NIDUS, a sziklafészek

Május 24., kedd

Átolvastam (én is) a magyar, mint  hivatalos nyelv használatának lehetőségeiről szóló kiskönyvet, azóta már nyomdában is van. Mindig jó, ha több szem fut a sorokon, még akkor  is maradnak betűhibák, elírások.

 És közben arra jöttem rá, hogy amikor a szabadkai gyermekszínházi fesztivál szervezői azzal magyarázzák a magyar nyelv hiányát, hogy a ,,szerb szöveg pedig nem cirillül van”, megsértik az alkotmányt, a szerb nyelvhasználati törvényt és Szabadka város döntését a hivatalos nyelvek használatáról. A további magyarázat szánalmas és zártkörű gondolkodásra utal. 

Valamikor a kilencvenes évek közepén, amikor az előadásokat követően készült a ,,fesztiválbülten”, azt ketten írtuk Gogić Ljiljokolléganőmmel. Nem tudom elképzelni, hogy a közben eltelt tízegynéhány év alatt rettentően átalakult világban, amelyben az újságszerkesztés szinte online történhet a szerkesztőség és a nyomda között, nem lehetne három (szerb, magyar, horvát) illetve négy (angol) nyelvű fesztiválújságot készíteni. Nem hiszem, hogy Szabadkán ettől elzárkóznának a jól felkészült, angolul is remekül beszélő művelődési újságírók. Mármint, ha valakinek eszébe jutna felkérni őket, hogy kövesse a fesztivált és írjon arról a saját anyanyelvén az olvasóközönségének.

Május 25., szerda

A NIDUS Együtt a Gyermekek Fejlesztéséért Egyesület nevét még kevesen ismerik. Pontosabban nem elegen. De amiért megalakultak, amiért küzdenek, az közösségünk szempontjából rendkívül fontos terület, probléma. Jelacsik Sutus Ágota az egyesület elnöke elszánt, fiatal kiváló szakember. És ami nem mellékes, együttérző, nyitott, elkötelezett.

Az egyesület fő célja, hogy saját humán erőforrása révén támogassa a magyar nemzeti közösség azon családjait, amelyekben a gyermekek speciális segítségre, készségfejlesztésre szorulnak: iskolapedagógus, gyógypedagógus, logopédus, tanulási terápiás szakember, tiflopedagógus, ergoterapeuta, mozgásterapeuta alapította a NIDUS-t, hogy a legkorábbi időponttól segítse, támogassa a sajátos nevelési igényű gyermekeket. Közéjük tartoznak  a diszlexiás gyerekek, a diszgráfiás problémákkal és a számolási zavarokkal küzdők is, akikről sokszor azért nem derül ki, hogy ebben szenvednek, mert az iskolában nincs magyar anyanyelvű szakember, aki felfedezné a problémát. Amiképpen a gyógyításhoz is szükséges az anyanyelv ismerete. Nélkülözhetetlen.

Hosszú távon Szabadkán szeretnének a Nidus tagjai egy vajdasági központot létrehozni. Kérdeztem a kollégáimat, szerintük az MNT miképpen tudna ebben részt vállalni. Alapítványi forma jutott eszünkbe. Délután volt, munkaidő után. Csak beszélgettünk. De a célok megvalósítása így kezdődik.  

Május 26., csütörtök

Délelőtti forróság, a kulturális stratégia készítéséhez szükséges kérdőíveket véglegesítjük. Amióta hozzákezdtünk ehhez a munkához – január vége – most érzem először azt, hogy december végéig elkészülünk a kulturális stratégiával. Négyen alkotjuk a csapatot: egy szociológus, egy jogász, egy közművelődési szakember és én, vagyis két bölcsész. Reményeink szerint június 11-én találkozunk azokkal, akikhez addig eljuttatjuk kérdőívünket és akiknek válaszai meghatározzák majd a stratégia erővonalait.

 Délutáni forróság a magyarkanizsai városháza kis termében, ahol a község művelődési egyesületeinek vezetőivel találkozom Nyilas Leonov Anita, művelődési tanácsos szervezésében, ötlete eredményeként. Ezen a beszélgetésen arra kértek, hogy az MNT járjon közbe annak érdekében, hogy a különböző néptánc fesztiválokon fellépőknek ne kelljen külön-külön fizetniük a zenekar(ok)nak, hanem az kalkulálódjék bele a szervezési költségekbe. Ezzel a feladattal indultam haza.