A szólásszabadság és korlátai
A szólásszabadság és korlátai
Október 1.
A szabadkai kísérleti év sikeressége igazolta a Magyar Nemzeti Tanács iskolabusz-programjának létjogosultságát más helységekben, így az teljes kapacitásával megindult Topolya, pontosabban azon belül Gunaras, illetve Nagybecskerek területén is. A diákok és a magyar tannyelvű oktatás ilyen jellegű összekötése nem újkeletű, azonban az MNT intézményes keretet, anyagi hátteret, kontinutást biztosítva a projektumnak megtöbbszörözte a lehetőségeket. Így, például Nagybecskerek területén három kombi naponta kétszer fordul majd a gyerekek otthona és az iskolák között, nemcsak alapot teremtve ezáltal a magyar osztályok fenntarthatóságának a jövőben, de munkahelyeket is kínálva a buszkísérőknek és a sofőröknek.
Nem szabad elfelejteni azonban a szülőket sem, akik pozitív hozzáállása nélkül sem iskolabusz-program, sem gyerekek, sem magyar oktatásra való igény nem lenne. Bizalmukat helyezték az MNT-be, és reméljük, jóhiszeműségük ragályos lesz az egész vajdasági magyar közösségre nézve.
Október 2.
Az első évfolyamra iratkozók szerződéseinek mai ünnepélyes aláírásával az MNT felsőoktatási ösztöndíj-programja következő lépcsőfokához ért. Amellett, hogy a díszülést magyarországi és hazai neves vendégek is megtisztelték, több száz szülő és leendő egyetemista, főiskolás kísérte az eseményt a szabadkai városháza dísztermében. Az utóbbi hónapokban nagy sajtófigyelmet kapott ösztöndíj-program a rosszindulatú kritikák ellenére egy különleges lehetőség, amelyet az MNT az ígéretéhez hűen, az elé gördített folyamatos akadályok mellett is képes volt véghez vinni. Úgy gondolom, nincs egy fiatal sem az ösztöndíjasok listáján, aki azt hiszi, a támogatás megszerzésével eladta a lelkét, szabadságát a véleménynyilvánításra. Az viszont igaz, hogy elveszítettek valamit: a jogot, hogy a jövőben lebecsüljék saját magukat a magyarságuk miatt.
Október 4.
A Nemzeti Tanácsok Koordinációja révén minden nemzeti tanács szólhatott az általa képviselt nemzeti közösség tagjaihoz a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) által szerkesztett műsorban, melynek apropója, hogy egy országos hatósugarú kommunikációs csatorna által Szerbia minden szegletébe eljusson a 2011-es népszámlálásra vonatkozó üzenet: vállald a nemzeti identitásod és a vallásod! A nemesnek tűnő célt azonban elhomályosítja a nem túl szerencsés szerkesztéspolitika, miszerint a nemzeti, vallási hovatartozásra való buzdítást csak szerbül lehetett megtenni.
A Magyar Nemzeti Tanács, illetve megfigyelőink felé folyamatosak a megkeresések, hogy a kérdezőbiztos nem ért, tud magyarul. Habár a nyelvi jogokért folytatott harc időben elkezdődött, az összeírás nyelvi dimenziónak kifejezésre jutása azonban csak a terepen mutatkozik meg igazán. Jogunk, sőt kötelességünk megosztani a háztartásunk, bizonyos értelemben magánéletünk titkait az összeíróval, de csak (vagy legtöbb esetben) szerb nyelven. Tehát leszögezhetjük: van szólásszabadság, kimondhatjuk, sőt, ki kell mondanunk, amit gondolunk, érzünk, a nyelvet azonban nem mindig mi választjuk meg.
Október 6. – Az aradi vértanúk napja
„A vesztőhelyre sáros út vitt / és kikericsek kékjei. / Száz év, s meghaltam volna úgyis – / vígasztalódott Vécsey. / Láhner György sírt s a földre nézett, / Damjanich szekéren feküdt,/ Leiningen felmentő honvédek / árnyát kereste mindenütt. / S a táj olyan volt, mint a fácán: / tarlók, fák vérző foltjai, / és ők, / tarkán, libegve, hátán: / elhulló, bús-szép tollai.” (Faludy György: Október 6.)
Schweidel József, Lázár Vilmos, Kiss Ernő, Leiningen-Westernburg Károly négy, vajdasági kötődésű vértanú. Mindannyiuk emlékét kegyelettel őrizzük.
Beretka Katinka
Hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsos