A méltóság megvalósulása
2011. szeptember 12., hétfő
Az Életjel Könyvkiadó szerkesztőasszonya megérkezett Garay Béla kéziratával, amely a Népkör munkáját dolgozza fel 1972-ig. Részletesen, alaposan, mindenre odafigyelve.
Mindig egy kisebb csoda történik, amikor egy szerkesztőhöz elkerül egy kézirat. Megvalósuló bizalom. Ebben az esetben az örökösök érezték úgy, hogy jó kezekben lenne a kézirat. És valóban, hiszen máris beszélni kezdtünk arról, mennyire fontos volna, hogy megjelenjen, a 140 éves Népkört ünnepelve.
Természetesen a művelődési központ is készül egy kiadvánnyal, reprezentatív, mutatós, modern könyvvel, arra is szükség van, fotók és szöveg egysége, amely által egyszerre valósul meg az odafigyelés és az ott zajló munka értékelése.
A Garay-kézirat egy másik műfaj. Történelem, művelődéstörténet, emlékezés. Idézzünk a bevezetőből: ,,Megalakulásától, 1871-től 1918-ig működési területe főleg politikai volt. A kutatások folyamán szerzett adatok alapján állíthatjuk, hogy kulturális téren, főleg a műkedvelő színjátszás terén nem fejtett ki olyan működést amely indokolttá tenné, hogy az e téren való munkálkodását felsoroljuk. Ez érthető is, mert megalakulásától kezdve az első világháború befejezésééig városunkban a hivatásos színház hét-nyolc hónapos idényt tartott, ezen kívül a Szabad Lyceum és a Filharmonikus Zenekar tartottak részben prózai, tudományos és magas színvonalú zeneművészeti előadásokat.” A folytatásból az is kiderül, miképpen változott meg a helyzet a két háború közt, hogyan vált küldetéssé a magyar nyelv és kultúra őrzése, megtartása.
2011. szeptember 13., kedd
A népszámlálás körül kialakult helyzetben, a meglehetősen értéketlen közmegbizatást végző szervvel szemben, amiről azt is mondhatjuk, hogy nincs benne nyitottság, de azt is, hogy szándékosan hoz a nemzeti közösségeket figyelembe nem vevő döntéseket, úgy az MNT, mint a magyar politikum meghatározó része közösen próbál mindent elkövetni annak érdekében, hogy a vajdasági magyarok kimondják, beírassák az adatlapba nemzeti és vallási hovatartozásukat.
Ezen közös munka (lehetne persze csak beszélni, bírálni és bekiabálni is, az mindig kényelmesebb mint a munka, aminek elvégzését ellenőrizni lehet a létező/nemlétező teljesítmény függvényében) eredményeképpen megfigyelők és aktivisták állnak készen arra, hogy minden kérdésre, észrevételre vagy panaszra reagáljanak.
2011. szeptember 14., szerda
Nézem a számítógép képernyőjén az MNT elnökének sajtótájékoztatójához tartozó felkészülést. Adatok, grafikonok, felefelé kúszó számoszlopok. Amit az oktatás területén az Oktatási Bizottság, a terepi aktivisták és munkatársak a szülőkkel közösen megvalósítottak, az nem csak vállalás, nem csak hátrányunk leküzdése, hanem a méltóság megvalósulása. Nem tudok más szót találni. Nem is keresek. Az elsősök, a gimnazisták, a négyéves középiskolába iratkozó gyerekeink tekintetében ez köszön vissza, ez fog visszaköszönni: a méltóság, ami építi az egyén, a családok önbizalmát.
2011. szeptember 16., péntek
A Magyar Nemzeti Tanács 14. rendes ülésén arról is döntenek a tanácstagok, Német László nagybecskereki megyéspüspök javaslatára, hogy június 4-e, a Nemzeti összetartozás napja legyen a vajdasági magyar közösség jeles napja. Ahogy a Magyar Összefogás frakcióülésén megfogalmazódott: ünnep az, amikor egy nemzet összetartozásában építkezni, fejlődni akar. Az én számomra, Zeidler Miklós történész vonatkozó kötetének többszöri átolvasása után, ez a lépés meghatározó: szembenéző, feldolgozó, javító. Alapvető feladatok minden nemzet életében. Német László megyéspüspök javaslata mindennek szerves része.
Lovas Ildikó