Merre tovább Magyar Szó?

Az Újvidéki Rádió stúdióbeszélgetésben foglalkozott a közérdekű kérdéssel

A Magyar nemzeti Tanács a múlt héten leváltotta Pressburger Csabát, a Magyar Szó főszerkesztőjét és megbízott főszerkesztővé nevezte ki Varjú Mártát, a lap eddigi szerkesztőjét. Az alapító döntését sokan keményen bírálták. Az Újvidéki Rádió Hangadó szerda c. műsorában az ügy legközvetlenebb érintettjei mondták el véleményüket a történtekről. A stúdióbeszélgetés résztvevői: Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Pressburger Csaba, a Magyar Szó leváltott fő- és felelős szerkesztője és Varjú Márta megbízott fő- és felelős szerkesztő. Az alábbiakban a műsor írott, szerkesztett változatát olvashatják.

- Korhecz Tamás elnök úr miként látja, jól döntött a Magyar Nemzeti Tanács?

- Ez egy olyan kérdés volt, amelyben semmiféleképpen nem dönthettünk maradéktalanul jól. Rengeteg tépelődés előzte meg a részemről azt, hogy miként döntsünk, és hogy személy szerint hogyan döntsek ebben az ügyben, hiszen nagyon sok érv szólt a mellett, hogy valóban történtek mulasztások, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ugyanakkor az is tény, hogy minden olyan döntés, amely olyan benyomást kelthet az emberben, hogy a sajtószabadság korlátozásáról van szó, azt ezerszer meg kell fontolni, és el kell kerülni, amennyiben lehetséges. Nehezítette a dolgomat, hogy én személy szerint, mint elnök, az MNT munkájáról szóló Magyar Szós tájékoztatást illetően nem láttam olyan mulasztást, hibát, vagy kifogást, ami indokolná, hogy ne legyek elégedett a főszerkesztő, vagy a lap munkájával. Nagyon sok tépelődés után döntöttem végül úgy, hogy magam is támogatni fogom az indítványt. Ugyanis tudni kell, hogy az Igazgató Bizottság az egyetlen olyan jogi szerv, amely ilyen döntést javasolhat. Az MNT-nek viszont az a jogosultsága, hogy vagy elfogadja ezt az indítványt, vagy pedig ellene szavaz. Mégis azt gondolom, hogy szükség volt erre a lépésre, mert bizalomhiányos állapot keletkezett, és ez az állapot az alapító és a főszerkesztő között minden próbálkozásom ellenére nem változott meg. Itt természetesen nem személyesen énrólam van szó, hanem alapvetően az MNT-ről és a testületben tevékenykedő politikai erőkről és azoknak a megfontolásáról. Végül is nem bántam meg. Ha ma szavaznánk, akkor ugyanúgy döntenék.

- Pressburger Csaba leváltott főszerkesztő nagyon keményen fogalmazott, amikor a történtek után azt mondta, hogy „szégyen és gyalázat” ami történt. Továbbra is tartja magát ehhez a minősítéshez?

- Természetesen tartom, és továbbra is úgy gondolom, hogy egy politikailag motivált döntés született, amely mögött a Vajdasági Magyar Szövetség, illetve az MNT bizonyos körei állnak. Ez a „vádirat”, amely a TJGyT ülésén került elő olyan nevetséges indokokat tartalmaz, hogy pl. a Magyar Szó újságírói nem mentek el bizonyos sajtótájékoztatókra, nem voltak ott bizonyos eseményeken, vagy nem megfelelően tájékoztattak, hogy olyan közleményeket nem közöltek, amelyek a TJGyT szerint fontosak lettek volna. Föltűnő azonban, hogy ezeknek az okoknak 80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik. Ami pedig nem, és amit én magam is elismertem, mint hibát, azok pedig nem frissek. Ezek semmiféleképpen nem indokolhattak volna egy gyorsított eljárást, amivel a leváltásom lezajlott. Az indoklásban szakmai okokra hivatkoznak. Pl. az elnök úr azt mondta, hogy a leváltás valódi oka a példányszám csökkenés, hiszen én arra tettem ígéretet, hogy a példányszámot növelni fogom. Én elismertem az MNT ülésen azt, hogy a tavalyi évben tényleg 5 százalékkal csökkent a lap példányszáma. De én négy évre szereztem meg ezt a mandátumot és a negyedik év végén kellene, hogy felmutassak olyan eredményeket, amelyek igazolják a programomat. De ha már itt tartunk, elmondom, hogy az ülés napján kaptam kézhez a legfrissebb adatokat az eladásról és bizony egy százalékkal növekedett a Magyar Szó példányszáma. Tehát ez az ok is ugyanolyan mondvacsinált, mint a többi.

