Kulturális hagyatékunk és a kórógyi fonott csipke rejtelmei
Dévavári Beszédes Valéria: A legfontosabb feladatot elvégeztük, a védett kulturális javak jegyzéke elkészült
A Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottság mellett működik egy hattagú testület, amely javaslatokat tesz a kulturális bizottságnak az örökségvédelem prioritásairól. E hagyatéki bizottság tagjai között van műemlékvédő, néprajzos, művészettörténész, restaurátor, irodalmár. Elnöke Dévavári Beszédes Valéria szabadkai néprajzkutató. Az alábbiakban szóba kerülnek kulturális örökségünk olyan gyöngyszemei is, mint a magyar szentek vitrázs ablakai a szabadkai Szent György-templomban, a csókai Szent Anna-oltárkép, a nagykikindai Imakuláta barokk szobor... Megtudhatjuk, hogy hamarosan elkészül az elhunyt vajdasági magyar írók regisztere. S arról is értesülhetünk: e bizottság várja levelére a temerini Baranyi Károly és Markov Zlata Alapítvány igazgatóbizottságának válaszát.
– Lenyűgöző az a kitartás, ahogy Sebők Valika éjt nappá téve kutatja a kórógyi fonott csipke rejtelmeit. Néhány fényképet látott, talán egy mintadarabot is, amikor nekilátott: hogy megfejtse a rejtélyt: hogyan is készülhetett a szlavóniai szórványmagyarság gótikus gyökerű csipkéje, a kórógyi asszonyok főkötőjén valamikor a XX. század elején. Először gyanakodtak rá, csak messziről csodálhatta meg a budapesti Néprajzi Múzeum kincseit. Egy-két mintadarab elkészülte után, már óvatosan – kutatói felügyelet mellett – megfoghatta, átrajzolhatta a mintákat. Állítólag a titok nyitjára már rájött, mert egyáltalán nem egyszerű a csipkeelőzménynek tekinthető női csecsebecse megfonása, a végek eldolgozása. Fonás közben, mint kiderült, millió-egy újabb minta keveredett ki, a hajszálvékony cérnaszál ide-oda taszigálásából. Emiatt, most Valika valószínű megharagszik rám, hogy a rengeteg energiával és idővel járó munkáját, én csak taszigálásnak tartom. Igen, annak: kulturális hagyatékunk óvásának, taszigálásának– így vezeti be Dévavári Beszédes Valéria örökségvédelmünk szövevényes mivoltának taglalását. Majd így folytatja:
– Valamikor a nyáron kaptam a felkérést, hogy írjam meg, melyek azok az épületek, melyek köthetők a vajdasági magyarsághoz, vagyis készítsem el a jegyzéküket, mert készül a MNT kulturális stratégiája. Nekem szerencsém volt, nem kellett egy rosszul készült fényképről, néhány mondatos leírásból elindulnom. A Műemlékvédelmi Intézetek az elmúlt években ünnepelték alapításuk évfordulóját, és erre az alkalmakra szép összefoglalókat adtak ki. Az igazsághoz tartozik, hogy a Köztársasági, illetve a Tartományi Műemlékvédelmi Intézetet munkái nemcsak reprezentatív képeskönyvek, a szakmában jártasnak jó eligazítást is adnak. A bevezető tanulmányokból, a végén található összefoglaló táblázatokból következtethetünk, mit tartott védendő értéknek az elmúlt évtizedekben a szakma. Az igazsághoz tartozik az is, hogy sok épület már csak papíron létezik. A szerbiai műemlékvédelem elmúlt fél évszázada nem nevezhető sikertörténetnek. A Kőműves Kelemen történetéhez hasonlítható, amit raktak délig, leomlik estélig, amit raktak estig leomlott reggelig: a pénzhiány, az érdektelenség, újabban pedig a befektetők és az örökséget védők csörtéjét láthatjuk: és hipp-hopp felépül huszonegyedik századi beton gipsz-falcsoda, kikezdve a régi utcafrontot, megtörve az évszázados beépítettséget. Valamikor a hetvenes években jöttek rá a városvédők, hogy nemcsak a házak homlokzatára kell figyelni, hanem a település szerkezetre, a régi utcákra, az apró terekre, élhetőbb világot teremtenek majd a globalizálódó világban. Ezt viszont az új világrend, különösen nálunk nem nagyon akarja észrevenni. Ez is olyan taszigálás, mint a fonott csipke: hol ide, hol oda, sajnos ebből ritkán kerekedik ki új mintasor.
Mitől magyar?
