Mitől autonómia az autonómia?

Mitől autonómia az autonómia?

„Léteznek úgymond kedvező történelmi pillanatok, geostratégiai változások, melyeket a kisebbségi közösségek különböző mértékben tudnak kihasználni. Egészen biztosan az erdélyi magyarság előtt is állottak ilyenek a Ceauşescu-diktatúra bukása után, ugyanígy Kárpátalján és a Felvidéken. Úgy vélem, mi eredményesebben használtuk ki ezeket a lehetőségeket a másik három régiónál, ahol más követelésekkel léptek fel, egyéb dolgokat valósítottak meg, amikor eme esélyük is meglett volna. De ezt én – ráadásul utólag – nem ítélhetem meg.” – Interjú Korhecz Tamással, a Magyar Nemzeti Tanács elnökével a vajdasági önrendelkezés működéséről.

– Az elszakított nemzetrészek közül a szerbiai magyarságnak sikerült a legtöbbet elérnie az önrendelkezés fokozatos kiépítése terén. Mivel magyarázható ez?

 

 – Valószínűleg két tartalmi elem járult hozzá ahhoz, hogy a vajdasági magyarság ma előrébb tart az önrendelkezés terén, mint a másik három, határon túli nagy magyar régió. Az egyik a pozitív értelemben vett jugoszláv örökség: a volt Jugoszláviában az autonómia nem minősült szitokszónak. Romániában létezett ugyan a Magyar Autonóm Tartomány, de a rendszer számára mégis idegen volt a föderalizmus gondolata.

A decentralizáció szintje a volt szocialista Jugoszláviában már eleve magasabb volt, mint bármely környező államban. Nálunk, az etnikai határokkal leválasztott tagköztársaságok világában a konszociatív demokráciának egyfajta szocialista modellje működött, és elfogadott volt a nemzetiségeknek nevezett kisebbségek kollektív jogainak fogalma, létezett két autonóm tartomány.

Emiatt kevésbé volt reflexszerű az ellenállás a szerb politikai eliten belül a magyar törekvésekkel szemben, mint Romániában vagy Szlovákiában. Ez hozzásegített minket ahhoz, hogy ezeket a dolgokat idejében meg tudjuk fogalmazni, a mi közösségünk állt elő elsőként a Kárpát-medencében autonómiakoncepcióval 1990-ben, a hárompillérű koncepció pedig már 1992-ben elkészült.

– Bizonyára közrejátszik a folyamatban a geopolitikai helyzet változása, a mai Szerbia törekvése, hogy bejusson az Európai Unióba.

– Léteznek úgymond kedvező történelmi pillanatok, geostratégiai változások, melyeket a kisebbségi közösségek különböző mértékben tudnak kihasználni. Egészen biztosan az erdélyi magyarság előtt is állottak ilyenek a Ceauşescu-diktatúra bukása után, ugyanígy Kárpátalján és a Felvidéken. Úgy vélem, mi eredményesebben használtuk ki ezeket a lehetőségeket a másik három régiónál, ahol más követelésekkel léptek fel, egyéb dolgokat valósítottak meg, amikor eme esélyük is meglett volna. De ezt én – ráadásul utólag – nem ítélhetem meg.

A mi esetünkben döntőnek bizonyult, hogy egyedül a vajdasági magyarságnak volt jogászelitje a politikában. Erről az elemzők megfeledkeznek, holott a Kárpát-medencei régiókban a magyarság vezető politikusai nem jogászok voltak. Ugyan Kasza József, a Vajdasági Magyarok Szövetségének volt elnöke sem jogász, de Pásztor István, a VMSZ jelenlegi vezetője, továbbá Várady Tibor, a vajdasági autonómia egyik szellemi nagyja, Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács előző elnöke, a magyar pártok szűk vezetőségének tagjai jogászok.

Míg a többi régióban a jogászság kicsit tiltott szakma volt, utánpótlását akadályozták, addig a szocialista Jugoszláviában nagyszámú jogászelit fejlődött ki, amelynek tagjai az alkotmánybíróságtól kezdve a legfelső bíróságig, az ügyészségekig és a helyi bíróságokig jelen voltak. Ez az előny lehetővé tette számunkra, hogy alkalmas pillanatban a kulturális autonómia intézményi beágyazására törekedjünk.

