Korhecz Tamás: minden magyar diákért megküzdünk!

Interjú a Magyar Nemzeti Tanács elnökével a tanévkezdésről

- Könnyebb helyzetben van-e az MNT vezetése most, az idei tanévkezdéskor, mint tavaly ilyenkor, hiszen akkor az MNT-nek két hónappal a megalakulása után szembe kellett néznie a belgrádi kormány tagozat összevonási szándékaival pl. a doroszlói és a nemesmiliticsi iskolák esetében?

- Egyrészről könnyebb helyzetben vagyok, mert miután tavaly októberben elfogadtuk az oktatásfejlesztési stratégiánkat, most nem kell rögtönözni. Ebben a dokumentumban pontosan meg voltak határozva azok az intézkedések, amelyek mentén az idei iskolaév vonatkozásában jobb helyzetben kezdhettük meg a munkát. Meg voltak határozva azok a programok, amelyek azt voltak hivatottak elősegíteni, hogy a magyar oktatás ügye jobb helyzetben induljon el idén szeptember 1-jén, mint egy évvel ez előtt. Ebből a stratégiából eddig sok mindent sikerült megvalósítani, ami közvetlenül is érinti az idei iskolakezdést. Az iskolabusz-programmal és az iskolakezdési támogatással, azzal a tanszercsomaggal, amit most osztunk ki a magyar tagozatokon, hozzáláttunk ahhoz az óriási munkához, hogy csökkentsük azoknak a magyar gyerekeknek a számát, akik szerb osztályba iratkoznak, ez által erősítve annak esélyét és lehetőségét, hogy megmaradnak a magyar iskolák és a magyar tagozatok.

- Mi valósult meg a stratégiában megfogalmazott célokból?

- Az elképzelésekből a terepet járó több tucat MNT-s és VMSZ-es aktivista megpróbált rámutatni annak előnyeire, hogy miért jó az, ha a magyar iskolát választják anyagi és szellemi értelemben. Azt értük el, hogy a lehangoló demográfiai mutatók ellenére a szórványban, ahol a legnagyobb a baj, ahol a legnagyobb veszélyben vannak a tagozatok, idén több magyar gyerek indul első magyar osztályba.

- Sokkal több?

- Minden gyerek számít. Ha eggyel több indulna, nekem az is nagyon sokat számítana, de itt legalább 30-40 gyerekről van szó. Ez nem egy elhanyagolható szám a szórvány vonatkozásában, hiszen itt összesen 300-400 gyerekről beszélhetünk. Tehát mintegy tíz százalékát a potenciális szülőknek, gyerekeknek sikerült meggyőzni arról, hogy az anyanyelvű oktatást válassza. Ezért idén kisebb az MNT-re nehezedő nyomás a tekintetben, hogy megszűnik egy-egy tagozat, vagy egy-egy helyen felszámolódik a magyar oktatás. Így pl. Dél-Bánátban, Hertelendyfalván sikerült magyar tagozatot nyitni, ahol tavaly nem volt. Tehát összejött öt tanuló, mivel mi öt tanulóban szabtuk meg azt a határt, amelyben fenntarthatónak tartjuk a magyar nyelvű oktatást. Tehát az utolsó emberig harcolunk azért, hogy az ötös tagozatokat ne vonják össze, ne számolják fel, annak ellenére se, hogy ez úgymond drága az államnak. Mi azt mondjuk, hogy ez a minimum. Több más helyen is sikerült növelni a magyar osztályba iratkozók számát, pl. Újvidéken is többen indulnak magyar osztályba, mint tavaly. Sikerült Budiszaván is megőrizni az önálló tagozatot és Nagybecskerek körzetében is sikerült eredményeket elérni, így azt tudom mondani, hogy a szórvány egy kicsit nyugodtabb helyzetben várta meg ezt az iskolakezdést, mint tavaly.

- Mi a helyzet a tömbben?

- A tömbben eddig sem az volt a baj, hogy szerb iskolába járatják a gyermeküket a szülők. Ott némiképp csökkent a magyar elsősök száma, ugyanis van egy demográfiai hullámzás, amely azért lefelé mutató tendenciát mutat. Zentán pl. nagyon csökkent a magyar gyerekek száma ebben a nemzedékben. A zentai, meg részben a szabadkai visszaesés miatt a tömbben valamivel kevesebb diák kezdi meg az első osztályt, mint tavaly. Itt nem arról van szó, hogy nem sikerült mobilizálni a magyar szülőket. Sikerült, viszont a tömbben levő demográfiai mutatók miatt itt körülbelül a nullán vagyunk. Megközelítjük a kétezres számot a magyar elsősök vonatkozásában. Be fogjuk tartani az ígéretünket. A magyar oktatást népszerűsítő programunknak az volt az egyik pontja, hogy minden egyes családnak, minden egyes magyar gyereknek, aki magyarul indul iskolába, de a nem magyarnak is, aki magyar iskolába iratkozott egy nagyon gazdag tanszercsomagot adunk át. Személyesen is egy tucatnyi iskolát keresek fel. Aktivistáink mind a 78 érintett vajdasági magyar iskolába elmennek. Ezzel is azt az üzenetet továbbítjuk, hogy megéri vállalni a magyarságunkat. De természetesen nem csak erről szól a magyar oktatás. Azon vagyunk, hogy ezt hozzáférhetővé tegyük, pl. iskolabuszokkal. Elindult 8-10 helyen az iskolabusz-program.

- Tavaly csak két iskolabusz működött. Akkor azt nyilatkozta, hogy hamarosan lesz még öt. Ez azt jelenti, hogy most még több iskolabusz áll a diákok rendelkezésére?

- Több lesz, de kis buszok. Az lett a dolog végeredménye, mivel minden tanuló számít, hogy két-három gyerek számára is biztosítjuk a háztól házig történő szállítást. Ez adott esetben személyautóval oldjuk meg, idén. Kilenc-tíz helyen elindul ez a program. Pl. Verbász és Nagybecskerek vonatkozásában is hozzáférhetővé tesszük a magyar oktatást a fiatalok számára. Közben sokat dolgozunk azon is, hogy javuljon az oktatás minősége, mert csak akkor lehet igazán vonzó a magyar nyelvű oktatás, ha az teljes mértékben versenyképes a szerb nyelvűvel. Így a pedagógusok továbbképzése, az iskolák felszereltsége, a különböző tanulmányi kirándulások vonatkozásában is új tartalmakkal gazdagítjuk a magyar oktatást. Azt hiszem, hogy évről évre tudni fogjuk csökkenteni azoknak a tanulóknak számát, akik nem a magyar oktatást választják.

- Számokban kifejezve ez mit jelent?

- A magyar szülők húsz százaléka jelenleg úgy dönt, hogy nem magyarul taníttatja gyermekét. Mi a stratégiában azt terveztük, hogy négy év alatt 15 százalékra fogjuk lecsökkenteni ezt az arányt. Szerintem már az idén meg fogjuk közelíteni ezt a számot. Most azt hiszem, hogy a stratégiában megszabott hatéves időszak végéig akár tíz százalékra is csökkenthetjük a szerb nyelvre iratkozó magyar ajkú elsősök arányát.

- A kormány a gazdasági nehézségekhez alkalmazkodva tagozat összevonásokban keresi a megoldást. Ez a magyar nyelvű oktatást is érzékenyen érinti. Mit tesz ez ügyben az MNT?

- E tekintetben nem vagyunk jobb helyzetben, mint tavaly. Az oktatási minisztérium, akárcsak tavaly, a tanévkezdés előtti napokban értesítette az érintetteket a tagozat összevonási szándékáról. Történt ez annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor megállapodtam a miniszterrel, hogy ez véletlenül sem fog megtörténni, hogy egyeztetni fogunk a tavasz folyamán az iskolai körzetek vezetőivel és a minisztériummal, hogy meglepetés ne érje a szülőket, és csak azokon a helyeken történjen egy fajta racionalizáció, amit az MNT is elfogadhatónak tart. Ezzel szemben az történt, hogy senki nem egyeztetett velünk, hanem öt-hat nappal a tanévkezdés előtt a tartományi hatóságokat értesítették a köztársasági szervek, hogy ötven magyar osztályt összevonnának huszonötbe. Természetesen ez történne szerb, szlovák és más osztályok esetében is, de ez nem a mi bőrünkről szól. Hidegzuhanyként ért ez a dolog, de nem teljesen lepett meg, mert hozzászoktam már a jogállamiság sajátos szerbiai változatához. Az MNT természetesen nyomban reagált, és egyhangúlag elfogadtunk egy záradékot a hétfői ülésünkön, amelyben elfogadhatatlannak tartunk minden összevonást, így a tanévkezdés előtt, amely ötös létszámnál nagyobb tagozatokat vonna össze. Azt el kell mondani, hogy az ötven esetből kilencven százalékban ötnél nagyobb tagozatokat vontak volna össze, akár tizenkettes létszámú tagozatokat is, fűnyíró elv alapján. Ez volt a terv. A minisztérium 15-ös létszámot vett alapul, szerintük az a racionalitás mértéke. Ez nem csak pedagógiai és emberi szempontból elfogadhatatlan. Nem csak a pedagógusok és az iskolák szemszögéből elfogadhatatlan, amikor valaki szeptember elsején tudja meg azt, hogy elveszti a munkahelyét, hanem jogilag is. Ha már egyszer engedélyeztek egy nyolcas létszámú osztályt, azt a szerzett jogok szavatolásának elve alapján nem lehet utólag összevonni. Ez a nevelői munkának is a kárára megy. Egyértelműen minden egyes esetben foggal-körömmel ragaszkodni fogunk a tagozatokhoz. Az MNT asszisztenciájával nem fognak becsukni egyetlen egy tagozatot sem.

- De a nélkül becsukhatnak…

- A nélkül becsukhatnak, de akkor bírósági útra tereljük a dolgot. Ahogy én megígértem a székfoglaló beszédemben, az ilyen jogsértések esetében élni fogok az összes jogi eszközzel. Ha kell, Strasbourgig üldözöm a jogsértőket. Ha a belgrádi oktatási minisztérium erre vállalkozna, hogy nem veszi figyelembe a tartomány és az MNT világos álláspontját ez ügyben, akkor kénytelenek leszünk egy jogi háborúba keveredni. Most úgy érzem, hogy a minisztérium kezd engedékeny lenni. A második körben már az igények feléről lemondott. Én ezt nyomásgyakorlásként és taktikaként élem meg. Abból indulnak ki, hogy ha le tudják nyomni a torkunkon a „racionalizálást”, akkor megcsinálják. Ha túl erőteljesen ellenkezünk, akkor majd elállnak, a legtöbb esetben. Ezt a taktikát választották a megbeszélések helyett. Tisztában vagyok vele, hogy vannak gazdasági kényszerűségek. Valóban van többlet tanár a szerbiai oktatás-ügyben. Fenntarthatatlan az a helyzet, hogy az oktatási költségvetés 97 százaléka bérekre megy el. Ezzel egyezem. De a magyar oktatáshoz akkor nyúljanak hozzá, ha már mindent racionalizáltak ebben az országban és akkor mi is partnerek leszünk abban, hogy megnézzük – figyelembe véve természetesen a pozitív diszkrimináció szükségességét – hogy hol lehet racionalizálni. Velünk ne kezdjék!

- Hol tart most ez az iszapbirkózás az MNT és a minisztérium között?

- Most úgy néz ki, hogy az ötven tagozat összevonására vonatkozó tervből legalább hetven százalékban kivédjük a támadásokat. Mi ragaszkodunk az ötös létszámú tagozatokhoz. Az ötven között öt-hat ilyen eset van. Itt az iskolaigazgatóknak is a sarkukra kell állniuk. Én mindenkinek azt mondom, ameddig nem kap valaki írásos végzést, addig ne tegyen semmit. A módszer általában az, hogy megpróbálnak az emberekre szóban ráijeszteni. Ha kapnak végzést, akkor támadják meg jogorvoslati eljárásban és várjuk meg a végét.
Ternovácz István