Ilyen tapasztalattal meg a boldog ráismeréssel, hogy a szép kivitelű könyvekben látható: templomok, kastélyok, szép polgári házak és falusi házak javát láttam, több esetben magam is részt vettem feldolgozásukban, gondolkodtam, melyek azok, amelyek fontosak a vajdasági magyaroknak, mit tekinthetünk szűkebb pátriánkban magyar kulturális hagyatéknak. A műemlékvédelmi intézetek a regiszterükben nem foglalkoznak evvel a kérdéssel. Ezért fontos, hogy a Nemzetiségi Tanácsokról szóló törvény széles jogkört biztosít, s élni kell vele, annak ellenére, hogy érzékeny kérdéseket is feszeget, ha rosszakaratúan viszonyulnak a problémához. Mitől magyar, horvát, szlovák egy templom, egy szép falusi ház. Természetes minden nemzetiségé, ha oda járnak misére, egy-egy épületben elmúlt évtizedekben különböző nemzetiségű lakók élhettek. Hát akkor kié is. A kulturális hagyatéknak, annál jobb, minél többen magukénak érzik, nagyobb az esély, hogy megmarad, nem dől össze. Mi mégis olyan alapelvet fogalmaztunk meg: melyet az összes itt élő nép, nemzetiség elfogadhat: magyar ember tervezte, építette, a magyarok magukénak vallják. A Kulturális Stratégia 140 védett kulturális ingatlan esetében állítja, hogy azok fontosak a vajdasági magyaroknak. Emellett elkészült egy másik lajstrom, melyen azok az épületek szerepelnek, melyeket belátható időn belül jó lenne, ha az arra illetékes Műemlékvédelmi Intézetek megindítanák a védetté nyilvánítás folyamatát. A stratégia elkészítése közben alakult ki, az a felismerés, hogy nem árt, ha a Kulturális Bizottság mellett működik egy hattagú grémium, amely évenkénti beszámoló elkészítése mellett, javaslatokat tesz a kulturális bizottságnak az örökségvédelem prioritásairól. Hogy ez megtörténjen, néhány gyöngyszemet teljes pompájában kell megmutatni közösségünknek: reméljük, ilyen lesz a magyar szentek vitrázs ablakai a szabadkai Szent György-templomban, a csókai Szent Anna-oltárkép, a település védszentje mert mostanság igen haloványan tekint a hozzá fohászkodókra. Szajánban Szent István királyunkat már csak a legbuzgóbb hívek látják. A nagykikindai Imakuláta barokk szobor szépségét csak a merészebb örökségvédők csodálják. Csak néhányat soroltunk fel, hogy közösségünk lássa, mi valóban menteni szeretnénk az értékeket, igaz, apró lépésekkel.
A legfontosabb feladatot elvégeztük a védett kulturális javak jegyzéke elkészült. Most a záradékok kidolgozása a feladatunk, melyet továbbítani kell a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet szakkollégiumának, hogy a központi nyilvántartóból is tudni lehessen, mit vall magáénak a magyar kisebbség – tudtuk meg a hagyatéki bizottság elnökétől.
Az elhunyt vajdasági magyar írók regisztere
Tennivalóik kapcsán elmondta, hogyegy másik kataszter kidolgozása is készülőben van: elsőként az elhunyt vajdasági magyar írók regiszterének a kidolgozása vár ránk. Hol születettek, mi van a szülőházukkal, hol éltek munkásságuk során, mi van ezekkel az épületekkel. Hol temették el őket. Kéziratos hagyatékát ki őrzi, mi lesz a sorsuk. Virág Gábor vállalta magára, hogy a következő hónapig alaposan végiggondolja ezt. A továbbiakban valamennyi vajdasági művész, közéleti személy esetében szándékunkban áll összeállítani hasonló nyilvántartást.
A Baranyi-Markov szobrászházaspár hagyatékával kapcsolatos kérdésünkre a következő választ kaptuk:
– A hagyatéki bizottság megalakulásakor örömmel olvastuk, hogy megalakult a Baranyi Károly és Markov Zlata Alapítvány igazgatóbizottsága, levéllel is fordultunk hozzájuk, a válasz valahogy késik, az ügy annyit mozdult előre: hogy Baranyi Károlynak is, meg Markov Zlatonak is ellopták a köztéri szobrát a fémtolvajok. Szegény Kari bácsi, szegény Zlató néni! Jó hír viszont, hogy a topolyai Népkönyvtár ősztől Juhász Erzsébet nevét veszi fel.
Mikor érjük meg mi Szabadkán, hogy Kosztolányi mellett néhány más közintézmény is nagyjainkra emlékeztet: Iványira, Penavin Olgára, Vujkov Balintra, Ulmer Gáspárra? A Szerb Matica bölcsője is ott ringott valahol a romos színházunk körül. Meg Lányi, meg Gaál... sosincs vége a névsornak. Mert nekem egyre több a halottam, akinek legalább a sírját szeretném megóvni, az örökkévalóságnak. Az az érzésem hogy Sebők Valikának még igen sokáig kell taszigatni a fonalait, hogy közös ügyeinkben előbbre jussunk, ahogy neki a kórógyi csipkék mintáinak megalkotásában.
Fórum a szakembereknek
A Magyar Nemzeti Tanács Hagyatéki Bizottságát az MNT Kulturális Bizottsága nevezte ki.
– A Hagyatéki Bizottság tulajdonképpen egy fórum, ahol az örökségvédelem különböző területeivel foglalkozó szakemberek összejöhetnek. A cél a vajdasági magyar kulturális hagyaték védelme, szakmai felügyelete és az intézményi átjárhatóság biztosítása, tehát arra is szolgál, hogy felvegyék a kapcsolatot más intézményekkel. A bizottság a szakmai hátteret tudja biztosítani, a tagjai tudják felmérni, hogy mit kell megvédeni és megállapítja a prioritásokat is. Ennek alapján cselekszik majd az MNT, az utat, hogy az MNT-nek kihez kell fordulnia, a bizottság mutatja meg – mondta el Szűcs Balázs, a Magyar Nemzeti Tanács általános jogi ügyekkel megbízott tanácsosa.
Tápai Renáta, Magyar Szó 2012.03.01.