Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnökének ünnepi beszéde

Tisztelt Ünneplő, EMLÉKEZŐ Honfitársaim!

Egészalakos szobrot állít ma, a magyar közösség itt Óbecsén Petőfi Sándornak,  az elsőt, az egyetlent, de remélem nem az utolsót! Az 48-as forradalom és Petőfi Sándor emléke előtt tisztelgünk ma. Petőfi, született nevén Petrovics Alexander előtt, a forradalmár és szabadságharcos, a vándorszínész és poéta, az újságíró és szerkesztő előtt.

 A minap vezércikkében Dudás Károly is Petőfivel foglalkozik, leírja, hogy Ő tollal és karddal védte népe szabadságát, és, hogy máig vitatott melyik fegyvere volt hatékonyabb?  Szerintem ez aligha lehet vitás, Sándor nem volt János vitéz, gyengécske, beteges teste nem bajvívásra született, és kardot is csak forradalmi hévből fogott, mert az igaz embert akkor is, és mai is tetteiről és nem csak kimondott szavairól ismerték fel. Negyvennyolcban pedig minden kardra szükség volt, példamutatásra pedig méginkább.

De az amit Petőfi tollával alkotott, rövid élete folyamán az utánozhatatlan és örökérvényű teljesítmény. Igen, Petőfi Sándor rövid élete alatt több, mint ezer verset írt és nem is akármilyet, a legtöbbet fordított magyar író Ő.  Egyes verseit minden iskolánkban megtanulják a diákok, és mi felnőttek is sok versét egy életre megjegyeztük.

Az, hogy mától,  ércbe öntve, közterületen is közöttünk él majd Petőfi azt jelzi, hogy ma már büszkesége és tartása is van ennek a vajdasági magyar közösségnek, hogy nyíltan vállaljuk és hirdetjük történelmünket, eszményképeinket,  kultúránkat és  értékeinket.

Végezetül, az MNT, valamint a magam nevében köszönöm mindazok áldozatos fáradozását, akik hozzájárultak a szobor születéséhez, de mindenekelőtt a szobrásznak, Szarapka Tibornak, az alkotás elkészítőjének szeretnék köszönetet mondani.

Tisztelt Hölgyeim és uraim, mint már említettem volt, szavaink hitelét cselekedeteink teremtik meg! Ma a szoborállítással a vajdasági magyar közösség cselekedett!