MARKOVIĆ ÉS MARKOVIĆ

Május 9. Hétfő

Belgrádban tartalmas megbeszélést folyattam Predrag Marković, kulturális és tájékoztatási miniszterrel. A megbeszélés igazolta eddigi pozitív tapasztalataimat Marković úr vonatkozásában. A magánéletében könyvkiadó miniszterünk egyetlen tollvonással megszüntette azt diszkriminatív gyakorlatot, hogy a Művelődési Minisztérium csak a szerb nyelvű hazai könyvek felvásárlását tette lehetővé a könyvtárak számára.  Névrokona, Milan Marković eddigi államigazgatási, nemrég óta pedig emberi jogi és kisebbségi jogi  ügyekkel megbízott  miniszterünk vonatkozásában már nem ennyire pozitívak a tapasztalataim. Mindazonáltal biztató fejlemény, hogy a Miniszter úr feladta azt a makacs álláspontját, amelynek következtében lehetetlenné vált a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadása (pont most amikor a legtöbb magyar embernek volt szüksége ezekre az okiratokra, a honosítási eljárás során). Az új miniszteri utasítás már hatályba lépett és ha minden igaz, a Pénzverdében már nyomtatják a hologramos, szerb-magyar űrlapokat.  A pozitív változás nem az MNT kizárólagos eredménye, hiszen rajtunk kívül a tartományi Közigazgatási Titkárság és a Tartományi Ombudsman is szakszerűen és hangosan tiltakozott a törvénytelen jogszabály és gyakorlat ellen. Az esetnek pedig legalább két tanulsága van. Az egyik,  hogy igenis ki lehet harcolni a bennünket megillető nyelvhasználati jogokat, főleg ha ezért egyszerre és szakszerűen többen is teszünk. A másik tanulság pedig az, hogy  itt Szerbiában, nekünk magyaroknak semmi sem hullik az ölünkbe, hiába a világos törvényes kötelezettség, a jog akkor lesz gyakorlat, ha ezért kitartóan, szakszerűen és összefogva harcolni fogunk. Gyakran érezhetjük azt, hogy a kisebbségi sorsban mindenért kétszeresen kell megküzdeni, de ettől leszünk edzettebbek és szívósabbak.

Május 10. Kedd

Újvidéken találkoztam Aleksandar Popovval a Reginalizmusért Központ, nem kormányzati szervezet vezetőjével. Az egyik legerősebb és legszívósabb civil szervezet vezetője egy olyan porjektumot koordinál, amely keretében a civilek szakszerűen átvilágítanának négy nemzeti tanácsot. A magyart,  szlovákot, románt és a bolgárt.

Május 11. Szerda

Sajtótájékoztatón jelentettem be, hogy május 16-án az MNT megtartja immár 10. rendes ülését.  Utánnaszámoltam, az országban alig akad még egy megválasztott parlament, önkormányzat ami többet ülésezett volna mint az MNT az elmúlt 10-11 hónapban. Havonta ülésezünk és nem azért, mert valami rekordot szeretnénk beállítani, hanem azért,  mert egyszerűen ennyi a teendőnk. A májusi ülésünkön is számos fontos határozati javaslat szerepel a napirenden. Véglegesítjük azon iskolák és kulturális intézmények sorát, amelyek esetében az MNT alapító kíván lenni. Ha minden jól megy, az év végéig az MNT körülbelül félszáz iskola, médiaház, színház, könyvtár és múzeum, vagy más kulturális közintézmény alapítójává illetve társalapítójává válik. Kialakulhat az MNT által igazgatott, autonóm magyar intézményrendszer.  Ha ez megtörténik, az elkövetkező időszak legfontosabb kihívása az lesz, hogy az MNT bizonyítsa nem mostohaként, uralni és irányítani szeretné ezeket az intézményeket, hanem gondoskodó édesanyaként erősíteni, támogatni és felvirágoztatni szeretné ezeket, a döntően magyar intézményeket.  

Május 13. Péntek

Ezen a napon meglátogatom a nagy múltú Zentai Gimnáziumot, amelyet az MNT idén tavasszal kiemelt jelentőségű oktatási intézménnyé nyilvánított és amelynek alapítói jogainak átvételét is szeretnénk kezdeményezni májusi ülésünkön. Első kézből szertném tájélkoztatni a Gimnázium dolgozóit, vezetőit terveinkről, támogatásunkról és fejlesztéi elképzeléseinkről, valamint átadni azt a tartalmas ajándék könycsomagot, amellyel a Gimnázium könyvtárát kívánjuk gazdagítani.