Szerb kisebbség, magyar kisebbség

Június 13.

Mindig egyértelmű volt, hogy egyszer „ha nagy leszek”, egyetemre iratkozom. Miközben nem tudtam, mit fed ez valójában, ebben láttam a felnőtté válásom kiteljesedését, az önálló döntéshozatalt, minden rendű és rangú tapasztalatot. A továbbtanulás természetes volt, sosem kérdőjeleztem meg, hogy csak ez lehet a járható út.

A Magyar Nemzeti Tanács oktatási stratégiája is a magyar közösség tudásalapú életpályáját propagálja, és ezt az üzenetet közvetíti az az emléklap is, amelyet minden magyar 8. osztályos diák bizonyítványa mellé, névreszólóan kézhez kap majd.

Ezek az emléklapok kerültek kiosztásra ma az általános iskolák igazgatóinak, miközben az MNT oktatással megbízott munkatársaival megvitathatták a „modern” generációk félelmeit, a négyéves középiskolák és érettségi szerepét mint a jövőbeni boldogulás zálogait, az ebben a korban hozott döntések hosszabb távú hatásait. Mind a tanárok mind az igazgatók, sőt, az egész magyar társadalom feladata, hogy bátorítsa a fiataljait, hogy ne rettegjenek a továbbtanulástól. Ugyanis léteznek rossz döntések, de talán ez az egy az, amivel nem lehet mellényúlni.

Június 15.

Sokszor gondolkodtam, érzékeny lennék-e egyáltalán a kisebbségi kérdésekre, ha – mondjuk – a többségi nemzet tagjaként születtem volna. Érdekelne-e, mennyire tudják kiteljesíteni kisebbségi nemzeti közösséghez való tartozásukat? Ha - például - Magyarországon élnék, foglalkoznék-e az ottani szerb kisebbség jogaival és érdekeivel? Mit kívánhat a szerb nemzet? Szerb nyelven, cirillül a nevüket az anyakönyvekben, anyanyelvű oktatást és a kultúrájuk támogatását, részarányos foglalkoztatást, szerb nyelvű helységnévtáblákat, jogszabály módosítást a kisebbségek jogai védelmében és így tovább. Hasonló, mint a vajdasági magyarok „kívánságlistája”.

A Magyar-Szerb Kormányközi Vegyesbizottság célja, hogy a magyarországi szerbség és a szerbiai magyarság nemzeti identitásának kiteljesedését szolgáló elvárásokat és az azok megvalósítását célzó intézkedéseket megfogalmazza. A Magyar Nemzeti Tanács képviselőinek feladata pedig, hogy e megbeszélések alkalmával minél több megoldatlan kérdést vonultasson fel, mint például a többszakos magyar tanárképzés bevezetése, a hivatalos nyelvhasználat káder, pénzügyi, tárgyi feltételeinek hiánya, a kulturális intézményeink felzárkóztatása, a szórvány magyarság helyzete.

A mai előkészítő tárgyaláson elfogadott keretvállalások és igények végső formájukat a június 20-án esedékes bizottsági ülésen nyerik majd el, de addig is maradnak a valós gondok, valós harcok a magyar kisebbség részéről határon innen, a szerb kisebbség részéről a határon túl, mindig a többségi nemzet ellen, a többségi nemzettel szemben.

Ilyen harcot vívtak a Tájékoztatási Bizottság tagjai is, akik a rendkívüli ülésükön véleményezték a Szabadka város tájékoztatás területére kiírt pályázatának eszközfelosztására tett javaslatát. Logikus követelés a magyarok Szabadka lakosságában betöltött számarányát venni alapul, de nem logikus indoklás nélkül elvetni azt. Így történhet meg, hogy a Magyar Nemzeti Tanács kénytelen újra felvenni a kesztyűt olyan ügyekben is, amelyekre azt hihetnénk, hogy már régen megoldódtak.

Másik napirendi pont volt a Vajdasági Műsorszórási Intézmény vezérigazgató-jelöltjeinek véleményezése. Kit támogathat a Bizottság egy olyan intézmény élén, amelynek lehetősége van magyar nyelvű üzenetet sugározni Vajdaság jóformán minden szegletén? A Bizottság feltételes döntést hozott, miszerint csak annak a személynek a választását fogadja el, aki programtervében a kisebbségi műsorszórásnak is teret enged, illetve annak fejlődéshez hozzájárul. Addig is pedig marad a remény – határon innen és túl -, hogy legalább egynek közülük tényleg eszébe jutottunk.