De nehéz...

... az iskolatáska – szeptember 1.

Az MNT iskolakezdést támogató ajándék tanszercsomagjai évek óta bejárják a vajdasági iskolákat és jutnak el nem kis előkészületek után az elsős diákok elé. Hosszú út vezet ugyanis a tervezéstől, a közbeszerzési eljáráson és szállításon keresztül egészen a kész csomagokig. Amellett, hogy nem mindegy, mennyi „kisfiús” és „kislányos” tolltartóra és labdára van szükség, gyakran még az utolsó percben sem világos, pontosan hány elsős iratkozott egy-egy osztályba. Hiába a négyéves tapasztalat az MNT hivatala mögött, ez a stratégiai program és ez az időszak számunkra is hasonló feszültséggel jár, mint maguk a szülők és persze a gyerekek számára.

Idén Pacséron és egy topolyai iskolában jártam „csomagot osztani.” Kicsit „télapósan” hangzik, de a piros egyenruhát és szakállat leszámítva (bár egyes „csomagosztó” kollégáimnak van szakálla, szóval a megállapítás csak fenntartásokkal helyes) tényleg télapót, télanyót játszunk. Azzal, hogy ez sajnos nem játék. Kevesebb a magyar elsős, mint az elmúlt években, kevesebb csomagot kellett készítenünk. Habár az MNT stratégiai programja, hogy a magyar szülők magyar osztályba írassák a gyereküket, nagy százalékában megvalósult, vannak olyan, különösen gazdasági körülmények, amelyeken egy, a kulturális autonómiát képviselő szervezet nem tud változtatni. Amit tehetünk, hogy ígéretünkhöz híven minden szeptember elsején ott várja a csomag az elsős diákot, és minden lehetőségünkben álló eszközzel segítjük, hogy legfeljebb az iskolatáska legyen az, ami nehéz neki és az őt kísérő családjának minden reggel, amíg az iskolába indul.

... tisztelni a szabályokat – szeptember 2.

„Ez az utolsó alkalom, hogy elfogadtuk a magyar nyelvű szerződést. Ha a jövőben újra magyarul adják át a dokumentumokat, meghosszabbítjuk az eljárást.” Nem ez az első alkalom, hogy ultimátumot adnak az MNT-nek a foglalkoztatási szolgálat szabadkai fiókintézetében, de legalább minden vitában résztvevő fél következetes: az MNT következetesen magyarul adja át a szerződéseket, a különböző végzéseket több mint négy éve, a szolgálat pedig következesen el akarja utasítani azokat minden egyes alkalommal. Állítólag aki eddig hasonló ügyekben fordított náluk, már nem fordít. Az ajánlatunk azonban, hogy csak néhány, számukra fontos mondatot mi magunk fordítunk szerb nyelvre, süket fülekre talált. Amennyire nehéz egyeseknek tiszteletben tartani a nyelvhasználat jogi szabályait, olyan könnyű lesz számunka a következő ilyen „ultimátumos alkalommal” a feljelentést benyújtani.

... nyerni – szeptember 4.

Nyilvános az MNT felsőoktatási ösztöndíjasainak rangsora. A rendszer minden évben újul, de van, ami sosem változik: az ösztöndíjasok öröme és a nem ösztöndíjasok csalódottsága. A rangsor megjelentetése után számtalan telefon érkezik, ahol a „vesztes” jóhiszeműek feljelentik a „győztes” ismerőst, aki csalt, hazudott, aki ki akarja játszani a rendszert, hogy ösztöndíjhoz jusson. Pedig ebben a történetben nincsenek győztesek és vesztesek. Minden diák, aki a továbbtanulás mellett döntött győztes, és legfeljebb az a vesztes, aki időközben feladja. Mert elsősorban nem nyerni nehéz, hanem legyőzni saját magunkat.

... a magyar helyesírás – szeptember 5.

Újvidéken a magyarul anyakönyvezett nevet betűről betűre cirillre írták át: Józsefből Јозсеф lett az állampolgársági bizonyítványban (a vezetéknév is hasonló betűket tartalmaz). Olaszországban annak idején átcsiszolták a kisebbségi neveket a sírköveken, hogy olaszosan hangozzanak. Az újvidéki anyakönyvvezetőnek azonban ezzel a tettével nem sikerült „szerbesíteni” a nevet. Ez a történet azonban már régen nem a magyar helyesírás szabályairól szól, hanem hogy milyen nehéz egyeseknek gondolkodó lényként viselkedni.

Beretka Katinka