónak a jelenléte Szabadka városában nem csak azon mérhető le, hogy bemegyek a boltba vagy a pékhez, és megértik vagy sem, ha magyarul egy kiflit kérek, és nem csak abban mérhető le, hogy magyarul vagy szerbül válaszolnak-e. Lemérhető abban is, hogy hogyan, kiről nevezzük el az iskoláinkat, a tereinket, az utcáinkat, hogy őrizzük-e ezt az emlékezetet. Lemérhető azon is, hogy van-e arra nyitottságunk, hogy szakemberek bevonásával ezeket a kulturális útvonalakat létrehozzuk – és ily módon nyissunk a kulturális turizmusba egy új fejezetet –, amelyek a vajdasági kirándulókat, a belgrádi kirándulókat, akik eljönnek Palicsra, ugyanannyira érdekli, mint a Magyarországról ideérkezőket. Lemérhető, hogy meg tudjuk-e azt valósítani, hogy a Határtalanul program keretében sokkal több magyarországi iskola jöjjön el ide, Szabadkára, és vajon ebben kellő hívószó tud-e lenni Kosztolányi Dezső – adott hangot a véleményének beszélgetőtársunk.

Lovas Ildikó szerint nekünk kell tennünk azért, hogy kellőképp felhívjuk a figyelmet értékeinkre, hogy ellátogassanak a városba a turisták akár Belgrádból, akár Budapestről, és itt töltsenek egy hétvégét, mert mi egy régiónak a központi városa vagyunk, amely metszéspontja mindannak, ami Közép-Európát Közép-Európává teszi. Amikor a kulturális útvonalról van szó, ebbe a Szentháromság-szobor is beletartozik, amely eredeti helyére való visszahelyezéséről döntés született.

– Ez az 1815-ben felállított Szentháromság-szobor a városnak a sár feletti győzelmét szimbolizálja. Ezt együtt állították fel a szerbek, magyarok, bunyevácok, horvátok és a németek. És ugyanolyan fontos, hogy méltó helyen legyen, mint amennyire fontos volt, hogy a szerb templomot, a Zsinagógát renoválják, hogy ráirányítsuk a figyelmet a Szent Teréz-templomra, amely a mi számunkra nagyon jelentős, a kulturális jelenlétünk fontos pontja. Ezek azok a gondolatok, amelyek mentén évek óta tervezgetünk, és ez megnyitja a mellszobrok vonatkozásba is a kérdést: jó helyen van-e, jól megközelíthető-e a Lifka-mellszobor. Sokan kérdezték tőlem, hogy most a gimnazista Kosztolányi néz farkasszemet a Kosztolányi mellszoborral. Eddig nem is látszódott Kosztolányi mellszobra annyira, mint amennyire most látszódik. Ugyanígy felvetődött a kérdés, és számos tréfa tárgya volt, csak erről manapság már nem beszélnek, a városháza melletti parkban farkasszemet néz egymással Csáth Géza és Danilo Kiš, meg Balint Vujkov és Munk Artúr a városháza melletti parkban, ahol mellszobraik állnak. Nyilván a város minden kulturális közössége, amely alakítani akarja a városi teret, újra is gondolhatja ezeknek a szobroknak, mellszobroknak vagy emlékhelyeknek és emlékjeleknek az elhelyezkedését. Egy nemzeti közösségben kiveri a biztosítékot, ha bárki a martalóc Jovan Nenadot szóval illeti, ez nyilván érthető, és nyilvánvalóan 1991-ben ez azért került oda, mert ennek nagyon erős szimbolikus üzenete volt a város polgárai felé, egy negatív üzenete. Azóta eltelt több mint 20 év – szögezte le Lovas Ildikó.

– Úgy gondolom, senki sem gátol abban bennünket, hogy mi ezt a nagyon lepukkant, lerobbant városközpontot, egy épülőfélben levő Népszínházzal, abban a szegénységben, amelyben létezünk, újragondoljunk, újratervezzük szakemberek, kertépítő mérnökök bevonásával, akik 21. századi megoldásokat tudnak javasolni. Senki sem gátolja a kultúrával, az építészettel foglalkozó szakembereket, hogy ötleteket és megoldási javaslatokat rakjanak le az asztalra. Tehát egy nem befejezett, egy tovább gondolandó útnak egyik állomásán vagyunk, ahogyan kialakítottuk, valamint a magyar kultúra és magyar irodalom sétányává tettük Lifka Sándor egykori mozijától a Fenyves Ferenc egykori házáig ezt az útvonalat, ugyanúgy más kulturális útvonalakat is végiggondolhatunk, ettől a város egésze lesz gazdagabb, és ezzel a kulturális turizmust fogjuk fejleszteni – hallottuk az MNT kulturális tanácsosától.

Mihályi Katalin