Nagylelkű tajvani adomány a vajdasági iskoláknak

Tajvan Magyarországi Képviselete november 22-én ünnepélyes keretek között adta át a vajdasági iskolák számára összeállított könyvadományát Joó-Horti Líviának, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács képviselőjének. Az eseményre - amelyen az Observer tudósítói is jelen voltak - az Országos Széchenyi Könyvtár épületében került sor. Az alábbiakban részleteket olvashatnak a helyszínen elhangzottakból, illetve megtekinthetik képgalériánkat.

Forrás: observer.hu, Fotók: Dóka Attila

Sajtótájékoztató - 2011.11.22.

Dippold Péter, a Pro Hungaris Alapítvány elnöke:- Sok szeretettel üdvözlök mindenkit a mai rendezvényünkön. Dippold Péter vagyok, a Pro Hungaris Alapítvány elnöke. Nagyon sok szeretettel és tisztelettel üdvözlöm és köszöntöm Marietta Kao Liau nagykövet asszonyt, Tajvan magyarországi képviseletének vezetőjét, Németh Zsoltot, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának parlamenti államtitkárát, Joó-Horti Líviát, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács közoktatási bizottságának elnökét, valamint Bánkeszi Katalint, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének igazgatóját. Mivel időnk nagyon szűkös, ezért rögtön meg is kérem, Bánkeszi Katalint, hogy a házigazda, az Országos Széchényi Könyvtár nevében üdvözölje rendezvényünket.

Bánkeszi Katalin, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének igazgatója: - Jó napot kívánok. Szeretettel köszöntöm önöket és nagyon örülök, hogy vendégül láthatjuk önöket itt, az Országos Széchényi Könyvtárban és mint a Könyvtári Intézet jelenlegi megbízott igazgatója szeretném átadni elődömnek, Bartos Évának a köszöntését is önöknek, aki sajnos most más elfoglaltsága miatt nem tud itt lenni, de aki nagy élharcosa a határon túli magyarság kultúráját támogató programjainknak. Ő maga személyesen is nagyon sokat tett azért, hogy a határon túl élő magyarsághoz is eljussanak a magyar irodalom, a magyar kultúra értékei, hogy mindenben próbáljuk segíteni az ott élő magyarságot, hogy hozzájussanak magyar nyelven az irodalomhoz, a tanulni valóhoz és minden információhoz, ami segít megőrizni a kultúrájukat a határon túli vidékeken is. A Könyvtári Intézetnek amúgy is kiterjedt kapcsolatai vannak. Nagyon sok helyen a magyarlakta területeken támogatjuk a könyvtárakat és az ott dolgozó könyvtárosokat, többek között például oktatási programokkal. Azon igyekszünk, hogy magyar nyelven eljuttassunk hozzájuk minden szakmai információt, ami segíti őket abban, hogy a magyarlakta területen képviseljék a magyar kultúra értékeit, és azokat eljuttassák minden ott élő magyarhoz. Remélem, hogy ezeket a kapcsolatokat a jövőben is ápolni tudjuk, és ezért különösen örülök annak, hogy egyik házigazdája lehetünk ennek a rendezvénynek, amely a Pro Hungaris Alapítvány számára egy nagyon jelentős eseményt képvisel, és tisztelettel üdvözlöm a tajvani nagykövet asszony Ő exelenciáját, aki nagyvonalú ajándékkal lepte meg az alapítványt: az alapítványon keresztül a vajdasági iskolákba nagyon komoly ajándékot tudnak eljuttatni. Köszönöm ezt a támogatást.

Dippold Péter, a Pro Hungaris Alapítvány elnöke: - Bár a meghívóban benne volt ennek az eseménynek a jellege, kicsit ráerősítve néhány szóban hadd mondjam el mégis, hogy miért vagyunk itt. Tajvan magyarországi képviselete 5000 dollár értékben támogatást nyújtott a Pro Hungaris Alapítványnak, amelyet az alapítvány saját programjának kiteljesítése érdekében a vajdasági magyar iskoláknak, általános iskoláknak a könyvtári könyvellátására fordította. Azért vagyunk most itt, hogy az adományozó ezt a nagylelkű adományt legalábbis virtuálisan át tudja adni a felhasználóknak. A rendezvényen néhány mintapéldányt kiállítottunk a könyvekből, amelyeket ebből a pénzből vásároltunk.
Most felkérném államtitkár urat, hogy tartsa meg ezen a jeles eseményen az üdvözlő beszédét.

Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára:- Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelet nagykövet asszonynak, igazgató asszonynak, elnök asszonynak! Az idő és a tér esetlegességei mindig mutatnak egyfajta sorsszerűséget. Nagykövet asszonynak fontosnak tartom elmondani, hogy én ebben az épületben kezdtem el a szakmai életemet. A Magyarságkutató Intézet ebben az intézetben működött, és 1987-ben, ahogy kikerültem az egyetemről, itt kezdtem dolgozni Juhász Gyula főigazgató úr döntése alapján.

Ma, amikor itt találkozunk, akkor abban a helyzetben vagyok, hogy bejelenthetem,éppen a héten indulok Tajvanra, és ott egy olyan megállapodás vár, amelynek az aláírására sor fog kerülni Magyarország és Tajvan között. Nem hiszem, hogy ezek a dolgok ezek ne kapcsolódnának nagyon érdekesen össze. Ebben az adományozásban, hölgyeim és uraim, minimum négy szubjektum fontos: az egyik Magyarország, élén a könyvtárral és a Pro Hungaris-szal, a másik Tajvan, a harmadik Vajdaság és a negyedik Szerbia. Úgy gondolom, hogy ennek a négyszögnek az a legfontosabb szára, ami bennünket - Közép-Európát, magyarokat, vajdaságiakat, szerbeket - összeköt Tajvannal. Egy nagyon nagy távolság áthidalható a közös értékek, a közös meggyőződések, közös érdekek alapján, és nem véletlen, hogy most éppen itt tajvaniaknak az adományát közvetíthetjük, ünnepelhetjük, amit vajdaságiaknak adnak. Tajvannal az elmúlt években nagyon szoros, nagyon baráti kapcsolatunk jöhetett létre. Magyarország számos területen profitált ebből a kapcsolatból. H Tajvan szellemi, kulturális nagyhatalom jellegét nem említem- noha a magyar turizmusnak igazán lehetne ez egy fontos kiváltója-, említhetem azt a nagyon komoly gazdasági befektetés-állományt, amit Tajvan hozott Magyarországra. Mintegy 20.000 ember munkahelyét jelenti ma a tajvani befektetés Magyarországon, hogy csak egy adatot mondjak, és ne terheljem önöket túl statisztikákkal. Ennek az együttműködésnek, ennek a barátságnak, ennek az empátiának nagyon fontos megnyilvánulása, aminek most itt mindannyian tanúi vagyunk.

Nem véletlen, hogy könyvet adnak a tajvaniak. Adhatnának „kütyüket”, nagyon jól állnak ezekkel, és sok minden mást is adhatnának, de ők könyvet adnak. Mert a tajvaniak valami csodát műveltek az elmúlt években, és ennek a csodának a lényege az volt, hogy befektettek a tudásba, és igazán a tudás megszerzésének a szinonimája a könyv mind a mai napig, és ez mindig is így lesz, ha hisszük, ha nem. Ez a fajta szemlélet tette igazán versenyképessé, sikeressé Tajvant. Mi másra vágyhatnának a határon túli magyar közösségek, minthogy ők is sikeresek lehessenek versenyképes tudással. Nagy öröm számomra, hogy éppen most a Vajdaságban megindult egy ilyen nagyon tudatos építkezés. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács például a napokban 400 fiatal egyetemistának adott ösztöndíjat. Az is befektetés a tudásba, és ugyanazt a célt szolgálja, amit most az általános iskolák fognak kapni. Tudjuk, hogy a tudás benne van ezekben a könyvekben, de ezeknek a könyveknek nemcsak tartalma van, hanem kerete, formája is- és ez a nyelv.

