Az egységes nemzetpolitika ereje

Korhecz Tamás: Szerbiának úgy kell csatlakoznia az EU-hoz, hogy előtte kitűnőre vizsgázott kisebbségvédelemből

Mint ahogyan arról már olvashattak lapunkban, a Vajdaságban élő nemzeti kisebbségek képviselői szerdán bemutatták az Európai Parlamentben a tartományban működő nemzeti tanácsok rendszerének működését. A magyar mellett a román, a horvát és a szlovák kisebbségek képviselői szólaltak fel az EP-ben. Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke felszólalásában elmondta: a szerb alkotmány értelmében a nemzeti kisebbségek demokratikusan megválasztott nemzeti tanácsokban képviseltethetik magukat. A nemzeti tanácsok nem kizárólagos döntéshozó testületek, de minden, a kisebbségi identitást érintő kérdésbe beleszólhatnak, és ezáltal a közösségek integrációját is elősegítik, hangsúlyozta. Korhecz a Szerbiai Alkotmánybíróságnak a nemzeti tanácsokról szóló törvény kapcsán hozott döntését is értékelte. Ugyanezt tette Surján László, az EP KDNP-s alelnöke is, aki fájónak nevezte az alkotmánybírósági döntést.

Korhecz Tamással a kisebbségi jogérvényesítés lehetőségeiről beszélgettünk az európai integráció vonatkozásában, és szót ejtettünk arról is, hogy miként lehetne a legfájdalommentesebben, illetve a legbölcsebben orvosolni az alkotmánybíróság döntését.

Hogyan értékeli az EP és az Európai Unió többi intézménye a szerbiai nemzeti tanácsokat?

– Csúsztatás lenne azt állítani, hogy kialakult egy egységes álláspont a nemzeti tanácsokról, vagy akár az MNT-ről. Nincsen egységes kép arról, hogy mi is pontosan a nemzeti tanácsok szerepe, vagy miért fontosak ezek, valamint a kisebbségek helyzetének értékelésével kapcsolatban sincsen egységes álláspont. Szerbia egy csatlakozási folyamatban levő ország, amely megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. A kisebbségi és emberi jogokat több fejezetben is érintik majd a tárgyalások során. Erre az EU a koppenhágai kritériumok alapján mindenféleképpen oda fog figyelni. Nekünk, a magyarság képviselőinek az a dolgunk, hogy a lehető leggyakrabban értesítsük közvetlenül, első kézből az uniós intézményeket és azok tisztségviselőit arról, hogy mi hogyan látjuk a csatlakozási folyamatot és a kisebbségvédelem helyzetét Szerbiában. Mindezt annak érdekében kell megtenni, hogy a csatlakozási tárgyalások során előmozdítsuk a jelenlegi gondoknak a megoldását. Ideális esetben Szerbia úgy csatlakozna az EU-hoz, hogy kitűnőre vizsgázna a nemzetiségek védelmének a területén, és ebben az időszakban megerősödne a magyar intézményrendszer, megerősödne a joguralom a kisebbségi jogok betartatásának területén, és gyakorlatilag egy olyan erős alapokon álló kisebbségvédelemmel csatlakozna az ország az unióhoz, amely a csatlakozás után is életképes lenne. A csatlakozási folyamatban minden országra odafigyelnek a kisebbségvédelem tekintetében. Amikor azonban egy ország belép az EU-ba, akkor megszűnik a monitoring lehetősége. Ha viszont Szerbia megerősödött intézményrendszerrel csatlakozik, amelynek alkotmányos, törvényes garanciái, erős költségvetési háttere van, ha kialakulnak a mechanizmusok a jogok és törvények végrehajtásának vonatkozásában, akkor a folyamatot csak nagyon nehezen lehet visszafordítani. Ez a mi célunk, amelyet egyként kell képviselni Brüsszelben. Az egyként azt jelenti, hogy ugyanazt kell nekem elmondanom, mint amit Varga László köztársasági képviselőnek, vagy Pásztor István tartományi képviselőházi elnöknek, vagy Magyarország képviselőinek. Ez az egységes nemzetpolitika. Ettől és érveink erejétől függ, hogy mennyit sikerül majd profitálni a csatlakozási folyamatból. Persze mi is azt szeretnénk, ha Szerbia minél előbb teljesítené az elvárásokat, és minél előbb felzárkózna minden területen, de ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy ennek érdekében a magyarság képviselői majd szemet hunynak valami felett, és megengedik, hogy Szerbia úgy csatlakozzon, hogy valójában nem teljesítette a kritériumokat.

