Helyzetjelentés a határon túlról

Kilátástalan-e vagy sem a helyzet? – Közösek a gondok – derült ki a hétvégi budapesti szimpóziumon

Kétnapos szimpóziumot szervezett Határtalanul címmel a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium a hétvégén Budapesten. Pénteken a résztvevők határon túli magyar művészek alkotásait tekinthették meg, beszélgetéseket hallgathattak a Kárpát-medencei jezsuita missziók tevékenységéről, valamint népzenei koncerten és táncházban vehettek részt. Szombaton a nemzet iránti alkotmányos felelősségről, a határon túli magyar közösségeket érő kihívásokról, illetve a külhoni magyar újságírók felelősségéről esett szó.

A szimpózium fővédnöke Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes volt, akinek levélben eljuttatott üdvözletét felolvasták a jelenlévőknek. Emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés alaptörvényben rögzítette: a magyar állam felelősséget visel a határon túli magyarság sorsáért, segíti közösségei fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat. Ennek érdekében támogatja az egyszerűsített honosítást, a határon túli etnikai pártokat és a nemzeti regiszter létrehozását.

A szimpózium egyik legizgalmasabb eseménye az a kerekasztal-beszélgetés volt, amely a Helyzetjelentés a határon túlról címet viselte. A délvidéki közösség nevében Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az erdélyi magyarság képviseletében Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, a kárpátaljaiak nevében Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szólalt fel, míg a felvidéki magyarság gondjairól Berényi József, az MKP elnöke, a szlovéniai nemzetrész helyzetéről pedig Göncz László parlamenti képviselő beszélt.

Berényi Józsefazt a kérdést feszegette, hogy jó-e magyarnak lenni Szlovákiában. A húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest változtak a megmaradás feltételei, változott a településstruktúra, változott Magyarország megítélése, a többségi nemzethez való tartozás feltételrendszere, s mindez lazította a magyar nemzethez való tartozás kötelékeit. Hangsúlyozta: a szlovák demokratákkal való együttműködés nem oldja meg a gondokat. Azt emelte ki: ki kell alakítani azokat a jogi, politikai, társadalmi és lélektani körülményeket, amelyek a megmaradás lehetőségét szavatolni tudják. „Noha meglepetés volt, hogy ilyen gyorsan megbukott Iveta Radičová kormánya, intenzíven készülünk a márciusi parlamenti választásokra” – fejezte be felszólalását Berényi József.

Korhecz Tamáspozitívabb hangnemet ütött meg: „Szívesen felvállalom a magyar panaszkultúrával való szembehelyezkedést. A délvidéki magyarság szempontjából nem bukástörténet az elmúlt időszak” – kezdte felszólalását. Indoklásában kifejtette: 91 év elszakítottság, számos, nyíltan diszkriminációs időszak után, a népirtás elemeit is magában foglaló üldöztetés időszakait követően mintegy 270ezer magyar él ezen a területen, míg az elszakítás pillanatában 420ezres volt ez a közösség. „Óriási nemzeti teljesítmény, hogy ennyien maradtunk, s ha hozzátesszük, hogy azokon a területeken, ahol a magyarság Trianon előtt többségben élt, ma is többségben van, akkor bizonyított, hogy ez a közösség nem vesztette el a talajt a lába alól. Nagyon szívós, nagyon életrevaló közösség ez, amely sokszor bizonyította nemzethez való kötődését és életképességét is” – hangsúlyozta Korhecz. Kiemelte: a demográfiai adatok ellenére a Vajdaságban ma többen járnak négyéves középiskolába, mint 10-15 éve, ami a fejlődést bizonyítja. „A délvidéki magyar közösség kiharcolta, hogy Szerbia elismerje kollektív alkotmányos jogait” – emelte ki. Emlékeztetett, hogy a kedvezményes honosítás pozitív eredményeket hozott a délvidéki magyarság önazonosság-tudatának erősítése szempontjából, s nehezményezte, hogy nincs összmagyar vonatkozású, a megmaradást célzó stratégiai tervezés és gondolkodás, amelynek célja, hogy a határon túli magyar közösségek nemzettudata, lélekszáma megmaradjon, s hogy egyenrangúak legyenek a többségi nemzetek tagjaival minden vonatkozásban.

