A hirtelen szakértők és doktorok

2014. június 17., kedd

Az MNT ülésen megtörtént a felsőoktatási ösztöndíj ,,finomhangolása”, döntés született a nagycsaládos-díjról, elhangzott a civil stratégiáról szóló beszámoló, jóváhagyták a 15 fő alatti elsős osztályokat. Jól jegyezte meg az egyik újságíró a beszámolójában, hogy vita is kerekedett, mert számosan nehezményezték, hogy van egy képviselő, aki mindent Trianonra vezet vissza. Ez már, írja az újságíró, nem szó szerint idézem, az őszi nemzeti tanácsi választás előszele, mintegy bevezető a kampányhoz. Lehetséges. De akkor mi volt az elmúlt négy év minden egyes Trianont megidéző felszólalása? Az minek volt a része?

Miközben az MNT-ülésen a felsőoktatási ösztöndíjról született új határozat, aközben a Facebookon exponenciálisan emelkedett a Mića-megatrend történetet lájkolók száma. Nem értek ehhez a virtuális felülethez, de állítólag a napok alatt hatalmasra duzzadt, szertelen humorú és éles kritikát megfogalmazó képek tömege árként sodorja a magánegyetem fogalmát magával.

Persze ez igaz is, nem is. Hiszen bizonyára most is sokan iratkoznak majd egyik-másik ilyen intézménybe, vagy olyan állami egyetemi szakra, melynek oktatási színvonala nem a közepes képességűek számára van belőve, hanem azok alá. Márpedig, ahogyan egyik kollégám orvos édesapja szokta mondani, aki a szabadkai kórház főorvosaként ment nyugdíjba, az egyetem a közepesek számára van becélozva. Magyarán, ha iparkodsz, akkor simán befejezed. Persze tanulni, azt kell. És mit is jelent a közepes képesség? Mindössze csak annyit, hogy nem kiemelkedő, nem zseni, nem párját ritkító. Legtöbben ilyenek vagyunk, képességeink közepesek. De mégis azt szeretnénk, hogy kiemelkedőek legyünk, a lehető legrövidebb időn belül masterek, doktorok, szakértők és még ennél is több, de az most nem jut hirtelen eszembe, mi is volna.

2014. június 18., szerda

Megkérdeztem a fiatalabb kollégákat, hogy mi is az, ami még a szakértőnél, doktornál is több, a Megatrenden és bármely más egyetemen könnyen beszerezhető. Azt mondták, nincs ilyen, a szakértő és a doktor a legtöbb, ezzel az ember révbe ér. Régebben mintha több idő kellett volna mindehhez. Vagy ennyivel butábbak lettünk volna? A felületes tudás finoman szerelhető paneljei lassan mégis omlani látszanak. Talán mégsem lesz mindegy, mit jelent valójában a tudás alapú tudás. Talán mégis kiderül, hogy az nem fából vaskarika és nem is idejét múlt mozsárágyú. Nekem az is jó, ha nem így lesz, mi megtettük azt, ami lehetséges volt, újragondoltuk az ösztöndíj-rendszert, számos érv, ellenérv, vita előzte meg a döntést. Nem az az elsődleges kérdés, hogy hibátlanná tettük-e, hanem az, hogy jobbá tettük-e a rendszert.

2014. június 19., csütörtök

Senki sem beszél a fociról. Lehet, hogy az MNT hivatalában senki nem nézi a focit? Kezdtem nézni, hallgatni, figyelni az embereket az utcán, boltban, piacon. Biztosan nem jól érzékeltem, de alig valaki beszélt erről az óriási eseményről, amit persze én nem tartok annak, nem is érdekel, nem is nézem. De mégis, része a mindennapjaimnak, ezt éli a világ. És mi? Velünk mi történik? A gondokon túl mi tölti ki a napjainkat? Sokszor látom a kocogó, görkorcsolyázó, bicajozó fiatalokat Palics és Szabadka között. A sétáló idősebbeket. Sokan vannak, amint az idő engedi, útnak indulnak. Igaza lehet a TV2 híres sztárjának, a közkedvelt újságírónak, aki a minap Zenta vendége volt: kell bennünk lennie erőnek. És van is, ha biztatjuk egymást.

Ez egyszerű, emberi igazság. Nem kell hozzá sem szakértőnek, sem doktornak lenni. Elég csak embernek maradni. Nem kis feladat!

Lovas Ildikó