Értelem, értelmes, értelmiségi
Szeptember 22.
Egyes amerikai iskolákban a tanulókat már nem tanítják kézzel írni, csak a számítógépen gépelni, de a mi vidékünkön is megtörténik, hogy a gyerek még beszélni sem tud, de biztonsággal kezeli az érintőképernyős „okos” mobiltelefont. Szerethetjük vagy nem a technika ilyen mértékű térnyerését a mindennapjainkban, de el kell fogadnunk, hogy a világ változik, és lassan az óvodákban nem az ovisok gyümölcsöket és játékokat ábrázoló jeleivel, hanem különböző vonalkódokkal és fényjelekkel találkozunk az apró szekrényeken. Természetesen a számítógépeknek lehet és van is jó oldala, különösen a közigazgatásban, az oktatásban, a tudományban és kétségtelenül a szórakoztatásban is. Mindezt azonban okosan kell használni: felhasználni és kihasználni minden korosztálynak. Például az MNT közvetítőként részt vesz két tanár által, az általános iskolák felsős osztályainak készített számítógépes prezentációk terjesztésében, amelyek a műszaki és informatikai oktatáshoz szánt bemutató anyagként szolgálnak. A prezentációk látványosak, könnyen emészthetőek és nem utolsó sorban magyar nyelven íródtak. De az MNT ugyanúgy támogatta a szabadkai Városi Könyvtár digitalizálási programját, mely által a nyomtatott anyag elektronikus formában megőrizhető, kutatható, népszerűsítette az önkormányzatokban az elektronikus közigazgatás vívmányainak a meghonosítását. Megnyugtató, hogy a sokszor értelmetlennek tűnő számítógép-használat milyen szintekig képes értelmes időtöltéssé válni, különösen, ha gondolkodó lényként tekintünk az ezidáig még önállóan nem gondolkodó gépekre.
Szeptember 25.
A minap egy sajtótájékoztató közvetítését követve arra lettem figyelmes, hogy a felszólaló igazi értelmiségiekről beszél. Számomra ebből az következett, hogy vannak hamis, ál, nem igazi értelmiségiek is. A magyar értelmező kéziszótár szerint az értelmiség a „társadalom iskolázott, szellemi munkát végző rétege, az értelmes emberek összessége.” Tehát, az értelmiségi ember kötelezőszerűen értelmes is: könnyű felfogású, ítélő, és következtető tehetséggel bíró (bár ezek az értelmes ember ismérvei az említett szótár szerint). A gyakorlat azonban nem biztos, hogy ezt a meghatározást támasztja alá: igenis sok „értelmiségi” nem viselkedik értelmesen, és sok értelmes ember nem iskolázott, nem végez szellemi munkát, mégis hasznos tagja a társadalmunknak. Vannak magyar értelmiségiek, akik cirillül kommunikálnak a Magyar Nemzeti Tanáccsal, és vannak magyar nem értelmiségiek, akik észreveszik és bejelentik, ha nyelvi jogaik sérülnek. Kétségtelenül minden közösség célja, hogy minél több iskolázott taggal bővüljön, de kétségtelen az is, hogy a megszerzett egyetemi oklevél, az elvégzett szellemi munka csak értelmes emberek társadalmában (és nem csak és kizárólag a szűkebb értelmében vett értelmiségiek között) hozhat valódi eredményeket. Miközben egymást igyekszünk túllicitálni szellemi értékeinket villogtatva, valójában elveszik a lényeg: a közös örökség megőrzése, az anyanyelvünk ápolása és egymás elfogadása. Pedig ezek kellene, hogy együttesen determinálják a közösségünknek.
Az újonnan megalakult PONTIS Egyesület a Szociális Védelem Fejlesztéséért éppen ezen célok mentén szervezi meg az Egy nap, ami a miénk elnevezésű programját szombaton, amely a különböző értelmi és testi képességű gyermekek egynapos barátkozása. Lehet, ezek a gyerekek sosem lesznek értelmiségiek, és vannak közöttük olyanok is, akik veleszületett korlátjaik lévén értelmi fogyatékkal kénytelenek élni. Ezért a lényeg nem az, hogy a vajdasági magyar közösséget, egymást igazi és nem igazi értelmiségiekre, értelmesekre és nem értelmesekre osszuk, hanem egyszerűen csak emberek maradjuk, lehetőleg jó emberek.
Beretka Katinka