Magyar könyveket kapnak ezek a gyerekek, és a magyar irodalomnak, a magyar tudománynak egy nagyon széles spektrumából készítette az összeállítást a Pro Hungaris alapítvány, ez az egyedülállóan fontos intézmény, ami most már egy rendszerváltó intézmény, hiszen lassan 20 éve végzi munkáját. a határon túli magyar közösségek könyvvel, kultúrával való ellátása érdekében. Magyar nyelven lehet igazán a magyar gyermekeknek színvonalas, versenyképes tudásra szert tenni, és a ragaszkodás az anyanyelvhez- ragaszkodás a kultúrához. A korszerűségnek és a hagyománytiszteletnek az a kombinációja, ami egyébként Tajvanon is kézzel fogható. A hagyománynak és a korszerűségnek kell vezetnie a határon túli magyar közösségeket a XXI. században. Nagyon szépen köszönjük, nagykövet asszony ezt a figyelmességet, ezt az empátiát. Nekünk ez- higgye el-, sokat jelent. Higgye el, hogy ha a határon túli magyaroknak adnak valamit, az nekik nagyon sokat jelent, és hogy ha kultúrát, könyvet, magyar betűt adunk a határon túli magyar közösségeknek, az szintén nagyon sokat jelent. Köszönjük szépen önöknek.

Dippold Péter, a Pro Hungaris Alapítvány elnöke: - Mi is köszönjük, hogy adhattuk., és felkérném nagykövet asszonyt is, hogy tartsa meg beszédét.

Marietta Kao Liau, nagykövet asszony, Tajvan magyarországi képviseletének vezetője:- Jó napot kívánok. Először is szeretnék elnézést kérni azért, hogy nem tudok még elég jól magyarul ahhoz, hogy itt magyarul beszélhessek önök előtt, de hát itt van egy tehetséges kollégám, aki majd fordít nekem. Államtitkár úr, elnök úr, elnök asszony, igazgató asszony, hölgyeim és uraim és jó barátaim a Külügyminisztériumból! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra és kollégám, Oliver Hard úr részére, hogy részt vehetünk ezen az adományozási ünnepségen. Azt hallottuk, hogy a Pro Hungaris Alapítvány könyvek és eszközök rendszeres adományozásával több mint 100 közkönyvtárat és kulturális létesítményt támogat, melyeket határon túli magyarok, valamint Magyarországon élő nemzetiségiek működtetnek. Nagyon örülünk, hogy képviseletünk, a Magyarországi Tajpej Képviseleti Iroda szerény adománya révén hozzájárulhatunk e nemes célok megvalósításához. A híres ír drámaíró, az Oscar- és Nobel-díjas George Bernard Shaw mondta egyszer, ha az anyanyelve a magyar lett volna, életműve még nagyobb értéket képviselne. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy ezen az ősi, erőteljes nyelven igen árnyaltan lehet fogalmazni, és a legtitkosabb rezdülések is kifejezhetőek. Tehát hölgyeim és uraim, legalább egy igen jó oka van annak, hogy a magyar nemzetiségűek ne veszítsék el anyanyelvüket és örökségüket, és nagyon reméljük, hogy ehhez hozzájárulunk a magyar nyelvű könyvekkel is. Alig több, mint egy éve vagyok Magyarországon, és máris rá kellett jönnöm, hogy milyen sok értékkel rendelkezik ez az ország. Például a népdaloktól kezdve a Kodály módszerig, az építészettől a tudományig, és ezeket az értékeket büszkén megoszthatja más országokkal. Nagyon remélem, hogy a jövőben több könyvet mutatnak be és fordítanak le Tajvanon. Tisztelt államtitkár úr! Szeretnék köszönetet mondani önnek, hogy olyan sokat tett a két ország közötti kapcsolatok javításáért. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy mindannyiuknak az élet minden területén nagyon sok sikert kívánjak. Köszönöm szépen.

