Segítik és ösztönzik elsőéves társaikat

Segítik és ösztönzik elsőéves társaikat

Demonstrátori ösztöndíjasokat kérdeztünk leendő feladataikról – Lengyel Lászlót pedig a támogatói kapcsolattartás formájáról

Hétfőn mind Szabadkán, mind Újvidéken megtörtént a Magyar Nemzeti Tanács által odaítélt demonstrátori ösztöndíjakról szóló szerződés aláírása azzal a 100 felsőbb éves, főiskolai, egyetemi hallgatóval, akik a havi 130–150 eurós ösztöndíj fejében (a főiskolai demonstrátorok 130, az egyetemi demonstrátorok pedig 150 eurós havi juttatást kapnak) a melléjük rendelt elsőéves társaikat fogják segíteni akár tanulásban, akár az intézményi rendszerben való eligazodásban.

Az aláíráskor megszólaltatott demonstrátor-hallgatók nem tudták még, hogy hány elsőst kapnak, de mindegyikük bátran áll a feladat előtt, bíznak abban, hogy tapasztalataikat, tudásukat méltó módon tudják kamatoztatni.

Székely Leventemásodéves hallgató a szabadkai Műszaki Szakfőiskolán, és mint mondta, igen sokat segít rajta ez az ösztöndíj, mert a tanulmányait is úgy kezdhette el, hogy egy évig dolgozott. A segítségnyújtás nem idegen számára, az évfolyamtársainak is szívesen magyaráz, segít, ha tud. Főleg matematikából, fizikából jó, tehát ilyen téren is fordulhatnak majd hozzá az elsősök.

Bácsi Orsolya és Vörös Flóra a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar negyedéves hallgatói, Orsolya óvóképző,

Flóra pedig tanítóképző szakon.

– Nagy segítség az ösztöndíj, fedezi a lakbért, a hazautazás költségeit. Szerintem az elsősöknek sokat tudok majd segíteni, mert negyedéves nagyok, így már sok tapasztalatot gyűjtöttem, ismerjük a tantárgyakat, tanárokat, és most a gyakorlati időnket töltjük, tehát ebben is tudok tanácsot adni, megosztani a tapasztalataimat – hallottuk Orsolyától, Flóra pedig hozzátette, hogy demonstrátornak lenni nem utolsósorban jó pedagógiai gyakorlat is: – Bár itt nem gyerekekről van szó, ez is egy fajtája annak, hogy tanítsunk. Felhívom majd a figyelmet arra, hogy tanítók leszünk, példát kell mutatnunk, tehát az sem mindegy, hogyan jelenünk meg, hogyan beszélünk.

Újvidéken hetven egyetemista és főiskolás írta alá hétfőn este a demonstrátori ösztöndíj szerződését, melyben vállalják, hogy segítik, kalauzolják és ösztönzik elsős társaikat. A Magyar Szó számára két negyedéves bölcsészhallgató nyilatkozott az ösztöndíjjal kapcsolatban.

– Kevés konkrétumot tudok – figyelmeztet már a diktafon bekapcsolása előtt Raska Szabina. – Ami bizonyos, hogy 5–15 fős egyetemista csoportot bíznak ránk, hogy tanulmányi előmenetelükben segítsük őket. Folyamatosan egyeztetnünk kell velük, hogy ki mint halad, milyen segítségre van szüksége. A munkáról minden hónapban beszámolót kell írnunk. A részletekről a későbbiekben minden bizonnyal bővebb felvilágosítást kapunk.

A könnyebb kérdést a kishegyesi Kovács Hédi kapja, aki arról beszél, hogy az ő számára milyen segítséget jelentett volna, ha négy évvel ezelőtt működik a demonstrátori munkához hasonló tevékenység.

– Nagyon jó lett volna, ha valaki elmondja, hogy hogyan kell vizsgázni, hol kell bejelenteni a vizsgát, egyáltalán: hol kell a vizsgabejelentő lapot kikérni, hogyan kell kitölteni. Figyelmeztet egy-egy tanár elvárásaira, segít eligazodni az egyetemi életben. Abban is tanácsot adhatott volna, hogy milyen ösztöndíj lehetőségekkel élhetek.

Lengyel László, az MNT felsőoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosa elmondta nekünk, hogy 70 demonstrátori ösztöndíjat irányoztak elő, hogy a mintegy 500, MNT-ösztöndíjas elsősöket segítsék. Viszont közel négyszeres volt a túljelentkezés a demonstrátoroknál, és a hiányszakmák területein nagyon jó eredményű diákok kérelmét kellett volna elutasítani, ezért a felsőoktatási bizottság és a közigazgatási hivatal is úgy döntött, hogy kibővíti a keretet, így végül 100 demonstrátori ösztöndíjat hagytak jóvá.

– Azokon a szakokon, amelyek kevésbé számítanak hiányszakoknak 5–10 diákra jut egy demonstrátor. A hiányszakokon, nehéz szakterületeken, ahol kevés magyar diák tanul, ott többször 3 elsőéves diákra is jut egy demonstrátort. A demonstrátoroknak két kommunikációs formához kell tartaniuk magukat, egyik, hogy heti egyszer személyesen meggyőződjön arról, hogy az ő diákja részt vesz az oktatásban, a másik, hogy egy elektronikus kommunikációs csatornán, amit mi alakítunk ki egy közös portálon, folyamatosan, legalább heti rendszerességgel kapcsolatot tartson a diákjaival. Itt kérhetnek az elsősök segítséget, kérdéseket tehetnek fel. A demonstrátorok munkáját az általunk kijelölt elektronikus felület jegyzi, havi jelentésben mutatja a kommunikációt. Így havonta meglátjuk, hogy a demonstrátorunk kivel mennyit kommunikált. Másrészt időnként fel is keressük őket, hogy személyesen beszélgessünk el, tehát egy tájékozódó jellegű kapcsolattartást is tervezünk a demonstrátor-hallgatókkal – tudtuk meg a tanácsostól.