Elszámolunk...

Elszámolunk...

Június 30., hétfő

Elkezdődött a bejelentkezés a szerbiai egyetemekre, a most jelentkezők között vannak az MNT negyedik ösztöndíjas nemzedékének tagjai is, azok, akik a szülőföldjükön szeretnének továbbtanulni. Évről évre azt tapasztaljuk, hogy a tehetősebb vajdasági szülők egyre erőteljesebben orientálják gyermekeiket a magyarországi, elsősorban szegedi továbbtanulás irányába, míg itthon inkább azok tanulnak tovább, akik az MNT támogatása nélkül valószínüleg nem tanulhatnának tovább. Önmagában ez nem is lenne baj, inkább azzal van a baj, hogy a határon túl tanulók jelentős része eleve a szülőföld elhagyásában gondolkodik, idegenkedik a szerb nyelv elsajátításától és élhetetlennek látja a szülőföldjét. Ebben a közhangulatban, én, aki a négy gyermekem jövőjét a szülőföldön képzelem el, úgy érzem magam, mint egy elvarázsolt kis csapat tagja, aki ár ellen evez és közben még jól is érzi magát. Lehet, hogy az én készülékemben van a baj? Biztosan, de az is tény, hogy környezetemben tucatnyi olyan tehetős vajdasági magyar ember él, aki itthon termelt jövedelméből ma is erőteljesen dotálja külföldre „menekített” harminc-negyven éves gyermekét! Ennyit a perspektívákról...

Július 1., kedd

Közös szerb-magyar kormányülést tartottak Belgrádban. Az országok közötti kapcsolatok hosszú idő után kiválónak mondhatóak. Ennek mi vajdasági magyarok őszintén örülünk, hiszen történelmi tapasztalat, hogy a nemzeti kisebbségek nemegyszer váltak az államközi kapcsolatok játékszerévé, sőt azok áldozatává. Annak külön is örülnék, ha az elkövetkező években elkészülne a beharangozott Budapest-Belgrád gyorsvasút. Zoltán nagybátyám mesélte, hogy 1943-ban a MÁV büszkesége, az Árpád motorosvonat szűk két óra alatt tette meg a Szabadka-Budapest távot! Talán eljött az ideje, hogy hét évtized szárnyaló műszaki fejlődése után legalább ezt az eredményt újra produkálni tudja a MÁV vagy a Szerbia Vasutak.

Július 2., szerda

Kilencedikére összehívtam az MNT sorrendben 44. rendes ülését. Négy év leforgása alatt az alakuló ülésünkkel és az egyetlen díszülésünkkel 46 ülés, közel félezer napirendi pont, több mint hatszáz különböző döntés fémjelezte tevékenységünket. Aláhúzunk, összegezünk, beszámolunk, elszámolunk. Soron következő ülésünkön megvitatjuk és remélhetőleg elfogadjuk a négy éves tevékenységünket összefoglaló beszámolót is. Több mint 160 oldalnyi adat, tény, tömör leírás mindarról amit tettünk és amit tenni szerettünk volna.

Ülésezett a vajdasági képviselőház. A honatyák Nyilas Mihályt, Magyarkanizsa eddigi polgármesterét kinevezték kormányalelnöknek és tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárnak. Annak ellenére, hogy ma is örömmel gondolok arra a tíz esztendőre, amit a tartományi kormányzatban töltöttem el, Nyilas Mihály nem lesz könnyű helyzetben. Egy fontos titkárságot kell vezetnie, egy nehéz időszakban, olyan politikai körülmények közepette, amelyben már hónapok óta a bizonytalanság az egyetlen bizonyosság.

Július 3., csütörtök

Az elmúlt években szívós, mégis eredménytelen küzdelmet folytattunk azért, hogy a magyar iskolákban más módon, és sokkal hatékonyabban tanítsák meg gyermekeinknek a szerb nyelvet. Kérelmeink, érveink, követeléseink nyomtalanul pörögtek le a belgrádi illetékesekről. Miután ezt már évekkel ezelőtt megtapasztaltuk, mi magunk cselekedtünk: ingyenes intenzív, nyári szerb nyelvi felzárkóztató képzést szerveztünk a magyar középiskolásoknak. Ma az érdeklődő középiskolások tudásszintjét mérték fel a szakemberek annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyen a júliusi, augusztusi nyelvi képzés. Nem ártana, ha a szülők és gyermekeink egyaránt elfogadnák, hogy a szerb nyelv elsajátítása magyar érdek, sőt mi több érvényesülésünkhöz ez gyakran fontosabb mint a XXI. század latinja, az angol.

Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke