Ésszel, összefogással és jóindulattal
Szeptember 26, hétfő.
Reggel nyugtalanító üznetet kaptam: a hétvégén, példátlan támadás érte az újvidéki „Petőfit”. Ismeretlen tettesek betörtek a kultúrközpontba és legaljasabb ösztöneiktől hajtva törtek-zúztak minden berendezési tárgyat amit csak értek. A támadás egyetlen célja a rombolás volt, az elkövetők semmit sem vittek magukkal. Nem vagyok látnok, de nem lepne meg, hogy ha kiderülne, az eset összefügg a temerini „szerbverésekkel”. Könnyen lehet, hogy az „Obraz” által temerinbe szólított hazafias érzülettől túlfűtött fiatalok tartottak egy kis telepi kitérőt. Temerinben erős volt a rendőri jelenlét és ez minden bizonnyal gátat szabott a végtelenül jószándékú, konstruktív és keresztényi hazafias tetteiknek a helyszínen, ezért Újvidéken szorgoskodtak.
Szeptember 27, Kedd.
Szeptember 28, szerda.
Legkülönbözőbb helyekről zudítanak össztüzet az MNT Médiastratégia tervezetére. Úgy tűnik igazából senkit sem zavar, hogy a rendszerváltás után tíz évig senki sem készített átfogó szakmai tervet arra vonatkozóan, hogyan lehetne lapjaink olvasottságát növelni, tévé- és rádióműsoraink szakmai színvonalát, újságíróink szakmai képzettségét fejleszteni. A történet külön érdekessége, hogy nem csak az érintett szerkesztőségek, szakmai műhelyek képviselői hallatják hangjukat, hanem a szerb média is. Kissé hitetlenkedve olvasom Teofil Pančić írását a Vreme hetilap legújabb számában. Egész terjedelmében az MNT Médiastratégiájának szentelte. Akár örülhetnénk is a neves itész odafigyelésének, hiszen az általunk készített dokumentum igencsak felcsigázta az érdeklődését. De a dolognak van egy csúnya szépséghibája: a Stratégiánk csak magyar nyelven jelent meg és csak a magyar nyelvű médiáról szól. A neves publicista pedig nem ismeri a magyar nyelvet, ergo kizárólag másoktól, másodkézből értesülhetett a Médiastratégia tartalmáról. A szerző izzadságszagúan kísérelt meg párhuzamot vonni a médiastratégiánk céljai, valamint a miloševići nagyszerb médiapolitika között, amely a vérzivataros kilencvenes évek elején tombolt. Úgymond az egyik is, és a másik is a nemzeti érdeket, értékeket képviselő, nemzetileg elkötelezett média megteremtését tűzte ki célul! Félre téve, hogy a párhuzam sértő és gusztustalan, elsősorban arról árulkodik, hogyan is lehet összemosni, kiegyenlíteni összehasonlíthatatlan jelenségeket. Hiszen, míg a nemzetállami keretek között vergődő nemzeti kisebbségek számára a nemzeti alapú, nemzeti indíttatású politizálás, érdekérvényesítés a saját nyelv és kultúra, és egyáltalán a talpon maradás és megmaradás talán egyetlen lehetséges útja, addig a nemzetállamban uralkodó többségi etnikum nacionalizmusa nem a nyelv és kultúra megmaradását céllozza - hiszen az egyszerűen nincs és nem is lehet veszélyeztetve a nemzetállamban - hanem a másság eltörlését, felszámolását követeli, az etnikai dominancia kiteljesedését szorgalmazza. Ennek összemosását pedig egy ilyen kaliberű szerző nem engedheti meg magának!
Szeptember 29, csütörtök.
Megszakításokkal órákon át írom alá az ösztöndíjszerződéseket. Több mint 1300-szor kell a felsőoktatási ösztöndíjainkat elnyert ösztöndíjasok szerződésére rákanyarítanom olvashatatlanul a nevemet (minden ösztöndíjszerződést három példányban nyomtattunk ki). Mindazonáltal szívesen írnám alá mégegyszer ennyi fiatalnak az ösztöndíjszerződését, hiszen egy páratlan, közösségépítő programot sikerült tető alá hoznunk. Egyre inkább bizonyos vagyok abban, programunkkal óriási löketetet adunk közösségünknek és valóban le fogjuk dolgozni a magyarság képzettségében ma meglevő lemaradásunkat. Igen, hegyeket tudunk mozgatni ésszel, összefogással, jóindulattal!
Dr. Korhecz Tamás