Egy nyárvégi hét

Augusztus 15., hétfő

A kiemelt kulturális intézmények pályázatai nem adnak sok munkát, de annál több örömmel járnak. Senki nem hibázott az űrlapok kitöltése körül, senkinek sincs elszámolatlan korábbi pályázata, ami miatt ki kellene zárni. 

Levéltárak, könyvtárak, múzeumok munkáját segíti ez a három millió dinár, amit az MNT költségvetéséből a kiemelt intézmények munkájának, projektumainak, épületeik állagának javítására fordíthatunk.

Még nincs egy éve, hogy elkezdtük a munkát – sokan vettek részt a kiemelt intézmények meghatározásakor az adatok begyűjtésében, ami nem is volt mindig egyszerű, a tartományi kulturális titkárság határozott hátráltatást sürgető, az intézményeknek megküldött levelei mellett kulturális életünk alakításában aktívan már nem résztvevő magyar közszereplők részéről támadások, inszinuációk sorának voltunk kitéve azalatt a két hónap alatt, amíg meghatároztuk a vajdasági magyar közösség szempontjából kiemelt jelentőségű kulturális intézményeket.

Most, nem is egészen egy évvel később nem beleszólva az intézmények munkájába, de segítve az általuk meghatározott projektumokat, közösen tudunk dolgozni kulturális örökségünkért és új értékek létrehozásában is segítséget tudunk nyújtani.

A számunkra kiemelt jelentőségű kulturális intézmények projektumainak anyagi támogatása a vajdasági kulturális tér gyarapítása is, hiszen mi is annak vagyunk a része. A közös gondolkodásnak nem véletlenül része a magyar kulturális örökség, hanem célzottan, odafigyeléssel, a szakembereink munkájának segítésével.

Augusztus 16., kedd

A civil pályázatok körül akadnak gondok, vannak olyan pályázók, akik nem számoltak még el a tavaly decemberben az MNT pályázatán nyert összeggel, ezért őket ki kell zárni a pályázók köréből.

Augusztus 17., szerda

A készülő kulturális stratégiáról, annak fejezeteiről beszélgetünk a munkacsoport tagjaival, közösen, külön-külön.

Ami újra és újra örömet jelent, az a hatalmas mennyiségű szakmai tudás, elhivatottság, nyitottság és akarat, ami természetesként van jelen a beszélgetésekben. A vajdasági magyar kulturális élet hivatásos és amatőr alakítói, dolgozói, szakemberei európai szintű tudással, szenzibilitással és szakmai kvalitásokkal bírnak.  Nincsenek idős és fiatal szakemberek, csak konstruktív és destruktív magatartásban különbözőek. Ez mindig is így lehetett, erről győződtem meg a szabadság alatt újra végigolvasva az Életjel miniatűrök közül néhányat: Kázmér Ernő: Levelek Szirmai Károlyhoz; Petkovics Kálmán: A tizennyolc nyárfa; Magyar László: Aczél Henrik Szabadkán; Németh Ferenc: Bittermann Károly és a szabadkai nyomdászat kezdetei; Iványi István: Visszaemlékezéseim életem folyására; Kolozsi Tibor: Őrtűz fényében, szabadkai folyóiratok és könyvek; Toncs Gusztáv-Loósz István: Útravaló; Dér Zoltán: A tudós tanár, Toncs Gusztáv élete és munkássága, Székely Tibor: A világjáró vadász, Vojnich Oszkár élete és munkássága.

A stratégia írása nem csak azért jó, amiért önmagában minden csapatmunka nagyszerű, mert az egyébként nem találkozó, noha egymást ismerő szakemberek megosztják egymással gondolataikat, mondataikat, vitartkoznak és érvelnek, rácsodálkoznak egymás szakmájának addig ismeretlen tényeire, hanem azért is jó, mert olyan dolgokat tudunk meg, amivel kapcsolatban eddig csak tapogatóztunk, mint vak a hajnalban, ahogyan a nagyanyám mondja, amikor nekikezd egy új kötésmintának. Az adatlapokból megtudtuk, hogy mintegy hatezer ember foglalkozik aktívan, valamilyen szakosztály tagjaként amatőr kulturális tevékenységgel. Sok más adatnak is a birtokába kerültünk, feldolgozásuk, a következtetések levonása is a munka része. Ez a munka majd most következik.

Augusztus 18., csütörtök

A kis utcában, ahol minden nap eljárunk, kopik a fény. Ma már oly kevés lánynak adják az Ilona nevet, mondja a hölgy, akivel időnként összetalálkozunk. Egy pillanatra hideg lesz bennem, mint az elmúlás gondolata, olyan hideg. De aztán megérkezik a Vajdasági Magyar Kulturális Kalauz webes szakértő mestere, és ahogyan vázolja az előttünk álló feladatokat, lassan elmúlik az érzés, helyébe a késő nyár nyugalma lép. Nem értem a szakkifejezéseit, de tudom, hogy ahová el akarunk jutni, oda el fogunk. A harmincévesek ereje határtalan.

Augusztus 19., péntek

Ma adják át a magyar Országgyűlés kupolatermében az augusztus 20-i ünnepünk kapcsán díjban részesülőknek az elismeréseket. Mindenki arca fényben fürdik majd, egyéni öröm, amihez gratulálni kívánok. Számomra különös öröm, hogy a kultúra területéről László Sándor, Fodor István, a Népkör, Dudás Károly részesül elismerésben. Életek: színházi élet, levéltárosi élet, amatőr művelődési tevékenység, hetilapban töltött élet. 

 Lovas Ildikó