Elmúlt egy pillanat alatt…
2010. június 6. – 2014. június 6., és a ráadás
Egy háromnapos rendezvényen rendszerint a második nap elsikkad. Nem azért, mert ezzel a nappal nem foglalkoznak ugyanannyit, vagy akár többet is a szervezők mint az első vagy a harmadik nappal, de a kezdő napon még szurkolunk, hogy minden rendben menjen, a zárónapon pedig már a jól elvégzett munka érzésével dőlhetünk hátra. A második nap azonban sem az egyik, sem a másik hangulattal nem jár. Már nem idegeskedünk annyira, hogy mindenki megtalálja-e a helyszínt, hogy érdekesek lesznek-e az előadások, de még mindig ott motoszkál bennünk a kisördög, hogy nem szabad lazítani. Az MNT június 5-e és 7-e között megtartott palicsi jogi tudományos tanácskozása esetében azonban külön hangsúlyt kapott a június 6-a, azaz a második nap. Egy szerbiai magyar nyelvű tanácskozáson, ahol az autonómia különböző modelljei kerültek bemutatásra, ahol a területi és kulturális autonómia témakörét kutatók, professzorok jogászi megalapozottsággal ismertették, ahol az önrendelkezés és önigazgatás nem politikai szólamokként (ahogyan többen is megjegyezték: „mantraként”), hanem jogi terminusként hangoztak el, ott a június 6-ának külön jelentősége van. Azon kívül, hogy ezen a napon léptek hivatalba a magyarországi kormány új tagjai, akikkel való sikeres együttműködés nagymértékben determinálja majd közösségünk fejlődését, 2010-ben ezen a napon tartották meg a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak, így a Magyar Nemzeti Tanácsnak is első demokratikus, közvetlen választását Szerbiában. Szintén június 6-án járt le az a féléves határidő, amelyhez az alkotmánybíróság a vajdasági Statútum alkotmányellenességéről hozott döntésének hatályba lépését kötötte − habár a döntés végül csak néhány nappal később, június 12-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
Nem a számvetés ideje ez, még csak nem is az MNT alakuló ülésének évfordulóját ünnepeljük, de akár a nemzetiségi, akár a tartományi autonómia vonatkozásában, de akár a mi, mindennapi életünkben történt események vonatkozásában is a négy év sok idő. A Közigazgatási Hivatal irodái gépeléstől, számolástól hangosak, mert készül a nyilvánosság számára is elérhető beszámoló az MNT négyéves tevékenységéről, a hivatal munkájáról, az MNT és a bizottsági ülésekről, a kiépült támogatási rendszerről és egyéb pénzügyekről, a kutatásokról és statisztikákról. Közel kétszáz oldalon igyekszünk összefoglalni, mi minden történt és mi minden nem valósult meg a megígértekből. Ezt a munkát egészíti ki a tartományi ombudsmannak készülő jelentés is, amely azonban kevésbé szubjektívan, elsősorban a nemzeti tanácsi törvényi rendelkezéseket követve térképezi fel, mennyire sikerült a nemzeti tanácsnak érvényre juttatni törvényes hatásköreit, kialakítani presztízsét az állam előtt, megőrizni és fejleszteni az általa képviselt közösséget. Például hány utcanév véleményezési kérelemmel fordultak hozzánk, mely iskolák vonatkozásban volt eredményes az alapítói jogok átvétele, melyek a kiemelt kulturális intézményeink és milyen együttműködést sikerült velük megvalósítanunk és így tovább.
Azt hihetnénk, hogy a mandátum vége felé lassul a tempó, már csak azzal foglalkozunk, amivel nagyon muszáj. Pedig még csak ezek után kerülnek elbírálásra a kulturális, tájékoztatási és civil pályázatokra beérkezett jelentkezések, még csak ezek után írjuk ki a felsőoktatási ösztöndíjpályázatot, fejezzük be a magyar nyelvtanítási kézikönyvet – csak hogy néhány feladatot említsek.
Amikor ez a jegyzet készül, június 13-a van, péntek, sokak szerint baljóslatú nap, de Önök ezen sorokat már csak másnap olvashatják. Ez pedig csak újfent azt támasztja alá, hogy legyen szó akár jó, akár rossz dologról az életünkben, végül is minden elmúlik egyszer, sokszor egy pillanat alatt.
Beretka Katinka