A magyar kultúra napja a Délvidéken

Péntek este tartották meg a zentai Művelődési Házban a magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségét, amelyet az idén Liszt Ferenc születésének kétszázadik és Lányi Ernő születésének százötvenedik évfordulója jegyében szerveztek meg. A rendezvényen Lovas Ildikó, az MNT kulturális tanácsosa is ünnepi beszédét tartott, amelynek szövegét itt olvashatják el.

Lovas Ildikó, az MNT kulturális tanácsosa

Hölgyeim és Uraim, a Magyar Kultúra Napját ünneplő közönség,

tisztelettel köszöntöm Önöket a Magyar Kultúra Napjának délvidéki-vajdasági központi ünnepségén.

Liebestraum.

Ez ünnepi beszédem címe, melyet a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosaként mondok el, de az egyetemes magyar irodalom, kultúra mellett elkötelezett vajdasági magyar íróként írtam meg. Nem eredeti és nem frappáns a cím, úgylehet találhattam volna illőbbet Liszt Ferenc műveinek címei között, olyant, ami képvisel, meghatároz, körülír valamit Liszt Ferencből és a magyar kultúrából. Vagy ráfoghatjuk, hogy azt teszi. De éppen ezt akartam elkerülni, a ráfogást, a műviséget, a csináltságot. Olyan címet akartam, ami egyetlen szóként akár, önmagában is kifejezi mindazt, amit nekünk, hitem szerint itt jelenlévőknek a kultúránk jelent, de kifejezi a 200 éve született Lisztet és a 150 éve született Lányi Ernőt és a 75 éve távozott Kosztolányit, és kifejezi azokat, akiket külön tisztelettel és főhajtással köszöntök, a ma este ünnepeltjeit, a díjazottakat.

A szenvedélyről szeretnék beszélni, amit a művészetben - Füst Milán után - indulatnak és látomásnak nevezünk, és ami meghatározza a művészetben, kultúrában alkotók, dolgozók életét. Másként ugyanis nem lehet. Pontosabban lehet, de abból érték nem származik, nem származhat, mert igaz ugyan, hogy a kultúrát és annak teljesítményeit patikamérlegen mérni nem lehet, azonban a nem szenvedéllyel (tehetséggel, látomással, szép indulattal és tegyük hozzá, tisztességgel) alakul a teljesítmény, akkor bizony vékonyka lesz és áttetsző, súlytalan és feledhető. A talmi csillogás és a középszerűség sokszor jobban el tudja magáról hitetni, hogy valódi érték. Ezért is nagyon fontos, hogy a valódit, a tisztességgel teremtetettet ünnepeljük, kultúránk napján a díjazottakat.  Mielőtt bárki is felkapná a fejét, hogy mit is jelent a szó e környezetben: tisztességgel, elmondom: ,,én tartottam felette a síri beszédet, és én is azt mondtam róla, hogy ilyen ember volt. Nemcsak kedves és tehetséges, de példásan tisztességes ember is. És azért mondtam, mert tényleg az volt.” Ez az idézet Füst Milántól való, és pontosítja a szót, hiszen aki ismeri Kosztolányi életművét, pontosan tudja, hogy a művészi tisztességről van szó, a törekvésről arra, hogy önmagunkból a legjobbat hozzuk ki.

A szabadkai Zenedét nem nevezték el Lányi Ernőről. A magam részéről kétszer kezdeményeztem, megvallom kissé a partszélről, hiszen ez az oktatás területe, nem a kultúráé, de amikor sikerült visszaszerezni a város számára a Lányi által 1908-ban alapított filharmóniát, akkor nagy reményeket fűztem ahhoz is, hogy a Zenedénket erről a nagytudású, életerős és elkötelezett, teremtő/létrehozó/alakító zenészről nevezhetjük el, akire méltán büszke a vajdasági, de elsősorban a szabadkai művelődési élet. A magam részéről remélem, hogy a 150. születési évforduló méltó alkalom egy újbóli kezdeményezésre, amit végre siker koronázhat. Nagyszerű volna, ha ez a kezdeményezés hozzánk, a magyar művelődési életben, oktatásban, zenei életben és -oktatásban tevékenykedőkhöz kötődne.

 Liszt Ferenc: idős, keménytartású, vonzó és elegáns férfi gyertyaviasztól pecsétes abbéruhában, zilált hajjal, zavarba ejtő tekintettel. Kifeszített ujjainak távolsága Európát méri. A legnagyobb, mert romantikusként is merész, kihívásokat kereső és kísérletező alkotó, vad és szenvedélyes előadó, azonban mérlegelő, fontolgató, értékrendjében elkötelezett.

Liebestraum.

Ha ezt a szót elvonatkoztatjuk attól az elterjedt jelentéstől és használattól, amit az évtizedek során kapott, akkor talán ezt  a réteget is megérinthetjük: a szenvedély és az alkotói józanság együttállását. A kultúra – számomra talán legfontosabb – feladatát: egyrészt új művészi érték teremtése, másrészt kulturális örökségünk értékként való kezelése, közösségi feladatként való megélése, amihez vállalt értékrend, bátorság, céltudatosság szükséges.

,,Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy – bizonyos számító ész is.” Liszt Ferencnek ezen gondolata nem ellenkezik azzal, amit Füst írt Kosztolábnyiról, azzal, ahogyan élt és dolgozott Lányi Ernő.

Két olyan alapvetés van ebben az idézetben, amit a magam részéről vezérelvként fogadok el: egyrészt a tehetség és a szív (másként szenvedély, indulat, látomás) megléte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy művészi alkotótevékenységről beszéljünk, másrészt azonban ez nem elég.

De ebből még nem következik a cím, a Liebestraum. Ebből még nem következik egyértelműen az, hogy a fenti idézet vezérelv lehet. Azonban kiegészítve már igen.

,,Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek – bizonyára azok. De aztán el kell határoznunk magunkat, s cselekednünk kell, anélkül hogy sokat törődnénk, honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.”

El kell határoznunk magunkat és bátornak kell lenni, a kultúrában is, vagy legfőképpen ott, bátornak kell lenni. Vállalni: az alkotást, az értékrendet, a hovatartozást, szembenézni a destruktív momentumokkal, azok ellenében is cselekedni.

Liszt Ferenctől, az európai magyartól azt tanuljuk, ha róla olvasunk, ha gyerekkori emlékképek alapján az életéről szóló filmsorozat képei úsznak szemeink elé, ha zenéjét hallgatjuk, amiben talán leginkább hitt, és ami a ma este díjazottaknak is sajátja, ami mindannyiunknak, akik az egyetemes magyar kultúrában és a vajdasági magyar kultúrában egyszerre létezünk a sajátunk kell, hogy legyen: ,,mi legyen üdvöm csillaga, ha nem a nemes öntudat?”

Ennek szellemében gratulálok a díjazottaknak és ennek szellemében ünnepeljük meg a Magyar Kultúra Napját.

Köszönöm, hogy meghallgattak.   

( a fotókat Gergely József készítette)