Románia és Szlovákia esetében éppen ez történt...

– Pontosan így van. Gyakorlatilag nem erősödtek meg intézményeik, nem erősödtek meg a törvények végrehajtását szolgáló intézkedések. Bizonyos engedmények ott is voltak a csatlakozási folyamat során, de ezek abban a pillanatban elpárologtak, amikor megszűnt a politikai kényszer. Amit nem építünk be szilárdan a jogrendbe, a közigazgatásba, az intézményekbe és a költségvetési rendszerbe, az később a politikai döntésektől függnek. Mi okulni szeretnénk mások hibáiból. Azt szeretnénk, ha Szerbia stabil intézményrendszerrel és jogállami háttérrel lépne be az EU-ba. Ebben maximálisan partnerek leszünk. Nem is látok ebben a történetben semmiféle érdekellentétet a szerb nép és a magyarok között, vagyis nem szeretném látni ezt az érdekellentétet. Azt szeretném hinni, hogy ezen a téren az eredmény felmutatása és az erősödés szerb érdek is, vagy legalábbis nem ellentétes a szerb érdekekkel.

Mennyire erős kiállás jellemzi az EU intézményeit, ha valamelyik uniós tagállamból kritika, panasz érkezik a kisebbségi jogok megvalósulására, védelmére vonatkozóan?

– A tagállamokon belül gyakorlatilag nincsen uniós kisebbségvédelmi rendszer. A csatlakozott országok esetében az uniós intézmények minimális standardok alapján folytathatnak kisebbségvédelmet. Szlovákia példája igazolja ezt a legjobban. Szlovákia a csatlakozást követően jelentős korlátozásokat vezetett be. Sem az ottani kisebbség, sem Magyarország nem tudta az EU intézményrendszerét úgy felhasználni, hogy hatékonyan kikényszerítse Szlovákiától a megfelelő lépéseket. Ez nem azt jelenti, hogy a belső jogrenden belül, tehát a nemzetállamokon belül ne lennének megfelelő mechanizmusok. Ha erős intézmények vannak, amelyek szilárdan beépültek a költségvetési rendszerbe, alkotmányos és törvényes alapokon működnek a dolgok, akkor a belső jogrenden belül érvényesíthetőek a kisebbségi igények és panaszok. Pontosan ezt szeretném: Szerbia a csatlakozás pillanatában rendelkezzen olyan erős intézményrendszerrel és jogállamisági védelemmel, hogy ne az EU-nak kelljen bármit is kikényszerítenie.

Ha a Vajdasági Magyar Szövetség a kormánytöbbség része lesz, mekkora esélyt lát arra, hogy sikerüljön elérni azt, hogy az alkotmánybíróság döntése mentén úgy módosuljon a nemzeti tanácsokról szóló törvény, hogy közben ne sérüljenek a nemzeti kisebbségek, illetve a magyarság jogai?

– Legjobb ismereteim szerint a VMSZ olyan platform alapján tárgyal a Szerb Haladó Párttal a kormányzati részvételről, amelynek kiemelt pontját képezi ennek a problémának a megoldása. A cél az, hogy ott, ahol nem helyezték hatályon kívül a rendelkezéseket, ott összehangolják a többi jogszabályt a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel. Ahol hatályon kívül helyezték a rendelkezéseket, ott pedig az a cél, hogy az új kormánytöbbség kötelezettséget vállaljon, hogy ahol ez közvetlenül nem ellenkezik az alkotmánybíróság jogfelfogásával, ott helyettesítsék a felülvizsgált paragrafusokat. Surján László is elmondta: nagy különbség van aközött, hogy az alkotmánybíróság a jogszabály célját nyilvánította alkotmányellenesnek, vagy a módot, ahogyan a jogszabály ezt a célt el kívánta érni. Ha egy alkotmánybíróság a célt nyilvánítja alkotmányellenesnek, akkor kicsi a mozgástér, ha viszont a módot, akkor van lehetőség az érintett paragrafusok helyettesítésére olyan paragrafusokkal, amelyek ugyanazt a célt szolgálják, de már olyan módon, ahogyan ezt az alkotmánybíróság elvárja. Esetünkben a tíz, hatályon kívül helyezett rendelkezés többségét illetően ez egyértelműen lehetséges. Ha meglesz erre a kormányzati szándék, akkor reális az elvárás, hogy sikerül orvosolni az alkotmánybírósági döntés okozta sérülések java részét. Sőt, más területeken az is elképzelhető, hogy a törvénymódosítás előrehaladást jelent majd az autonómia ügyében.

Pesevszki Evelyn