A magyar és a magyarabb

Április 15.

A Magyar Nemzeti Tanács nem titkolt célja, hogy minél több diákot tudjon magyar osztályokban.  Ez azonban nem önös érdek, hanem a vajdasági magyarság közös célkitűzése kell, hogy legyen. Közös célkitűzés, hogy a feljövő generációk ne megalapozatlan illúziókra építve álmodjanak meg kizárólag szerb nyelvű karriert maguknak. Természetesen Topolyaiként nem tudhatom – csak sejtem, mekkora energia kell egy szinte teljesen szerb nyelvű környezetben vinni a magyar oktatás keresztjét. Tiszteletre méltó mindenki igyekezete, akik ilyen körülmények között próbálják megtartani a magyar közösséget magyarnak, magyarabbnak, mint azt sokszor képzeljük.

Ezért is fontos az MNT beiskolázási programja, amelynek eligazító megbeszélésére ma került sor. A szórvány magyar településeken házról-házra járnak majd az önkénteseink, hogy személyesen vitassák meg az aggodalmakat azokkal a szülőkkel, akik gyermeke ősszel indul első osztályba. Így az MNT közvetlen helyzetképet kap, és oktatási stratégiájával összhangban időben elkezdheti olyan intézkedések foganatosítását, amelyekkel elkerülhető lesz még több magyar osztály megszüntetése. Ez a program nem csak anyagi támogatást biztosít, hanem tanfelszerelésből álló ajándékcsomagot is ad, illetve lehetőséget kínál ingyenes iskolabuszra. Hiszen sokszor nem is a szülőn múlik, magyar vagy szerb tagozatba íratja-e a gyermekét, hanem egyszerűen nincs a környékén magyar nyelvű oktatás. Viszont nem értem azt az álláspontot, ha valaki szándékosan elfolytja gyermeke magyar identitását. Nem kell zászlót lengetve masírozni a magyar nemzeti ünnepeken, hogy tényleg magyarok legyünk; de a magyar nyelv tudása nélkül szinte elképzelhetetlen, hogy magyarok maradhassunk nem csak Vajdaságban, hanem bárhol a világon.

Április 20.

Mint az sokaknak ismeretes, ha valaki kétnyelvű, tehát szerb és egyben magyar anyakönyvi kivonatot igényelt a közelmúltban, legfeljebb a nevét láthatta viszont magyar nyelven, míg minden egyéb szerbül, cirill írásmóddal szerepelt a lapon. Ezt ellensúlyozandó a kivonat hátlapján egy szótár féleség volt található, ami azonban nem sok segítséget nyújtott a honosítási eljárással bajlódóknak: sem a kérelmezőknek, sem az ügyintézőknek. Ugyanis innen fújt a szél. A vajdasági magyarok egy emberként álltak ki a magyarságuk mellett ebben a kérdésben, hogy olcsóbban (tehát fordítási költségek nélkül), bonyodalom mentesebben jussanak magyar állampolgársához. Tényleg csak akkor érdekel bennünket, hogy a nevünk, szüleink neve, a város, ahol születtünk, vagy minden az életünkhöz, állampolgári azonosításunkhoz szükséges információ magyarul szerepel-e az anykönyvben, ha kapunk is érte valamit? Mindenestre ez az ügy azt eredményezte, hogy minden szinten nyomást gyakoroltunk a döntéshozóra: mi az MNT-ben, a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárság és az ombudsman.

Ma azonban hatályba lépett egy új utasítás, amely már kötelezően kétnyelvű nyomtatványokról beszél – és nem csak lehetőségként említi azokat, mint elődje, valamint eltörli a szégyenteljes kétoldalas kivonat-mintákat. Habár  ez  még nem jelent végleges megoldást, hiszen a törvény szerint maga a szöveg továbbra is (bizonyos esetekben a személynéven kívül) szerb nyelvű, reméljük, hogy a tartományi titkárság tartományi nyelvhasználati rendelet módosítását célzó kezdeményezése kiküszöböli majd ezeket a hibákat. Az MNT Nyelvhasználati Bizottsága pozitív értékelést adott erről a  tervezetről, és csak bízhatunk benne, hogy ezen akadály elhárítását és a honosítási eljárások lezárását követően is ilyen széleskörű igény mutatkozik majd a magyar nyelvű formanyomtatványok iránt. Vagy pedig beigazolódik a fejtegétesem, hogy csak akkor viselkedünk “magyarabbként”, ha várunk is valamit cserébe.