A milosevicsi rendszer 2002-es bukásakor a magyarság választott képviselői képesek voltak arra, hogy beleszóljanak a törvényhozás dolgaiba, felkészülten, világos koncepcióval álltunk elő. A kedvező befogadói pillanatban, amikor nem volt határozott szerb ellenállás, úgymond betettük a lábunkat az ajtórésbe. Megszületett 2002-ben a szövetségi kisebbségi törvény, amely két dologban volt egyedülálló.  Egyfelől elismerte a kisebbségi kollektív jogokat – egyedüliként a térségben –, másrészt az önkormányzáshoz való jogot, amit a nemzeti tanácsokon keresztül valósíthat meg a kisebbség.

Ez még nem szavatolta a mai MNT megalapítását, de biztosította, hogy a 2003-as és a 2006-os alkotmányba ezek a garanciák bekerüljenek, és ettől kezdve a kulturális autonómia alkotmányos jog lett, ettől nem lehetett meghátrálni. Ebben döntő szerepe volt a jogászi felkészültségünknek, szemléletünknek, ami Markó Béla vagy Bugár Béla (a felvidéki Magyar Koalíció Pártja volt elnöke – szerk. megj.) esetében hiányzott.

– Miként működik a gyakorlatban a vajdasági autonómia? Hogyan épül fel az önrendelkezést szavatoló Magyar Nemzeti Tanács (MNT)?

– A többi kisebb lélekszámú közösség nemzeti tanácsához hasonlóan az MNT a 2009-es törvény szerint gyakorlatilag külön névjegyzék alapján, demokratikus úton megválasztott országos önkormányzat. Összesen 16 testület létezik Szerbiában, amelyek négyéves mandátummal, köztestületi státussal rendelkeznek. Tagjait nem az általános választásokkal egy időben, hanem azok félidejében választják.

A választásokra való föliratkozás önkéntes, tehát aki magyarnak érzi magát, és rendelkezik általános választójoggal, írott nyilatkozat formájában jelezheti kérését, hogy felvegyék e névjegyzékbe, melyeket az önkormányzatok, illetve a minisztériumok vezetnek. A szerbiai magyarság lélekszáma 2002-ben 290 ezer volt, az idei népszámlás szerint 254 ezer, és 140 ezren iratkoztak fel önkéntesen, vagyis a közösség mintegy kétharmada.

Nem tartom rossz aránynak, viszonylag rövid határidőn belül kellett teljesíteni, a feliratkozás folyamatos. Minden magyar politikai párt vagy civil szervezet indíthatott jelöltlistát azzal a feltétellel, hogy a névjegyzékben szereplő emberek legalább egy százaléka aláírásával támogassa. Választási küszöb nincs, vagyis az jut be, aki megszerez annyi szavazatot, hogy egy mandátumhoz elegendő legyen. Öt lista versengett a mandátumokért 2010 júliusában, az eddigi első választáson, és mindegyik szerzett mandátumot.

Az általam irányított, a VMSZ köré épült Magyar Összefogás 77 százalék fölötti eredményt ért el, a többi 22 százalékon osztozott. Ezt követően többségi elv alapján kiosztottuk a tisztségeket, létrehoztuk a szakbizottságokat, van egy végrehajtó szervünk, amolyan kormányunk, amelyben 17 főállású hivatalnok végzi a döntés-előkészítés és a végrehajtás klasszikus feladatait. A hatáskörök tekintetében valamennyi, a kisebbségi kultúrát, nyelvhasználatot vagy a médiát illető közhatalmi jogosítvány esetében a nemzeti tanácsnak megkerülhetetlen szerepe van.

– Milyen jogosítványokkal rendelkezik a testület? Élhet-e vétójoggal például?

– Háromféle jogosítványunk van. Egyik a döntéshozatali, amikor maga az NT hozza meg a döntést valamelyik más hatóság helyett, létezik részvételi jog, amikor a testület vétójoggal rendelkezik, vagy kizárólagos javaslattételi joga van valakivel együtt, a harmadik pedig a kötelező véleményezési jog. Ebben tehát a NT nem tudja döntően befolyásolni a hatalmi döntést, de kötelező a véleményét megvitatni. Különböző tantervek jóváhagyásától kezdve az intézményes igazgatáson keresztül a különféle belső szabályozásokig nagyon sok mindenbe beleszólhatunk, például a műemlékvédelem terén.