- Azt gondolom, hogy itt az alapvető kérdés, hogy a politika beleszólhat-e a sajtó életébe, a szerkesztéspolitikába, vagy nem. Hogy van az, hogy amikor az állam a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel az MNT-re ruházta az alapítói jogokat, akkor senki nem tiltakozott. Ekkor már azt is borítékolni lehetett, hogy egy párt meg fogja szerezni a többséget a választásokon, és az MNT révén majd kezébe kerül az írott közszolgálati sajtó. Viszont a pártoknak megvannak a saját érdekei. Miként dűlőzhet itt úgy egy vezető szerepet betöltő politikus, hogy a sajtószabadság ne sérüljön és a lap is olvasott legyen? Korhecz Tamás.

- Félreértés ne essék. Én eddig sem kívántam beleszólni, hogy mi jelenjen meg a Magyar Szóban, miről és hogyan írjon, és a jövőben sem szólok ebbe bele.

- De azért véleménye csak van a Magyar Szóról…

- Nem hogy van, szerintem kötelező, hogy legyen véleményem a Magyar Szóról. Kötelező az, hogy olvassam. És kötelességem megtenni mindent, hogy a Magyar Szó minél olvasottabb legyen, hogy minél inkább véleményformáló tényező és megbecsült legyen a közösségben. És minél „magyarabb” legyen. Ez is az én kötelességem, mint MNT elnöknek és itt is vannak a félreértések. Hogy vajon attól magyar-e a lap, hogy a magyar helyesírás szabályai szerint, magyar nyelven írják, vagy pedig attól, hogy valóban fölvállalja a közösségépítést. Annak a kisebbségi közösségnek az építését, amely veszélyeztetett helyzetben van. Ennek a közösségnek a megmaradásáért vívott küzdelmet magáénak érzi-e, fölvállalja-e az újság? Ezt alapfeladatnak tartom és sokkal szerencsésebb helyzetben lettünk volna, akkor, ha az előző összetételű MNT megszüli a médiastratégiát. Mi most azon vagyunk, hogy még a nyár folyamán megszülessen ez a dokumentum, hiszen egy ilyen stratégiai okmányban lehet stratégiailag lefektetni azokat az értékeket, amelyek követendőek az MNT által alapított lap esetében. Nem akartunk, nem akartam beleszólni a szerkesztéspolitikába, de az jól felfogott érdekünk, hogy a lap sikeres legyen. A lap sikere természetesen az eladott példányszámokban mérhető és akárhogy forgatjuk a számokat, az elmúlt két évben a példányszám csökkent. Pressburger Csaba akkor lett megválasztva főszerkesztőnek, amikor a vásárlóerő a legkisebb volt és a főszerkesztősége gyakorlatilag a válságból való kilábalás időszakára esett. Ettől függetlenül a példányszám jelentősen csökkent. Ezen a téren nem sikerült haladást felmutatni. Igaza van Pressburger úrnak, hogy négyéves mandátumra vállalta a kötelezettségeket, de az elmúlt időszak tendenciái is sok mindent elárulnak. Az MNT ülésén a döntés nem azzal a motivációval született, hogy bármilyen módon szófogadóbb legyen a Magyar Szó a jövőben.

- Pressburger Csaba kíván reagálni az elhangzottakra.

