Szerződésaláíró ünnepség

Tisztelt Államtitkár úr, tisztelt Elnök úr, Hölgyek és Urak!

Negyedszer gyűlünk itt össze, a szabadkai Városháza csodálatos dísztermében, hogy ünnepélyes keretek között köszöntsük a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjasait, azokat az elsős egyetemistákat és főiskolásokat, akik úgy döntöttek, hogy az MNT támogatásával a szülőföldjükön tanulnak tovább. A szerződések aláírását követően Önök is részesei lesznek majd annak az előzmény nélküli és páratlan karrierépítési rendszernek, amelyben már eddig is több mint ezer itteni egyetemista és főiskolás volt részese. Ha jól tanulnak, ösztöndíjukat tanulmányaik befejezéséig élvezhetik.

A helyszín megválasztása nem a véletlen műve. Hiszek benne, hogy üzenetértéke van annak, hogy az ösztöndíjátadó ünnepséget éppen itt a szabadkai Városházán tartjuk. Miért? A szabadkai Városháza amikor felépült a történelmi Magyarország legmagasabb, legnagyobb és legdíszesebb városházája volt. Szabadka nem volt gazdagabb, lakosai nem voltak tehetségesebbek, tehetősebbek, szerencsésebbek, mint Pécs, Szeged, Győr, Pozsony vagy Kolozsvár polgárai, de a Városháza építői hittek magukban és tettek azért, hogy álmaik valóra váljanak, ebben az esetben, hogy a Városháza legyen a legnagyobb és legdíszesebb az országban és ez sikerült. Hogy nem volt könnyű, hát persze hogy nem! 

Tisztában vagyok a mai gazdasági és közállapotokkal, ennek ellenére Önök szerintem jó döntést hoztak. Tisztában vagyok azzal is, hogy manapság divat lebecsülni a szülőföldünket, a gyökereinket, az itthoni életminőséget, az itthoni érvényesülési és tanulási lehetőségeket, és ugyancsak divat kritikátlanul egegbe magasztalni például a Nyugat-Európa nyújtotta lehetőségeket. Szülőföldünk tőzsdei részvényeinek képzeletbeli árfolyama a padlón van. Lassan ott tartunk, hogy aki itthon jól érzi magát a bőrében, aki nem elhúzni szeretne, hanem a szülőföldjén keresi a boldogságát az ár ellen evez, néha csalónak vagy futó bolondnak nézik. A valóság azonban korántsem fekete-fehér, se itthon, sem külföldön. Nem feledjék el, hogy a dolgok leginkább bennünk dőlnek el, a körülöttünk levő világ pedig olyan, amelyenné mi magunk alakítjuk, itthon és külföldön egyaránt. Ha hiszünk abban, és főleg teszünk is azért, hogy boldoguljunk, hogy a körülöttünk levő világ szebb és igazságosabb legyen, akkor ez így is lesz! Ebben Önöknek, jövendő fiatal magyar értelmiségieknek kulcsszerepe lehet, ne becsüljék alá magukat és nem becsüljék le a szülőföldjüket és az otthon pótolhatatlan értékeit!

Az Önök többsége szerbül tanul majd az egyetemen, tudom ez némi nehézséget okoz annak ellenére is, hogy az MNT ingyenes szerb nyelvi felzárkóztató képzést biztosít az érdekeltek számára. Ugyanakkor ne feledjék, hogy ez a szerb nyelvtudás hatalmas előny is lehet az önök számára, a pályájuk az érvényesülésük szempontjából.  Az elmúlt években sokszor tárgyaltam sikeres itthoni magyar vállalkozókkal, azzal a céllal, hogy bekapcsoljam őket az MNT ösztöndíjrendszerébe. Ennek az együttműködésnek a fő célja, hogy a partnercégek a sikeresen diplomázó ösztöndíjasainknak munkavállalási lehetőséget biztosítanak itthon. Meglepő dolgokat hallottam tőlük:

Az egyikük azt panaszolta, hogy már évek óta keres olyan egyetemi végzettségű fiatal magyar szakembereket, akiket alkalmazni szeretne, de a vonzó fizetés ellenére nem talál olyat, aki alkalmas lenne, legtöbbször a szerb nyelvtudás hiányzik, hiszen ezek a vállalkozások elsősorban a szerbiai piacon élnek meg, ott pedig nem lehet szerbül nem beszélő tervezőt, menedzsert stb. 

A másik vállalkozó egy történetet mesélt el, amely arról szólt, hogy egy képzett fiatal rokonát azért vette fel egy pesti székhelyű multinacionális cég regionális igazgatónak a nyugat balkáni térségre, mert jól beszélt szerbül is, a többi jelöltnek pedig nem volt hely és nyelvismerete.

Szóval ragadják meg a lehetőséget, tanuljanak, készüljenek helyt állni!

Tisztelt Hölgyek és Urak!

Nem árulok el titkot, hiszen már bejelentettem, hogy tizennégy év után visszavonulok a politikai élet frontvonalából. Ilyenkor az ember összegez és elköszön, elköszön azoktól akikkel vállvetve küzdött értékekért, célokért, programokért a közösségért. De nem csak elköszönni illik de megkösszöni is azok támogatását, akik az elképzeléseimet, a programokat így az ösztöndíj programot is támogatták. Ez a program nem jöhetett volna létre, nem működhetne Magyarország Nemzeti Kormányának önzetlen anyagi támogatása nélkül, ebben a támogatásban a nemzetpolitikai államtitkárságnak, akit most Potápi Árpád Államtitkár úr vezet és képvisel körünkben nélkülözhetetlen szerepe volt. Köszönet a Bethlen Gábor Alapnak, a Nemzeti Kormánynak! Ugyancsak köszönet illeti a VMSZ-t, amely négy éven keresztül kiállt a program mellett, biztosította a nélkülözhetetlen politikai hátszelet elképzeléseink megvalósításához. Itt szeretnék köszönetet mondani az MNT hivatalnokainak, szakbizottsági tagjainak, a felkészítő tanároknak a program működtetéséért és mindenek előtt Dr. Lengyel László tanácsosnak aki spiritus movense volt a programnak.

Gratulálok és sok sikert a tanulásban – ne feledjék a tudás a leginkább megtérülő befektetés!  

 Dr. Korhecz Tamás