Hasonló hangnemben beszélt Kovács Péter is. „Szeretném eloszlatni azokat a tévhiteket, miszerint Korondon a bácsik felveszik a székely viseletet, kimennek, kaszálnak egész nap, és este megbeszélik, hogy a székelység porlik, mint a szikla. S Érmelléken a menyecskék a szőlőben nem énekelgetnek népdalokat és nem beszélik meg, hogy a trianoni sebeket hogyan is lehetne begyógyítani… Az erdélyi magyarságlét nem arról szól, hogy szomorkodunk, milyen nehéz a sorsunk, s alig várjuk, hogy felmenjünk a Hargitára egy kis friss levegőt szívni. Nem ez a jellemző a romániai magyar közösségre. Viszont mindannyian szeretnénk gazdaságilag jobban élni, és magyarként szeretnénk élni Romániában” – hangsúlyozta az RMDSZ főtitkára.

Kovács Miklósviszont úgy látja: tarthatatlan az az álláspont, hogy a helyzet nem teljesen kilátástalan. „Hogyan lehet nem teljesen kilátástalannak nevezni a helyzetet, amikor a magyar etnikumú biomassza nagy része szerb pártra szavaz?” – tette fel a kérdést Korhecz Tamásnak, aki a legutóbbi választások adatait ismertetve bizonyította ennek ellenkezőjét. „A nemzet túlélése mindenütt azon múlik, hogy milyen erőt tud felvonultatni. Az oligarchikus tömegdemokráciák korszakát éljük. A katonai erő a legfontosabb, utána jön a pénz, amelyen meg lehet vásárolni a szavazatokat. Ahol nincs szavazat, nincs erő sem. Aki a saját szavazatát nem a nemzet túlélésére használja fel, az nemzeti szempontból nem létezik” – hangsúlyozta Kovács, aki szerint a még megszervezhető magyarokat egységbe kell szervezni a túlélés érdekében.

A szimpózium másik kerekasztala a határon túli magyar újságírók felelősségéről szólt. A felvidéki Új Szót Mózes Szabolcs belpolitikai rovatszerkesztő, a Magyar Szót Varjú Márta főszerkesztő, az erdélyi Transindexet Balázsi-Pál Előd felelős szerkesztő, a Kárpátalja Ma portált Kudlotyák Krisztina szerkesztőségvezető képviselte. Mindannyian ismertették médiumuk történetét, jelenlegi helyzetét, a helyi közösségre gyakorolt véleményformáló hatását. Közös gondként merült fel az egyre fogyó olvasótábor problémája, a nyomtatott sajtó példányszámának folyamatos csökkenése. „A Magyar Szónak küldetése van: a nemzet megtartására kell törekednie. Ezt a célt szolgáljuk. Most készül egy roppant jónak ígérkező médiastratégia, amely segítségünkre lesz abban, hogy ne csak magyar nyelven, hanem magyar szellemiségben és a magyarság megtartásáért küzdve tudjunk lapot készíteni” – emelte ki Varjú Márta. „A Magyar Szó független közéleti napilap, amelyet az 1990-es években a politika megpróbált maga alá gyűrni, de a szerkesztőségben volt erő és bátorság megőrizni arculatát, s így a lap ma is politikai nyomás nélkül készül” – hangsúlyozta arra a kérdésre válaszolva, hogy jelen van-e a politikai nyomásgyakorlás a szerkesztéspolitika irányában. A Magyar Szó főszerkesztője arról is beszélt: ha lenne egységes határon túli magyar médiastratégia, annak mindenképpen tartalmaznia kellene a sajtó nemzet- és anyanyelvmegtartó szerepét, a nemzettudat fontosságát.