- Arra szerettem volna az olvasók figyelmét felhívni, hogy főszerkesztői programomban nem kimondottan a példányszám növelését láttam elő, hanem az olvasottság növelését, amelynek része a példányszám növelése mellett az internetes olvasottság növelése is. Másrészt ítéljék meg maguk a hallgatók, hogy az utolsó két év a válságból való kilábalás időszaka volt-e. A vajdasági magyar olvasónak a legdrágább napilapot kínálják 40 és 50 dináros áron, miközben a szerbiai napilapok 25-30 dinárba kerülnek. A verseny is egyenlőtlen. Erről pedig legkevésbé a főszerkesztő tehet. Amikor én átvettem a lapot, 2009 szeptemberében, akkor az internetes kiadás egyedi látogatóinak száma 33 ezer volt. Idén májusban 63 ezer volt. Tehát megdupláztuk a látogatottság számát. De volt olyan hónapunk, amikor 74 500 egyedi látogató nézte meg a Magyar Szó honlapját.

- Varjú Márta hogy látja, miben lesz jobb vezetője a Magyar Szó szerkesztőségének, mint Pressburger Csaba volt?

- Huszonhat éve vagyok a Magyar Szó újságírója. Szeretem, és magaménak érzem ezt a lapot. Itt éltem le eddigi életemet és tudom, hogyan lélegzik ez a lap. Aki ismer és akik olvasnak, azok betekintést nyerhettek abba, hogy milyen a hozzáállásom az újságíráshoz és hogy milyen elveket vallok. Hangsúlyoznám, hogy a Vajdasági Független Újságíró Egyesületnek alapítója és az Igazgató Bizottságának is tagja vagyok. Azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy én a független, objektív és a szabad tájékoztatás elkötelezett híve vagyok. Így dolgoztam eddig, és ezeket az elveket fogom követni ezután is. Hogy a Magyar Szóban mi a gond, azt legjobban Papp Imre kommentátorunk fogalmazta meg a hétvégi számban, a Kétélű játék c. írásában. Ebben az írja, hogy „a magyarságnak szüksége van a megmásíthatatlan és a megfelelő tájékoztatásra”. Az itteni magyarságot szolgáljuk és az a feladatunk, hogy magyar szellemiségű lapot készítsünk. Én hiányoltam a lapból, hogy kevés volt a helyszíni tudósítás, a tájékoztatás. Én azt vallom, hogy a sajtótájékoztatókra is el kell menni és érdemében tudósítani róla. A közlemények vonatkozásában az ember szelektál, nem lehet minden közleményt közölni. Miután kiderült, hogy én leszek a megbízott főszerkesztő, sokan felhívtak Adorjánról, Tordáról, Székelykevéről, Kispiacról és Kúláról. Hiányolták, hogy a Magyar Szóból eddig kimaradt a faluriport. Pedig korábban nagyon közkedvelt volt. És az élőújságokra épp úgy szükség van, mert ilyen alkalmakkor rengeteg forrásanyagot össze lehet gyűjteni.

- Nem irigylem Varjú Márta helyzetét. Hisz-e abban, hogy a tervezett változtatásoknak köszönhetően majd növelhető lesz az eladott példányszám, mert ha nem, akkor egy-két éven belül a most megkapott bizalom ellenére ő is „lapátra kerülhet”.

- Ez benne van a pakliban. A szerkesztőbizottság ülésén éppen azt számolgattuk, hogy nagyon sok olyan főszerkesztője volt a Magyar Szónak, aki időnap előtt távozott, mert arra kényszerült. Kapásból említeném Varga László, Kalapis Zoltán, Sinkovics Péter, Csorba Zoltán, Kubát János, Marjanov Erzsébet nevét. Ez tehát nem egy meglepő dolog. Talán igyekezni kell az alapítóval szorosabb kapcsolatos tartani. Menet közben az alapítónál fel kell mérni, hogy merre is halad a lap, hogy jó-e ez az irányvonal? Megfelel ez az olvasótáborunknak? Úgy gondolom, hogy együttműködéssel, tárgyalással áthidalhatóak a nehézségek. A példányszámnövelésen pedig törni kell a fejünket. Tárgysorsjátékon, élőújság sorozatokon gondolkodom, ahogy az régen volt. Színvonalasabb újsággal megpróbáljuk a Magyar Szó olvasóinak a számát növelni.

