Hanyatló alkotmányos kultúra

Sólyom László: Nem magával az alkotmánnyal, hanem az alkotmány alkalmazásával van baj

A Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság szervezésében csütörtökön megtartott A magyar nyelv hivatalos használata a közigazgatási szervekben és az igazságügyben című magyar jogi-terminológiai szeminárium magyarországi díszvendége dr. Sólyom László, Magyarország egykori köztársasági elnöke volt, aki megalakulása után elsőként látta el az Alkotmánybíróság elnöki tisztjét. A volt államfő a konferencián Az alkotmányosság jövője címmel tartott előadást, de ezúttal a vajdasági magyarok helyzetéről és az új magyar alkotmányról kérdeztük.

– Annak a fajta önkormányzatnak, amely jelenleg Szerbiában működik, vagyis a kollektív jogok elismerésének, a Kárpát-medencében rengetegen örülnének. Arról viszont, hogy a gyakorlatban milyen a jogérvényesítés, az ember sok mindent hall, panaszt is, jó hírt is, de nem az én tisztem, hogy megítéljem a szerbiai helyzetet. Az ugyanis mindig órási teher, amikor egy külsőstől azt várják, hogy ítélkezzen. Szívesen segítek, és minden hasonló rendezvényen részt veszek. A sok fiatal látványa optimizmussal tölt el, és megerősít abban, hogy ez a jogi kultúra, amely mindig is élt Vajdaságban, folytatódni fog.

A Kárpát-medencében eddig egyedül a vajdasági magyarságnak sikerült elérnie a perszonális autonómiát. Mi a siker kulcsa?

– Az embernek mindig az volt az érzése, hogy itt, a soknemzetiségű Jugoszlávia örökségében könnyebb kisebbséginek lenni, mint egy olyan államban, amely eleve homogén törekvéssel alakult meg. Ilyen például Szlovákia és Románia is, ahol azt hangsúlyozzák, hogy az ország nemzetállam. Szerbiában azonban megvoltak az alapok, sőt Jugoszlávia idejében szinte propagandajelleget öltött, hogy minden nemzetiségnek meg kell adni, ami megilleti. Egyébként a felszínen a Szovjetunióban is hasonló volt a helyzet, csakhogy ott szétosztották a tisztségeket, ide egy ilyen nemzetiségű személy került, oda egy amolyan. Ez viszont nem volt jellemző a környező országokra. Természetesen Jugoszlávia idővel nemzetállamokká hullott szét, és ez maga után vonta, hogy az uralkodó többségnek újra el kellett fogadnia, hogy nincs egyedül, és a kisebbségeknek is jogokat kell biztosítania. A nagy kérdés azonban az, hogy az új viszonyok között mindennek miként lehet szavatolni a túlélését. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Szerbia európai uniós társulását megfogalmazó határozat mellékletének értelmében különös gondot fordítanak a kisebbségek helyzetére, s erről jelentést is fognak írni. Ezek olyan dolgok, amelyeknek lehet értelme, és lehet is velük élni, de fel kell tenni a kérdést, hogy mindez a gyakorlatban mennyire hatékony. Az uniós csatlakozástól Magyarország is nagyon sokat várt, azt gondoltuk, hogy minden gondot megold, de amióta EU-tagok vagyunk, látjuk, hogy mégsem annyira egyszerű a dolog. Minél több olyan ország kerül be az unióba, amelynek őshonos kisebbségei vannak, annál inkább el kell ismerni EU-szerte a kisebbségek jogait.

Magyarország új alkotmányát nemzetközileg sokan kritizálták. Mennyire ad helyt ezeknek a véleményeknek?

– A magyar alkotmányozást rendkívüli nemzetközi figyelem kísérte, ezért mindenképpen meg kell különböztetnünk a reakciók két szintjét. Az egyik szinten a politikai reakciók voltak, amelyek a sajtó nagy részében megjelentek. Ezek többségére azt kell mondanom, hogy túlzó és nem pontos értesüléseken alapuló kritikák voltak, vagy olyasmikkel foglalkoztak, amelyek irrelevánsak. Például azt vették górcső alá, hogy a magyar alkotmány értelmében házasság csakis férfi és nő között köttethet meg, miközben ez Európa más országaiban is így szokás. A sokszor naiv, kampányszerű reagálások legnagyobb hátulütője ugyanakkor az volt, hogy nagyon megnehezítették az objektív szakmai kritikát. A nemzetközi támadás, amely sok esetben negatív, igaztalan vagy megalázó volt, megosztotta az embereket, s emiatt a sajtóreakció kontraproduktívnak bizonyult. Természetesen voltak komoly szervek is, amelyek foglalkoztak a magyar alkotmányozással. Ezek jelentik a reakciók másik szintjét. Ilyen például a Velencei Bizottság, amely három részletes és megalapozott véleményezést küldött. Súlyos kifogásként például az alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását, valamint az alkotmány szövege és az átmeneti rendelkezések közötti különbséget említette, de ezeket az ombudsman is kifogásolta. Erre az utóbbira pedig úgy reagáltak, hogy gyorsan felvették az átmeneti rendelkezéseket az alkotmány szövegébe, és így nem lehetett többé megtámadni őket az Alkotmánybíróság előtt. Ez azt mutatja, hogy nem magával az alkotmány szövegével van baj, hanem az alkotmányos kultúrával, hiszen számos olyan alapelv, amely magától értetődő volt az elmúlt húsz évben – például, hogy az alkotmány gátat szab a politikának –, most a jelek szerint hanyatlik.

Milyen hatásai lehetnek az alkotmányos kultúra hanyatlásának?

– Mivel nem magával az alkotmánnyal, hanem az alkotmány alkalmazásával van probléma, s az Alkotmánybíróság kijelentette szándékát, hogy hű marad a húszéves hagyományhoz, és arra építi az ítéleteit, nem hinném, hogy megváltozna a jogi oktatás. Nem az alkotmány a rossz, hanem azzal van baj, hogy például a parlament a házszabályt megkerülve egy éjszaka alatt egyéni indítványra módosíthat alkotmányt.

Milyen változást hozott a Kárpát-medencei magyarság számára az új alaptörvény?

– Az új alkotmány tisztázata azt, amit eddig is vallottunk, csak nem volt ennyire kifejtve, hogy a magyar nemzetet kulturális nemzetként kell feltételezni. A magyar nemzet olyan kulturális egységet képez, amelynek a történelmi tudata, a nyelve és a kultúrája egységes. Az alaptörvény szépen elkülöníti a politikai nemzetet, amelynek viszont a Magyarországon élő nemzetiségek is a részei. Ma már alkotmányos alapja van annak, hogy a magyar nemzetről mint kulturális értelemben vett nemzetről beszélünk, amely független az országhatároktól.

Diósi Árpád, Magyar Szó 2012.06.01-jén