Mert a gondolat teremt...
2014. június 25.
Ezek a hetek az MNT-ben többek között a civil szervezeteknek kiírt pályázatok időszakát jelentik. Párhuzamosan kerültek kiírásra a kulturális, a tájékoztatási, az ifjúsági és az egyéb civil szervezeteknek kiírt pályázatok, amelyek többségében már eredmény is született.
E napon egy újabb, eddig precedens nélküli civil pályázat kiírásáról született döntés (2014. július 1-jétől fog élni is a felhívás), amely a civil vertikális segítőhálózat megerősödését kívánja támogatni. A nagyon kacifántos nevű pályázat valójában azt célozza meg, hogy a nagyobb és erősebb civil szervezetek segítsék a gyengébbeket. Ez elsősorban két relációban lenne különösen fontos, a tömb-szórvány, illetve a város-falu viszonylatában.
Nem új a gondolat, ugyanis a tömb-magyar civil szervezetek (és önkormányzatok) nagyobb szerepvállalásának óhaja az egyik olyan két évtizedes múltra visszatekintő közösségi eszménk, amely természetesen már eddig is sok eredményt hozott. Nagyon sok olyan kapcsolat alakult ki az elmúlt évtizedekben, amelyeknek most már láthatóak a gyümölcsei is. E felhívás valójában e folyamatot kívánja még inkább erősíteni.
Az egyik legnagyobb problémának a tömb-szórvány viszonylatában azt érzem, hogy nagyon sokszor egyik fél sem egyenrangúként éli meg e kapcsolatot. A szórványban élő sokszor szégyenkezik a nála meglévő nyelvromlás és a falun lévő egyszerűbb életkörülmények miatt (hiszen a körülötte lévő többség a nemzeti alapon való szerveződés miatt legtöbbször nem is foglalkozik e kis közösségek fejlesztésével), a tömbből érkezett személy pedig sokszor a sajnálat és a lekezelés érzésével fordul e pusztuló és fogyó kisközösségek irányába (csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanez a disszonáns viszony van nagyon gyakran az anyaországi és a külhoni magyarok között is).
Véleményem szerint ez nem egy egészséges viszonyulás, egy nemzet esetében még gondolatilag sem tarthatjuk többnek vagy kevesebbnek a nemzet egyes tagjait. Ez nem csak a nemzeti eszmével, hanem az évezredes kereszténység eszméjével sem áll összhangban. Amikor a szórványba megyünk, akkor inkább a büszkeség töltsön el bennünket, hogy annyi hányatattás és elfeledés után is erős, élni akaró szórvány-magyar közösségeink vannak.
2014. június 26.
Az MNT ismételten meghirdette a nyári szerb nyelvi felzárlóztató képzését, amely a 3. osztályt fejező középiskolások mellett nyitottá vált a Magyarországon tanuló délvidéki hallgatók előtt is.
E kérdés fontosságát személy szerint különösen átérzem, olyan zentaiként, aki tíz évig Magyarországon tanult. Már felnőtt fejjel kellett igazából belemélyednem a szerb nyelv minél tökéletesebb elsajátításába, s e tudás hiányosságát nap, mint nap még most is érzem.
A Tisza-mente, mint tömb-magyar terület, mindig is „híres” volt a gyengébb államnyelv-tudása miatt, a nagyon rossz iskolai szerb nyelvi oktatás mellett azonban a titói rendszerben még sok olyan lehetőség és terület volt, ahol a magyar fiatalok is elsajátíthatták e nyelvet (szórakozóhelyek, sportklubok, munkaakciók, cserediák kapcsolatok, egyetemi évek, katonai szolgálat stb.). A sikert segítette a testvériség-egység jelszava alatt kialakult viszonylag toleráns légkör is a nemzeti kisebbségek irányába.
A miloševići rezsim hathatós irányításával ezeket az eredményeket zúzta szét a 90-es évek elején fellángoló nacionalizmus, amire a délvidéki magyarság a bezárkózással, a szegregációval válaszolt. De ez a folyamat kétoldalú volt, a többségi nemzet is a nemzetileg homogén terek kialakítására törekedett. S azok a közösségi területek, ahol korábban a magyarság megtanulhatta a szerb nyelvet, már homogénné váltak vagy eltűntek.
E szegregáció miatt a tömbmagyarságnak már csak az iskola maradt volna, ahol azonban változatlanul a már évtizedek óta sikertelen tanítási módszer regnált, s sajnos ennek megváltoztatása kapcsán az állam az elmúlt négy évben sem volt az MNT partnere.
A nemzeti identitást elsősorban az anyanyelv ismeretéhez kötik, de nekünk úgy kell erős magyar identitású új nemzedékeket felnevelnünk, hogy egyúttal birtokában legyenek a tökéletes szerb nyelvtudásnak is. Hiszen ebben az államban való érvényesülés kulcsa épp ez, s ők azzal tudnak majd a legtöbbet segíteni, ha minél többen sikeres, szerbül jól beszélő magyar emberek lesznek, persze úgy, hogy egyúttal nem felejtik el saját közösségüket sem.
Zsoldos Ferenc