- Varjú Márta mire készül, irányítása alatt nemzetileg elkötelezettebb lesz a Magyar Szó, mint eddig volt?

- Én úgy gondolom, hogy igen.

- Pressburger Csaba miként reagál azokra a vádakra, hogy nem volt „eléggé” nemzetben gondolkodó, hogy liberális nézeteket vall? Ezek után ott marad a Magyar Szónál?

- Egyelőre a Magyar Szónál maradok. Egyébként tavaly március 15-én jelent meg egy vezércikkem, amelyben azt a hitvallást fektettem le, amit a mai napig is vallok. Ennek lényege, hogy akkor tud egy kisebbségi közszolgálati lap jó lenni, akkor tölti be a szerepét, ha nem egy idilli képet fest a valóságról.

- Ettől azonban még pozitív kisugárzása lehetne, mert ennek hiányát is felrótták Önnek…

- Én azt gondolom, hogy ez abszolút megvolt a Magyar Szóban. A pozitív dolgokat ugyanúgy kiemeltük, mint a negatív dolgokat. Ha kritikára volt szükség, akkor kritika jelent meg a lapban. Pl. az MNT oktatási stratégiájáról, mondhatni, hozsannázott a Magyar Szó. A pozitív dolgokat emelte ki. De akkor – és ezt továbbra is így gondolom – ha a közösséget szolgáló lap nem próbál kritikus lenni azokkal az emberekkel szemben, akik ennek a közösségnek a meghatározó alakjai, mert senki sem tévedhetetlen, mindenki kritizálható, ha ezt nem engedik meg a lap számára, akkor az a közösség, amely képtelen az önkritikára és a kritika elviselésére, nem sokáig fog létezni.

- Én megpróbáltam neveket nem emlegetni, de ki kell mondanom: Szerbhorváth György neve gyakran elhangzott az elmúlt napokban az Ön leváltása kapcsán. Ő önkritikát a lapban megjelent írásaiban sosem gyakorolt, utat nem mutatott, viszont kíméletlenül kritizált…

- Amikor önkritikát mondtam, akkor nem arra gondoltam, hogy a szerző gyakorol önkritikát, hanem, hogy az adott társadalom elfogadja az önkritikát. Tehát, hogy önmagával szemben is kritikus tud lenni. Gondolok itt a magyar társadalomra. Amikor én elvállaltam ezt a pozíciót, azzal a feltétellel vállaltam el, hogy a szerkesztéspolitikába kívülről senki nem szól bele. A másik, amit elmondtam, hogy itt a teljes vajdasági magyar közösségnek kell egy lapot készíteni. Nekem abszolút háttérbe kell szorítanom az ideológiai meggyőződésemet. Egy olyan lapot kell készítenem, amely a konzervatív, a liberális, a jobb- és a baloldali olvasót egyaránt szolgálja. Ennek a legjobb példája az volt, amikor így válogattuk össze a külsős jegyzetírókat, akik heti gyakorisággal jelentkeztek írásaikkal. Van közöttük hölgy, férfi, idősebb, fiatal, és az ideológiai meggyőződés szempontjából is vannak meghatározó konzervatív és meghatározó liberális gondolatokat valló személyek. És ami legalább ennyire fontos, mindannyian szabad kezet kaptak. Ehhez az utolsó napig tartottam magam.

- Korhecz Tamástól megkérdezném, nem gondolja, hogy a döntést megelőzően ki kellett volna kérni pl. a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület véleményét, hiszen az is bírálóan nyilatkozott az MNT döntéséről.

