Pótolhatatlan szolgálat megmaradásunknak

Magyarkanizsán tegnap a néptáncosok fellépésével befejeződött az idei Durindó és Gyöngyösbokréta háromnapos rendezvénysorozata – A csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési egyesület Csalogány asszonykórusa érdemelte ki a Bodor Anikó-díjat

Ez a nagy hagyományokkal rendelkező fesztivál nem véletlenül a legtömegesebb rendezvénye közösségünknek: szemet gyönyörködtető és szívet melengető módon népszerűsíti gazdag örökségünket, hagyományainkat, s tesz ezzel pótolhatatlan szolgálatot önazonosság-tudatunknak és megmaradásunknak – írta a vajdasági magyarság legrangosabb népzenei rendezvényét, a XXXVI. Durindót és XLIX Gyöngyösbokrétát köszöntő levelében Egeresi Sándor, a tartományi képviselőház elnöke.

Levelét a néptáncegyüttesek tegnapi műsora előtt tolmácsolták, mely műsor folytatása volt a népi zenekarok, népdal-együttesek és szólisták pénteki és szombati fellépéssorozatának.

A vasárnapi program a fesztivál lobogójának megáldásával kezdődött a Szent Őrangyalok temploma előtt, majd a díszfelvonulást követően a városháza előtt folytatódott. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Szigeti András, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának alkonzulja, dr. Zapletán Géza esperes, dr. Zsoldos Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Hajnal Jenő, az MNT tagja, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Kiss Tóth Erika és az MNT többi tagja, valamint Pék Zoltán, a VMSZ tartományi parlamenti képviselője, ifj. Juhász Bálint, a VMSZ tanácsának tagja, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség tagjai, dr. Dévavári Zoltán, a VMSZ alelnöke, Dobai János mezőgazdasági titkárhelyettes és Csikós László polgármesteri tanácsnok.

Tóth Ágnes, a Tisza Néptáncegyesület és egyben a szervezőbizottság elnöke köszöntőverssel üdvözölte a jelenlévőket: „Magyar házban a vendéget szeretettel várják, pirosra sült friss cipóval szívesen kínálják. Ha nincs cipó, ha nincs kenyér, mit tehet az ember, köszönti a vendégeket meleg szeretettel”.Ilyen szeretettel fogadják ők is vendégeiket, mondta a szervezőbizottság elnöke, a csoportoknak sikeres fellépést, a szakmai bizottságnak jó munkát kívánva.

Zsoldos Ferenc felhívta az egybegyűltek figyelmét, hogy ez a fesztivál az egyetlen olyan délvidéki rendezvény, amely végigível az elmúlt majd 100 éves délvidéki magyar történelmen, hiszen Gyöngyösbokréta létezett már a két világháború között, létezett a Titói érában, és létezik most is. Nagyon fontos, hogy ez a hit tovább éljen – jelentette ki köszöntőjében Zsoldos Ferenc.

Dr. Szöllősy Vágó László, a fesztiváltanács elnöke elmondta: hagyományaink ünnepének külön hangsúlyt ad az örvendetes növekvő érdeklődés a szellemi kulturális örökség iránt, s az, hogy Kodály Zoltánra emlékezünk születésének 130. évfordulóján, aki szerint a megmaradás egyetlen esélye, ha az egocentrizmust a hungarocentrizmus váltja fel. A nemzeti érdekek jelentős része hagyományaink őrzése, a lényegi kérdés a továbbadás, hangsúlyozta a fesztiváltanács elnöke, majd megnyitotta a rendezvényt.

Mielőtt azonban a néptáncosok birtokukba vették volna a színpadot, Vakler Anna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszakának oktatója, a fesztivál művészeti bizottságának elnöke ismertette a döntést, hogy kit illet meg az idén a Bodor Anikó-díj.

– A magyar népzene nagy alakjai állócsillagként vezérlik magyar nemzeti kultúránk különleges és egyedi részét, a magyar hagyományos paraszti kultúra megőrzésének néptánc és népzenei kincsét, együtteseket, szólistákat, közösségeket. Ilyen állócsillag a vajdasági magyar kultúra egén örök időben Bodor Anikó, az egyetemes magyar és európai népzenekutatás olyan alakja, aki soha nem hagyta el a szülőföldjét, sem kutatói szándékában, sem emberi mivoltában. Aki nem szobatudósként tekintett erre a kultúrára, nem adatközlőként beszélt százakkal – mert sok százan emlékeznek rá vissza, mint olyan emberi megerősítésre, akik nélkül most nem lennének itt. Amikor az emlékdíjat ma átadjuk, azt szeretnénk, ha a vajdasági magyar politikusok, kulturális vezetők számára Bodor Anikónak nemcsak a neve, nemcsak egy emlékplakett, egy szobor képviselné, amit a vajdaság magyarság számára megjelenített, hanem olyat tudnánk mutatni, amelyben a hétköznapok, és nemcsak a színpad, nemcsak az ünnepnapok számára örökítik át ezt a kultúrát. Magyar nyelvünkön énekeljünk, beszéljünk, ne csak a színpadon, hanem az otthonokban, templomokban is – mondta Vakler Anna.

Majd arra kérte a jelenlévőket, hogy ünnepeljék meg azt az együttest, amely ezt a szellemiséget hosszú, kitartó munkával képviseli, és átadta a Bodor Anikó-díjat a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési egyesület Csalogány asszonykórusa képviselőinek.

Ezt követően a Tisza Néptáncegyesület fellépésével kezdetét vette a néptáncosok bemutatkozása, mely még lapzárta után is javában tartott.