Mindenkinek van története

június 20., hétfő

A Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete megvonta a bizalmat a napilap főszerkesztőjétől. Bizalomhiányos állapot, fogalmazott a testület elnöke  az ülést követően, amelyen a döntés született. Bizalomhiányos állapotba kerültünk, ezt mindenképpen elmondhatjuk, függetlenül attól, ki hogyan vélekedik erről a döntésről.

június 21., kedd

Megjelentek az első reagálások. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete szerint mélyül a szakadék a politikum és a szakma között.

Ez teljesen egyértelmű, ugyanúgy elmondhatjuk mindannyian, mint azt, hogy bizalomhiányos állapotba kerültünk.

Tíz évvel a miloševići diktatúra megbukása után elmondhatjuk, elmondhatják az újságírók is, hogy különbözőek a politikai meggyőződések, eltérőek az értékrendek.

Elkülönböződnek az értékrendek, emiatt szakmai távolságok alakultak ki. A politikum irányában ez határozza meg, ez is meghatározhatja  a viszonyulást.    

Ilyen helyzet, állapot nem alakul ki egyetlen pillanat alatt. Furcsa az lett, hogy a TJGYT döntését követően hirtelen mindenki, aki nem teljesen, nem mindenben, nem egészen tartozik ahhoz az értékrendhez, amit a Magyar Szó főszerkesztője képvisel, átkerül a másik oldalra. De hasonló értékrendet képviselők is szembekerülnek egymással.  

A bizalomhiányos állapot ilyen, amikor súlya lesz.

június 22., szerda

Szavazott a Magyar Szó szerkesztősége a megkérdezettek négyötöde támogatja a főszerkesztőt. Ülésezett a az MNT tájékoztatási bizottságának 11 megjelent tagja közül 8  támogatta a TJGYT döntését.

A Magyar Szó washingtoni tudósítója elemzi az előállt helyzetet. Őt olvasva merül fel bennem, hogy nem elegendő az, hogy miként ő írja, a ,,Vélemény rovatban – egymás mellett jelenik meg a „nemzeti-keresztény-konzervatív" érzelem és a „balliberális-kozmopolita" világnézet.” Nem is arról van szó, hogy nem elegendő. Egyszerűen nem erről van szó.

Egyik Olvasó, ahogyan magát nevezi, tudni szerette volna, hogyan szavazott a szerkesztőség, hirtelen nemzeti-keresztény-konzervatívból még ,,súlyosabban” definiálhatóvá vedlett, de legalábbis a szabadság korlátozójává, ellenségévé, a sajtószabadság lábbal tiprójává.

Pedig csak annyi érdekelte azt, aki rákérdezett, hogy volt urna? Ki számolta meg a szavazatokat? Vagy közös szerkesztőségi ülés volt, nyílt szavazással?  Mindezek olyan kérdések, amelyekre joggal volt kíváncsi, aki feltette, a parlamenti közvetítésekből,  a pártok közgyűléseiről szóló beszámolókból tájékozódva.   

 De vajon fontos ez ezen szavazás esetében? Egyáltalán nem az. Mert (miként a TJGYT döntése, ez is) üzenetként fogalmazódott meg. Persze ezt így túl egyszerű kijelenteni. A helyzet sokkal összetettebb, van ebben a szerkesztőségi szavazásban  egyetértés és igazodás, félelem és meggyőződés, dac és megkönnyebbülés.

Dehát ugyanilyen egyszerű értékként kijelenteni azt, hogy egymás mellett jelenik meg a konzervatív és liberális.

Miközben nem ilyen vegytiszta meggyőződésekben létezünk. Mint ahogyan nem mindenki liberális, aki Esterházyt olvas és nem minden konzervatív kedveli Wass Albertet. Amiről szó van, az az érték, a színvonal. A különböző értékrendek felmutatásának színvonala.  

Ennek hiánya a bizalomhiányos állapot kialakulásához vezető út.

Talán megérintünk valamit abból, ami a Magyar Szó körül történt, ha innen közelítünk.

június 23., csütörtök

Nagyon hosszú MNT ülés, amelynek végén az ülésen 29 jelenlévő közül 18-an szavaztak arra, hogy menesszék a Magyar Szó főszerkesztőjét.

A Magyar Ház előtt a napilap (főként) szabadkai újságírói.

Mindenkinek van egy története a Magyar Szóról.

Azoknak is, akik bent ülnek, azoknak is, akik kint állnak.

A bizalom hiánya a kint lévők és bent ülők között tapintható. Pedig nem vegytiszta meggyőződésekben létezünk. Ennek mindenképpen láthatóvá kellene majd válnia.