- Ezt már a döntés előtt megtette, és azt gondolom, hogy ez itt a legnagyobb probléma. Ez a kérdés mellékvágányra lett terelve.

- Én tettem ezt, műsorvezetőként?

- Nem. Amikor Pressburger úr nagyon jó politikai érzékkel megpróbálja bizonyos irányba terelni ezt a bizonyos vitát és a konfliktusok forrását, akkor azt mondja, hogy itt igazából a VMSZ-szel és pl. Egeresi elnök úrral kapcsolatos tudósításokkal elégedetlen a párt és erre ment rá az ő állása. Természetesen ez nagyon jól hangzik akkor, ha egy olyan újságíró szervezetnek kell a szimpátiáját megszerezni, amelyben olyan emberek vannak, akik nem olvassák a Magyar Szót, az MNT döntéseit és nem értik, hogy miről vitatkozik az MNT, mert nem tudnak magyarul, és nem ismerik a közösségünket. Én nem tudok elképzelni olyan újságírót, aki nem ismerve a részleteket, de meghallja ezt, hogy itt van egy párt által dominált MNT és egy függetlenségért küzdő lap, és felteszi a kérdést, hogy kinek az oldalára állsz, ebben a helyzetben. Térjünk vissza a lényeges kérdésekhez. Ezek arra vonatkoznak, hogy igenis voltak mulasztások. Ezek egy részét főszerkesztő úr el is ismeri, becsületére legyen mondva. Egy részét tényszerűleg elismeri, de nem tartja őket mulasztásnak. Elismeri azt is, hogy egyes ígéreteit nem tudta teljesíteni. Félreértés ne essék, én Pressburger Csabát jó újságírónak tartom és magát az időszakot is, amelyben a lapot vezette, egy színes időszaknak tartom. Voltak jó és kevésbé jó dolgok, de azért egyről nem szabad megfeledkezni. Én egy kissé autista magatartásnak tartom, hogy a főszerkesztő nem foglalkozott azzal, hogy mit ír a kommentátora. Ez volt az egyik legnagyobb probléma, és erről nem beszéltünk, hogy olyan helyzet alakult ki a Magyar Szó és a Hét Nap között, ahol a Hét nap teljes szerkesztősége kérte a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy védje meg attól a rágalomhadjárattól, amit elsősorban Szerbhorváth György jegyzete indított el. Ez egy hihetetlenül nehéz helyzet volt. Amikor megvizsgáltuk a dolgokat, akkor igenis felfedeztük a kettős mércét a Magyar Szó részéről, de nem azzal a céllal, hogy ez legyen az a pont, ahol bevárjuk a főszerkesztő urat és elgáncsoljuk, hanem hogy ezen változtassunk. Erre az volt a reakció, hogy „mi nem hibáztunk semmiben”. Ehhez az álláspontjához a főszerkesztő úr makacsul ragaszkodik, hogy itt sem tévedtek, nem rágalmaztak senkit. Én pedig úgymond könyörögtem a Hét Napnak, hogy ne indítson pert. Az egyik MNT által alapított lap ne perelje be a másik MNT által alapított lapot rágalmazásért, mert hogy néz az ki, hogy az MNT nem tud békét teremteni közöttük. Itt nem azt követeltük, hogy valaki gyónja meg a bűneit, hanem a bizalom kérdéséről van szó az alapító és a főszerkesztő között. Ha történt valami, akkor beszéljük meg. A főszerkesztő úr azt gondolta, hogy attól lesz a lap független, ha az alapítójától is teljesen független lesz. Ilyen viszonyrendszer a világon sehol nem létezik. A BBC sem független a brit kormánytól és a királynőtől. Ettől azonban még természetesen lehet objektív és kiegyensúlyozott. Lehet sok szempontból ideológiailag pártatlan is és színes is. Rendben van az is, hogy az ideológiai paletta minden eleme megjelenik a Magyar Szóban. Valóban, sok esetben úgy éreztük, hogy a Magyar Szó a jó kezdeményezések mögé állt, megpróbál egyfajta jó hangulatot, reményt kelteni az emberekben. Utána meg jött egy teljesen más, hideg zuhany, egy kiemelt cím, ami viszont azt sugallta, hogy ennek az ellenkezője az igaz. Természetesen nehéz egyensúlyozni. Vannak olyan újságírók a Magyar Szó szerkesztőségében, akik mélyen elkötelezettek a Demokrata Párt mellett. Tőlük hihetetlenül nehéz elvárni, hogy a magyarság többségének akaratát kifejező VMSZ-szel szemben szimpatizáljanak, vagy hogy csak legyenek tárgyilagosak. Ez egy nagyon nehéz helyzet és Varjú Márta sem lesz könnyű helyzetben ilyen szempontból. Hogy mi nem fogunk nyomást gyakorolni az MNT-ből, én ezt tudom szavatolni.

- Amennyiben Pressburger Csaba most volna döntési helyzetben, az ominózus írást a Hét Napról ismét lehozná az újságban?

- Erről nyilatkoztam a lapban. Állásfoglalásom az, hogy mivel legitimnek éreztük, ezért közöltük azt a véleményt, amit Szerbhorváth György írt. Ez volt a véleményem mielőtt megjelent volna a cikk, és ez volt a véleményem azt követően is, hogy a Hét Nappal volt egy békítő tárgyalás. Ebben a múlt héten megismert „vádiratban” az is szerepel, hogy majd elhatárolódok a cikktől és bocsánatot is kérek, ez egyszerűen nem igaz. Nem így végződött maga ez a találkozó. De ha már ennél a „vádiratnál” tartunk, ez tartalmaz valótlan állításokat is. Olyasmivel vádol bennünket, ami nem igaz. Az pl., hogy a Magyar Szó nem közölte volna azt az értesítést, amely arról szólt, hogy június 8-án Bácson kihelyezett konzuli fogadást tartanak a helyi művelődési házban a honosítási kérelmek kapcsán, majd a nagykövet sajtótájékoztatót tart, ez egyszerűen nem igaz. Meg lehet nézni. De sorolhatnák más példákat is. Ez viszont nem kellene, hogy a főszerkesztő fejébe kerüljön.

- Varjú Márta nincs könnyű helyzetben, hiszen a Magyar Szó 78 dolgozója közül, aki szavazott az Igazgató Bizottság javaslatáról, 54-en nem tudták elfogadni a volt főszerkesztő leváltására és az ő kinevezésére vonatkozó javaslatot. A bizalmatlanság tudatában fel tudod vállalni a fő- és felelős szerkesztői munkát?

- Bizony nem könnyű helyzet ez. Csütörtök este zajlott le az MNT ülése. Pénteken délelőtt fél tizenegyig nem csörrent meg a telefonom. És akkor elkezdtek hívni a munkatársak és kérdezték, hogy milyen lapot csinálunk holnapra. Mondtam, hogy olyat, mint eddig. És így lassan mindenki visszatért a valóságba. Addig ugyanis egyfajta eufórikus hangulat uralkodott. Hozzáláttak a lapkészítéshez. Azóta nem mondom, hogy nincsenek viták, de az újság megjelenik és nem történt váltás olyan szempontból, hogy merőben más újság jelent volna meg, mint eddig.

- Mi lesz a jövőben a fajsúlyos kommentárok, irányadó írások sorsa a Magyar Szóban?

- Egyelőre ott tartunk, hogy akik írtak a Pressburger Csaba felkérésére, ők visszavonták a további együttműködést. Három ilyen személyről tudok konkrétan. Persze senkit sem lehet kényszeríteni, hogy akarata ellenére írjon. Akik viszont vállalták, hogy a jövőben is írni fognak, természetesen megbeszéltük, hogy mi módon és hogyan, dolgozni fognak. Vannak ötleteim, hogy még kik kerülhetnének be a lapba, de erről egyelőre nem szeretnék beszélni, mert a tárgyalások folynak. Szükségem van egy-két hétre, mire letisztázódik a helyzet. Nem fogom megmondani a kommentátoroknak, hogy mit írjanak. Megbeszéljük a témát. Ha elkészül a kommentár, természetesen elolvasom. Ha valami gond van, azt természetesen a szerzővel meg fogjuk közösen beszélni. Nem vagyok híve a vagdalózós kommentároknak, ezt nem fogom megengedni.

- De föltételezem, ez nem azt jelenti, hogy valakibe beléfojtaná a szót.

- Nem. A kritikai szellemnek viszont híve vagyok. Tehát lehet szépen bírálni. Meg kell találni a hangnemet.

- Pressburger Csaba kíván szólni.

- Információim szerint az utóbbi két napban nem jelentek meg olyan írások a lapban, amelyeket a Vélemény oldal szerkesztője szeretett volna közölni, és amelyek a Magyar Szó- üggyel foglalkoznak. Tehát így nem jelenhetett meg Márton Attila, J. Garai Béla és Végel László írása sem. Én azt szeretném, ha Varjú Márta megerősítené ezt az információt.

- Varjú Márta.

- Ezek az írások valóban nem jelentek meg a lapban. Egy héttel ez előtt történtek a dolgok, és hogy lecsillapodjanak a kedélyek, úgy véltem, jobb, ha nem fokozzuk a hangulatot. Úgy gondoltam, a békesség kedvéért jobb, hogy ha félretesszük ezt. Nincs értelme most még heteken át ezen őrlődni és erről vitázni.

- Vukašinović Éva kisebbségügyi kérdésekkel megbízott tartományi ombudsman helyettes a következőket nyilatkozta a Magyar Szónak: „megengedhetetlen, hogy az egyetlen vajdasági magyar napilap bármilyen politikai nyomásnak legyen kitéve. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lap minden vajdasági magyar pártnak egyenlő arányú teret biztosítson, s hagyja az olvasóra azt, hogy megítélje e pártok tevékenységét, s az olvasottak alapján kialakítsa saját véleményét. A főszerkesztő leváltására vonatkozó indoklás számunkra elfogadhatatlan részleteket tartalmaz. A felsorolt pontok egyszerűen arra vezethetők vissza, hogy a Magyar Szó, bizonyos alkalmakkor nem adott elegendő teret egyes politikai képviseleteknek, s az efféle hozzáállás, hangsúlyozom ismét, megengedhetetlen.” Hogy látják beszélgetőtársaim, a jövőben favorizálni kell a magyar szervezeteket a nem magyar előjelűekkel szemben a sajtóban, vagy pedig egyenlő teret kell biztosítani a magyar és a nem magyar pártoknak? Korhecz Tamás, az MNT elnöke.

- Ez talán a legsarkalatosabb kérdés, amit a szakmának meg kell fogalmaznia a médiastratégiánkban. A legérzékenyebb kérdés lesz meghatározni, hogy a pártatlanság és az egyensúly mit követel meg, hogy mitől lesz egyensúly? Attól lesz-e egyensúly, hogy egyforma teret adunk egy olyan pártnak, amely a magyar szavazók bizalmának a többségét megszerezte és egy olyan pártnak, amely ugyancsak nemzeti, de csak két százalékát szerezte meg a magyar szavazatoknak. Szerintem nem ettől lesz pártatlan, vagy független az újság. A Magyar Szó az olvasóknak íródik, és vissza kell, hogy tükrözze a szakma szabályait tiszteletben tartva a közösség értékrendjét is. Ha a belgrádi pártokat nézzük, amelyek gyakran megkapják a magyar nemzetiségű szavazók szavazatainak a 20-30 százalékát, akkor felmerül a kérdés, hogy ezek a pártok valóban ilyen súllyal ott kéne, hogy legyenek a Magyar Szóban? Kétségtelen, ott kell, hogy legyenek, de a nemzeti közösség iránti elkötelezettség annak a felismerését is jelenti, hogy ott, ahol nincs politikailag megszervezett magyar közösség és politikai érdekképviselet, ott meg fog szűnni a közösség. A közösségi érdek azt kívánja, hogy legyen egy erős érdekérvényesítés. A nemzetközi példák arra mutatnak rá, hogy ott, ahol ez megszűnik, ott a közösség is az asszimiláció, a teljes pusztulás irányába sodródik. Ezért az itteni magyar médiában meg kell, hogy jelenjen: nekünk elemi érdekünk, hogy legyen egy erős, politikai érdekérvényesítésünk a szerb politikai színtéren. Mert e nélkül a közösségünk gyakorlatilag nem maradhat fenn. Ez nem azt jelenti, hogy akik az érdekérvényesítést gyakorolják, ne legyenek folyamatosan ellenőrizve és bírálva.

- Úgy érzi, hogy a magyar érdekvédelem eddig nem tudta kifejteni érdekérvényesítő képességét a Magyar Szó révén?

- Volt, hogy úgy éreztük, hogy a Magyar Szó a Demokrata Pártnak szurkol egy választáson. Más esetben meg úgy éreztük, hogy a napilap felsorakozott a közösségi ügyek mögé. Ez nem csak a főszerkesztőtől függ. Ez újságíró- és szerkesztőfüggő is egyben.

- Pressburger Csaba.

- Amíg én irányítottam a Magyar Szót, mindig az lebegett a szemünk előtt, ha a politikai pártok megjelenítése volt a téma a lapban, hogy miként szavazott a vajdasági magyarság a legutóbbi választásokon. Tudni kell azt, hogy nagyon sokan el se mentek szavazni az elmúlt években. Azt is, hogy a DS-nek sikerült megszereznie a vajdasági magyar szavazók jelentős táborának a bizalmát. És az is biztos, hogy a VMSZ a legerősebb vajdasági magyar párt és a legerősebb politikai szervezet az itteni magyarság körein belül. Én azt gondolom, hogy az egyensúlyozás követelményének maradéktalanul eleget tettünk. Sőt, azt mondanám, hogy a VMSZ erején túl is reprezentálva volt a lapban. Az affirmatív véleményekből bizony sokkal több volt, mint a kritikusokból.

- Varjú Márta.

- Én oda fogok arra figyelni, hogy mindenki súlyának megfelelően kerüljön be a lapba. Nézni kell azt, hogy a vajdasági magyarság kire adta le a legtöbb szavazatát és természetesen, hogy az eredmények arányában szerepelnek a pártok az újságban. Én a magyar előjelű pártokat azért előtérbe helyezném. Előbb velük fogunk foglalkozni, és akkor utána a többi párttal.

- A főszerkesztőváltást követően mennyire optimisták a Magyar Szó népszerűségének növelését illetően? Pressburger Csaba.

- Én lennék a legboldogabb, ha ez így lenne. Sajnos olyan irányvonalakat látok, amelyek nem ebbe az irányba mutatnak.

- Együttműködő marad?

- Én a lapnál maradok.

- Korhecz Tamás.

- Én általában derülátó vagyok. Abban bízom, hogy sikerül, ha nem is látványosan, de sikerül megtartani az olvasót akár interneten, akár a nyomtatott példányszám esetében, és lehetőleg növelni is. Ugyanakkor a mi dolgunk az MNT-ben az, hogy biztosítsuk a megfelelő munkakörülményeket a lap működésére. Én azt gondolom, hogy az év végéig sikerül olyan támogatásokat a Magyar Szóba irányítani, amely lehetővé teszi a jobb munkakörülményeket és lehetővé teszi a bérfejlesztést is. Mert ha jobb lapot akarunk, akkor nagyon fontos, hogy ehhez teremtsük meg a feltételeket is. Az MNT-nek elsősorban ez a feladata.

- Varjú Márta.

- Ezek után én kimondottan optimista vagyok. Ha így alakulnak a körülmények, biztos, hogy könnyebb lesz jó lapot készíteni. Jobb kedvvel csinálják dolgozóink.
 

Ternovácz István