Ezeket a döntéseket vagy testületileg hozza meg a tanács, vagy rábízza valamelyik szaktestületére. Minket ezekben a döntésekben megkerülni nem lehet, bírósági jogorvoslattal élhetünk, eddig 17 pert indítottunk, és mindegyiket megnyertük, a kedvezőtlen döntéseket a közigazgatási bíróságon semmisítettük meg.

Egyre kevesebben próbálnak felülbírálni bennünket, úgy veszik, az NT-re oda kell figyelni, mert egyébként baj lesz. És van egy ritkábban említett, de nagyon fontos jogosítványunk, mégpedig a meglévő állami magyar intézmények átvételének lehetősége. Jelesül a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a magyarul oktató iskola esetében a mostani alapító, az állam helyett az NT legyen a fenntartója az intézménynek.

– Ha megszűnés fenyeget egy iskolát, önök átvehetik, hogy megmentsék?

– Igen, amikor bajba kerül. Jogunk van ugyanezt megtenni a média, például az önkormányzati rádió esetében, a magyar színház vagy egy túlnyomórészt magyar könyveket felsorakoztató könyvtár esetében, és ezt teljes egészében vagy részben is megtehetjük. Utóbbi azt jelenti, hogy az állam és az önkormányzat mellett mi is csatlakozhatunk az alapítókhoz, úgymond tulajdonossá válunk, és általában ezt gyakoroljuk.

Ezt követően nélkülünk az intézmény vonatkozásában semmilyen változást nem lehet eszközölni. Fontos garancia az intézményeknek, mert ettől kezdve nem lehet velük kormányzati akarattal bármit megtenni. Kialakulóban van egy ötven intézményből álló hálózat, amely gyakorlatilag a nemzeti tanács közvetlen felügyelete alá kerül. Ettől autonómia az autonómia. Az NT tehát gyakorlatilag az állami intézményrendszer fölé kerül, kialakul egy piramisa a magyar intézményeknek, ezek fölött a választott köztestület áll. Noha a szerb kormány és néhány önkormányzat megpróbálja lassítani a folyamatot, ilyen módon könyvtárak, középiskolák, gimnáziumok kerültek védőernyőnk alá.

– Apropó, pénzforrások: elképzelhetőnek tartom, hogy az állam a tisztviselők bérére folyósít pénzt, egyébre viszont már kevesebbet. Van-e mód más forrásokat szerezni?

– Magyarországon megtörtént a kisebbségi önkormányzatok esetében, hogy az állam átadott egy intézményt, de annak fenntartására már kevesebbet fordított. Nos, a szerbiai törvény egyik kitétele szerint az átvett intézmény költségvetési helyzete nem romolhat azokhoz képest, amelyek megmaradnak állami alapításúaknak. Tehát nem történhet meg, hogy átveszünk valamit, majd közlik velünk: találjuk meg hozzá a pénzt is, ha már a miénk.

De az autonómia nemcsak a pénzről szól, hanem főleg arról, hogy ezek feleljenek meg a közösségi szükségleteknek, e pénzügyi garancia pedig azért fontos, hogy a bizánci gazdálkodásban ne szembesüljenek anyagi nehézségekkel. Mivel az intézmények fenntartója továbbra is az állam, mi elsősorban saját szervezetünk működtetésére kapunk pénzt. Tehát van egy költségvetési támogatás, amelyet kormányrendelet szab meg a különböző nemzeti tanácsok között, ami elsősorban lélekszámtól és az intézmények fejlettségétől függ, ezért ennek a legnagyobb része a magyaroknak jut. Ez az összeg egy aránylag tisztességes működést tesz lehetővé, fejlesztéseket, külön támogatási előirányzatokat azonban nemigen.

– Mekkora apparátussal dolgozik a nemzeti tanács?