Dippold Péter, a Pro Hungaris Alapítvány elnöke: - Nagyon szépen köszönjük nagykövet asszonynak ezt, a személyes vonatkozásoktól sem mentes, nagyon emberi megszólalását. Mi is szeretnénk megköszönni azt az adományt, amit a Pro Hungaris Alapítvány közvetített a befogadók felé, de én azt gondolom, hogy azok is szeretnének köszönetet mondani, vagy legalábbis beszélni az adomány jelentőségéről, akik kapták. Ezért megkérném Joó-Horti Líviát, hogy néhány szót mondjon a fogadók oldaláról.

Joó-Horti Lívia, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács közoktatási bizottságának elnöke:- Köszönöm szépen a szót. Tisztelt nagykövet asszony, államtitkár úr, elnök úr, igazgató asszony! Nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma, épp azon a napon, amikor egyébként a Magyar Nemzeti Tanács ülése zajlik, és a kulturális stratégiáját fogadja el öt évre a vajdasági magyaroknak. Azt a stratégiát, aminek része a könyvek, a a könyvtári állománynak a megőrzése, bővítése, működtetése. A Vajdaság könyvtárai hét törzskönyvtárra alapozódnak, és ebből épülnek fel a népkönyvtárak, illetve az iskolai könyvtárak és nagyon határozottan képviseljük azt, hogy a magyar a magyar kiadású könyvek számát növeljük a Vajdaságban- úgy a népkönyvtárak vonatkozásában, mint az általános iskolák vonatkozásában. Digitalizálni, modernizálni kell, a mai kor szellemének megfelelően elérhetővé tenni ezt a nyelvi kincset, illetve kultúrát, amit a könyv, illetve az irodalom nyújtanak.

Azt gondoljuk és úgy látjuk, hogy erre van igény, hiszen ezek a könyvtárak élnek, működnek, és én, aki a Magyar Nemzeti Tanácson belül a közoktatással, elsősorban az óvodák, általános iskolák és középiskolákkal foglalkozom, megalakulásunk óta folyamatos olyan találkozókon veszek részt, amelyeken az iskolák jelzik, hogy állandóan igénylik a könyvek állományának a növelését. Elsősorban a házi olvasmányok számának a növeléséről, a különböző szaktanári segédanyagok, enciklopédiák, szótárak növeléséről van szó. A Pro Hungaris Alapítvány régóta partnere a vajdasági civil szférának, és a Magyar Nemzeti Tanács úgy állt fel, hogy most a civil szektor is jelentős részét képezi a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Így természetszerűleg adódott, hogy a civil szféra összekötötte a Pro Hungaris Alapítványt a Magyar Nemzeti Tanáccsal, és így tudtuk felvenni a kapcsolatot, és az igényeket is meg tudtuk jeleníteni a Pro Hungaris Alapítvány irányában.
Nagyon köszönjük nagykövet asszonynak, hogy ilyen empátiával éppen minket támogat, és a vajdasági magyar gyerekekhez juttat el ifjúsági irodalmat, házi olvasmányt. Tudjuk, hogy ha az olvasó a könyvtárban azt tapasztalja, hogy nincs bent a könyv, mert nincs meg akkora példányszámban, akkor nem biztos, hogy másodszor is elmegy és kikölcsönzi. Nagyon fontos tehát, hogy az iskolákban körülbelül abban a példányszámban, ahányan egy osztályba járnak, magyar nyelven megtalálhatók legyenek ezek a könyvek. Ez körülbelül 10, 15, 20 példányszám egy könyv esetében, merthogy akkor egészen biztosan nagy kedvvel hozzáfognak, hiszen ezek a könyvek, ezek az irodalmi gyöngyszemek pontosan azok, amik kedvet adhatnak a fiataloknak ahhoz, hogy továbbra is szeressék a könyvet, szeressék a kultúrájukat, szeressék azt a nyelvet, amin olvasnak. Nagyon-nagyon köszönjük az adományt. Szeretnénk, ha Szabadkára, a Vajdaságba látogatva a vendégeink lehetnének.

