Ha törik, ha szakad
Június 4. szombat
Palicson, az elismerő oklevelek kiosztásával fejeződött be az a háromnapos jogi- szaknyelvi konferencia, amelyet immár tizedik alkalommal szervezett meg a kisebbségi jogokkal megbízott vajdasági titkárság és a Magyar Nemzeti Tanács. 2002 óta a konferenciával változatlanul az a célunk, hogy a több napos továbbképzésen a vajdasági magyar jogász szakma képviselőinek (illetve a magyar nyelvet ismerő más nemzetiségű jogászoknak is) egy olyan találkozási lehetőséget biztosítsunk, ahol elmélyíthetik jogi ismereteiket, csiszolhatják a magyar jog szaknyelvi ismereteiket és megoszthatják egymással a kisebbségi nyevhasználattal és más témákkal kapcsolatos szakmai tapasztalataikat. Utánaszámoltam,a tíz év alatt a konferencián részt vett a vajdasági magyar jogásztársadalom nagy része, talán több százan is, sokan közülük akár 5-6 alkalommal is. A felkért előadók között ott voltak a hazai jogi karokon oktató magyar tanárok, neves magyarországi egyetemi tanárok, ismert és elismert ügyvédek, vezető közigazgatási szakemberek, végül de nem utolsósorban, rendszeres előadónk volt a szerbiai jogásztársadalom talán legnagyobb szaktekintélye Várady Tibor akadémikus is. Tíz éve harcolok, harcolunk azért, hogy a magyar nyelv visszatérjen a bíróságok tárgyalótermeibe, a hivatalokba, az űrlapokra, a közokiratokba, a széles körű hivatalos használatba. Egyrészt örülnöm kellene, hiszen ma a magyar nyelv összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben van jelen a hatóságok, hivatalok munkájában, mint Milosevićregnálása idején. Több a kétnyelvű felirat, hivatalosan és szabadon használjuk a történelmi magyar helységneveket, vannak kétnyelvű anyakönyvi kivonatok, igazolványok, sok hatóságnak van magyar nyelvű honlapja, ma már több helyen köszön vissza magyarul a hivatalnok, stb. Ugyanakkor csalódott is vagyok, hiszen számos területen meg sem közelítettük a hetvenes-nyolcvanas évek példamutató kétnyelvűségét, mondjuk a bíróságok gyakorlatában. Vajdaság széles körű autonómiájának idejében Észak-Bácska területén a bíróságokon a hagyatéki és polgári peres ügyek többsége magyar nyelven folyt.
Manapság, minden erőlködésünk ellenére a magyar nyelvű eljárások száma elenyésző. Amíg a hivatalokban, a hatóságok munkájában, legalább Észak-Bácskában nem lesz egyenrangúan jelen a magyar nyelv addig se esélyegyenlőségről, sem egyenrangúságról nem beszélhetünk.
Június 6, hétfő.
Belgrádban, Milan Markovićszakminiszter fogadta a 2010. június 6-án megválasztott nemzeti tanácsok elnökeit. Megjegyzem, első ízben. Jó alkalom volt ez, hogy a nemzeti tanácsok képviselői kipanaszkodják magukat. A legtöbb megjegyzés a pénzhiányra vonatkozott, meg az Oktatási Minisztérium viszonyulására. Én ezúttal sem panaszkodtam, egyrészt mert azt vallom, a panaszkodástól nem oldódik meg semmi, másrészt, mert a miniszter úr elfoglaltságára hivatkozva, a sajtósok után nem sokkal távozott az ülésről, munkatársaira hagyva a panaszok jegyzőkönyvezését.
Június 9. Csütörtök
Újvidéken meglátogattam az épülő (nem épülő) Európa Kollégiumot. A döntően magyar egyetemistáknak épülő szakkollégium az MNT egyik kiemelt oktatás-fejlesztési programja. A VMSZ kormányzati képviselőinek minden erőfeszítése, valamint a jogszabályi és költségvetési garanciák ellenére a pénz elfogyott, az építkezés áll. A belgrádi kapzsiság és kufárkodás árát immár sokadszor kell a vajdaságiaknak megfizetnie. Most azonban nem másokra kell mutogatnunk, hanem megoldást kell találnunk arra, hogy az idén befejezzük a legnagyobb magyar oktatási beruházást és megoldjuk az Újvidéken tanuló magyar egyetemisták lakhatási problémáját. Anyaországi támogatásokból tovább fogjuk építeni és be is fejezzük az Európa Kollégiumot, ha törik, ha szakad - egyszerűen ezt ígértük a vajdasági magyaroknak!