– Közigazgatási hivatalunk 17 főállású munkatársat foglalkoztat, továbbá a nemzeti tanács mintegy száz tagja vagy bizottsági tagja tiszteletdíjat és útiköltség-térítést kap. Ezenkívül létezik egy tartományi támogatás a Vajdaság területén működő tanácsok számára, ami aránylag komoly bevétel, ugyanakkor létezik az önkormányzati kötelező támogatás, amit a törvény előír; ennek mértéke nincs meghatározva, de azok az önkormányzatok kötelesek folyósítani, melyek területén nagyobb lélekszámban él az adott közösség.

E szerbiai forrásokból évente megközelítőleg egymillió euró áll rendelkezésünkre, ami elegendő ahhoz, hogy az NT minőségi módon ellássa közigazgatási feladatait. Fejlesztési programjaink mögött viszont legtöbbször magyar állami támogatások állnak. Az MNT az elmúlt időszakban az összes, hatáskörébe tartozó területeteken középtávú fejlesztési stratégiákat dolgozott ki. E szakmai alapon készült dokumentumok célja a közösség megmaradását és gyarapodását szolgáló gyakorlat megvalósítása. A magyar kormányzat felismerte az autonómiában rejlő lehetőséget, és megnövelte a juttatásokat.

Legismertebb vállalkozásunk a komplex felsőoktatási ösztöndíjprogram, de van kollégiumépítési és beiskolázási programunk, ami azt célozza, hogy minél nagyobb számban válasszák gyerekeink a magyar közoktatást. Emellett van kulturális és folklórprogramunk, amellyel magasabb szakmai szintre kívánjuk emelni a több tucat magyar művelődési ház és egyesület tevékenységét a népművelés területén, ott a magyar nemzeti színház támogatása, de 24 órás magyar rádió- és tévéműsort is be akarunk indítani.

Beiskolázási kampányunk a szórványban eredményes volt: egyötöddel nőtt az elsősök száma. De nem amiatt, hogy többen születtek volna, mert sajnos a demográfiai mutatóink nem jobbak az anyaországiakénál, viszont azoknak a szülőknek a 20 százalékát, akik szerb iskolába íratták volna gyereküket, sikerült motivációs eszközökkel a magyar oktatás mellé állítani. Elértük azt is, hogy az összes nyolcadikos végzős 96 százaléka vajdasági magyar középiskolába iratkozzék.

– Mennyiben tartja továbbfejleszthetőnek a vajdasági autonómiát, beilleszthető-e idővel a területi elem az önrendelkezésnek eme formájába?

– Lehetőséget kaptunk annak bebizonyítására, hogy az autonómia eredményes dolog lehet, hogy nemcsak az olasz, de a Kárpát-medencei élettéren belül is igazolható a létjogosultsága. Óriási felelősség nyomja a vállainkat. Ha igazolni tudjuk, hogy lelassul az asszimiláció, a közösség szellemileg és anyagilag gyarapodik, hogy magyarnak lenni könnyebb lesz az adott országban – számomra ezen mérik az autonómiát –, akkor nem hiába harcoltuk ki az önrendelkezést. Ha nem sikerül, nemcsak mi veszítjük el a hitelünket, magának az autonómiának a vonzereje is megszenvedheti azt.

A mienk nem területi autonómia, de ez is hozhat komoly haladást. Viszont kétségtelenül léteznek olyan kisebbségi kérdések, amelyek a területi vonatkozás nélkül nem orvosolhatók. Egy példa: a magyar nyelv hivatalos vagy államnyelvként való működtetését nem lehet megoldani anélkül, hogy ne határolnánk el egy többnyelvű területet, amelyen a magyar nyelv presztízse akkora legyen, mint a szerbé. Ez érvényes a Székelyföldre is: hiába él ott többségben a magyarság, addig nem lesz egyenrangú, amíg nem a magyar a domináns nyelv a bíróságon, a hivatalokban.

A jelenlegi szerbiai nemzeti tanácstól is eredményeket várok, de ha nem sikerül területi önkormányzást is belevinni, akkor nem hiszek abban, hogy tartós megoldást jelentene a kisebbségi kérdés terén. A svájci olaszokat szoktam felhozni példaként: ők vannak a legkevesebben, mégis gyarapodó közösség, mert mindenki elfogadja, hogy kantonjuk kisállamként működik, amely része a svájci konszenzusnak. 

B. KOVÁCS ANDRÁS