Nemzeti jelképünk, az Aracs

NEMZETI JELKÉPÜNK AZ ARACS

Július 30., szombat

A helyi hagyományápoló egyesület XIII. alkalommal szervezte meg az Aracs-emléknapot.  A szentmisével egybekötött színvonalas ünnepséget ezúttal a tordai Nepomuki Szent János-plébániatemplomba parancsolta a szeszélyes időjárás. Dr. Német László bánsági megyéspüspök prédikációjában a gyermekvállalás, az emberi élet fontosságát emelte ki. Az emberek többsége az anyagi javak, a „jólét délibábjának” rabjává vált és ellöki magától a gyermekáldás csodáját, a házasság szentségét, kirekeszti életéből a családot. Ki azért mert még nem „áll elég jól”,  ki azért nehogy ezzel veszélyeztesse megteremtett anyagi jólétét! A globalizációval, a reklámokkal, a kommerciális médiával a konzumkultúra lassan de biztosan a bőrünk alá is behúzódik, rombolva azokat a hagyományos értékeket, rendet és szokásokat, amelyeken alapszik nemzetünk. A konzumkultúra tehát hatásosan rombol le évezredes értékeket, de helyette semmi újat nem teremt, azaz pontosabban teremt egy hamis, virtuális istent.

Nem véletlen, hogy az aracsi székesegyháznak, az aracsi pusztatemplomnak,  a kisebbségi sorsba kényszerített délvidéki – vajdasági magyarok körében kezd kialakulni egyfajta kultusza. Folyóirat, egyesületek, díjak viselik a romjaiban is pompás, közel ezeréves templom nevét. Ez pedig nem véletlen, hiszen a Szent István idején alapított templom több szempontból is jelképe az itteni magyarságnak. Először is,  jelképezi a magyarság ezeréves jelenlétét a szülőföldjén, büszkén hirdeti, ez a föld a miénk, otthon vagyunk rajta! Másszor,  szimbóluma ez a templom az itteni magyarok ezeréves keresztény múltjának.  Harmadszor, a romjaiban is pompás, tekintélyt parancsoló elárvult épület jelképezi nemzetünk viszontagságos történelmét a Kárpát-medencében. A rokonok nélkül, a szlávok és germánok tengerében árván küzdő és mégis megmaradó magyarságot jelképezi a pusztatemplom, jelképezi a nagy győzelmeket és a súlyos vereségeket, a felemelkedéseket és bukásokat egyaránt.     

Augusztus 2., Kedd

A Pancsovához közeli Jabukán, a nemzeti tanácsok képviselői tárgyalóasztalhoz ültek, hogy közös álláspontokat alakítsanak ki a Kormány médiastratégia-tervezte és az októberi népszámlálás kapcsán. A kisebbségi médiák teljes privatizációjat minden érdekelt nemzeti tanács veszélyesnek és kisebbség-ellenesnek tartja. A népszámlálás kapcsán is sikerült közös állaspontokat kialakítani. Azt szeretnénk elérni, hogy a kérdezőbiztosok, a kisebbségek által jelentős számban lakott településeken kötelezően ismerjék az adott kisebbség nyelvét. Közös érdekünk, hogy az emberek őszintén vállalják nemzeti hovatartozásukat.

Augusztus 4., csütörtök

Az állami költségvetésre bejutott, elsőéves egyetemisták és főiskolások még hat napig adhatják át pályázati kérvényeiket a Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási ösztöndíjpályázatára.  Noha a szeptemberi beiratkozási időszakban még nőhet az ösztöndíjra pályázók száma, lassan-lassan rendelkezni fogunk azokkal az adatokkal, amelyek alapján megállapíthatjuk, milyen eredményei vannak programunknak: a hazai továbbtanulásra ösztönző tájékoztató kampánynak, az elektronikus és tantermi felvételi felkészítőknek és a most felkínált, a továbbtanulás teljes anyagi biztonságát garantáló havi 120-150 eurós ösztöndíjnak. A CMH irodákban, Vajdaság-szerte eddig 315 pályázó adta át a teljes dokumentációját, ami a meghirdetett ötszáz ösztöndíjhoz képest kevésnek tűnik. Az adatok persze korántsem véglegesek, a teljes elemzésükre csak a szeptemberi második beiratkozási kör után kerülhet sor, de két dolgot már ma, nagy biztonsággal megállapíthatunk. Egyfelől azt, hogy a komplex felsőoktatási ösztödíjprogramunk eredményeképpen idén több magyar fiatal jutott be állami költségvetésre a hazai egyetemekre, mint az előző években, másfelől pedig azt, hogy a magyarság lehangoló képzettségi mutatóit, a továbbtanulás elmaradását nem lehet egyértelműen a szegénységgel, a munkanélküliséggel,  közösségünk tagjainak  gazdasági helyzetével magyarázni! Kétségtelen, hogy sok fiatalban nincs jelen a tudásszomj, nem alakultak ki a munkaszokások, amelyek szükségesek a sikeres egyetemi tanuláshoz. Egyelőre sokakban még nem érett meg az a felismerés, hogy a társadalmi és gazdasági érvényesülés egyetlen biztos útja a felsőfokú diplomán, a tudáson át vezet.