Köszönjük a Pro Hungaris Alapítványnak a kitartást és az odaadást, amivel támogatja a határon túli magyar közösségeket, könyvtárakat könyvadományaikkal- és azért tegyük hozzá, ez egy hatalmas könyvadomány, mintegy 10.000 kötetet számlál. Egészében véve 50.000 eurónyi értékű, aminek egy részét képezi a tajvani adomány is.

Amint beérkezik hozzánk, küldünk majd képeket arról, hogyan fogadják a könyveket az iskolák. Azt gondolom, szép karácsonyi ajándék lesz ez az intézményeinknek. Köszönjük.

Dippold Péter, a Pro Hungaris Alapítvány elnöke: - Hogy a köszönet ne csak a levegőben lógjon, hanem legyen ennek valami látszatja is, megkérném nagykövet asszonyt, hogy szimbolikusan egy borítékban adja át a listáját az adományozott könyveknek a fogadó fél, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács képviselője részére.
Nagyon röviden szeretnék néhány szót szólni egyrészt a Pro Hungaris Alapítvány munkájáról, másrészt pedig néhány olyan gondolatról, amit az előttem szólók felvetettek. Államtitkár úr azt a kettősséget említette, ami a világ kultúrájára ma valóban jellemző, mégpedig a hagyományt és a korszerűséget. Én azt gondolom, hogy a Pro Hungaris Alapítvány igyekszik mind a két kritériumnak valamilyen módon eleget tenni. Visszautalnék arra, amit önök is láthatnak, ha erre az asztalra tekintenek, hogy a nyelvnek és az írott szónak, a könyveknek, a könyv korpuszoknak ma még mindig megvan az az ereje, ami remélhetőleg a jövőben is fennmarad, és hiába beszélünk digitalizálásról, korszerűsödésről, azért a gyermekeknek, a fiataloknak a könyv kézbevétele egy olyan plusz élményt ad, amit nem lehet az e-book readerekkel maradéktalanul elérni. Szeretném majd megkérni önöket, ami, hogy vegyék kézbe ezeket a könyveket, nagyon szeretném azt is a tudatukba idézni újra, hogy itt valóban egy olyan adományról volt szó, ami nem egy átzúdított könyv mennyiség, kéretlenül kapott, válogatás nélkül intézményekre zúduló hatalmas információs anyag, hanem itt valóban azokat a könyveket kapják meg az iskolák, amiket kértek. Azt gondolom, hogy ezt is lehet korszerűségnek nevezni, hiszen itt már van egy interakció az adó, az adományozó, a kérő és a befogadó között, és a Pro Hungaris Alapítvány ezt a közvetítő szerepet vállalja fel. Látjuk, itt is van egy adományozó, van egy fogadó fél, a Pro Hungaris Alapítvány pedig segít a válogatásban, a kommunikációban, segít az adománynak a célba juttatásában. Szeretnénk ezen az úton tovább haladni. Szeretnénk azt, ha újabb és újabb ilyen szerepeket tudnánk felvállalni. A fő célunk, hanem az, hogy ezt a folyamatot tovább tudjuk segíteni, tudjunk közvetíteni adományozóktól befogadókig kulturális értékeket. A kulturális értéket nemcsak a könyv jelenti, jelentheti bármi más is, ahogy az alapításunktól kezdve ezt megfogalmaztuk. Igazából a nevünkben is benne van: kulturális értékközvetítő alapítvány vagyunk. Ebbe a kategóriába beletartozik akár a technológia is, számítógépek, különböző modern eszközök ugyanúgy, mint a hagyományos könyvek. Szeretném megköszönni mind az adományozónak, mind pedig a fogadó félnek , hogy eljöttek, és szeretnék átnyújtani mindkettőjüknek egy-egy virágcsokrot. Köszönjük szépen a támogatást. És miután az ünnepségünknek ez a hivatalos része véget ért, szeretném önöket meghívni egy kis koccintásra és egy nagyon szerény kis táplálékra itt a terem végében meghívni,és még egyszer arra biztatnám önöket, hogy vessenek egy pillantást ezekre a könyvekre. Ezeket kérték, és ezeket kapják. Köszönöm szépen.