MEGCSINÁLTUK

November 21, hétfő. 

Újvidéken, a Forum Ház dísztermében bensőséges ünnepség keretében körülbelül hetven felsőbb éves, itthon tanuló egyetemista kötött ösztöndíjazási szerződést a Magyar Nemzeti Tanáccsal. Egy órával korábban, Szabadkán zajlott hasonló ünnepség a Tanítóképző Karunkon, ahol a Szabadkán tanuló egyetemistáink szerződtek. Százan nyerték el az MNT Demonstrátori ösztöndíját, amelyet havi 150 Euró értékben havonta folyósítunk nekik azért, hogy továbbra is magas átlaggal, sikeresen vizsgázzanak, valamint, hogy heti rendszerességgel segítsék a több, mint  450 elsőéves ösztöndíjasunk sikeres egyetemi tanulmányait.  Az MNT ösztöndíjprogramja ugyanis nem csupán azt tűzte ki célul, hogy minél több érettségiző középiskolásunk jusson be lehetőleg az állami költségvetés terhére a hazai egyetemekre, főiskolákra, hanem azt is, hogy ösztöndíjasaink az újonnan  felálló mentori  rendszeren keresztül sikeresen és időben letegyék a vizsgáikat is. Nem tegnap volt, de világosan emlékszem arra, hogy amikor 1987-ben elkezdtem jogi tanulmányaimat az Újvidéki Egyetemen, az első éven közel húszan lehettünk magyarok, a második évet ketten, talán hárman  írtuk be időre.  Akkori egyetemista társaimnak valószínűleg pótolhatatlan segítséget jelentett volna, ha egy, mondjuk kilences átlaggal vizsgázó harmadéves magyar egyetemista pártfogolta, ellátta volna őket benfentes információkkal és tanácsokkal, a tanulmányokkal kapcsolatban.  Egy biztos, az MNT erőfeszítései példa nélküliek a Kárpát-medencében,   úttörő munkát végzünk, nagy lendülettel és hatalmas várakozásokkal, és tudom, hogy ha összekapaszkodunk és elhisszük, hogy sikerülhet, sikerülni is fog!  

November 22, kedd.

Hihetetlenül mozgalmas nap, annyi minden történt egy nap alatt az MNT háza táján, hogy felsorolni is nehéz. Különböző anyagok elemzése és előkészítése a szerdai, csütörtöki MÉRT ülésre, tárgyalások és egyeztetések a tartományi kormányzattal a középiskolák alapítói jogainak átvétele érdekében, az MNT ülésének előkészítése, és nem utolsó sorban maga a keddi ülésünk, amely ha nem is a leghosszabb volt az eddigi 17 közül, de minden kétséget kizárólag a legtartalmasabb volt. 21 napirendi pontot tárgyaltunk meg és fogadtunk el a több, mint öt órás ülésezés folyamán, közöttük olyan fontos napirendi pontokat is, mint a középtávú kulturális- és a középtávú médiastratégiánk. A tömény napi programok ellenére nem éreztem fáradtságot, mert feledtette a fáradtságot az az érzés, hogy „megcsináltuk”, sikerült betartani igéreteinket, az eredményre pedig valóban méltán lehetünk büszkék. Olyan egyedülálló  stratégiai dokumentumok születtek meg az MNT közigazgatási hivatalának gyámolításában, amelyek mintául szolgálhatnak nem csak a nálunk népesebb magyar közösségek számára, de a szerb állam számára is! A szakmailag megalapozott jó stratégia, a fejlődés és eredményes fejlesztés alapja. Minden teljesítmény mögött azonban ott vannak az emberek, és ezen a helyen is el kell mondanom, hogy a kulturális stratégia, a médiastratégia is csapatmunka eredménye, nagyon sok szakértő közös teljesítménye, de Simon Erzsébet Zita és Lovas Ildikó nélkül  a két stratégia nem született volna meg, vagy nem lennének ilyen minőségesek.

Novemebr 22, csütörtök.

A kora reggeli órákban robogok Budapestre a Magyar Állandó Értekezlet jubileumi X. ülésére, közben hallgatom a Pannon rádiót. A műsorból értesültem, hogy tanácsosom, Lovas Ildikó nem csak startégiát tud írni, regényt is, és nem is akárhogyan. Azaz pontosabban, ezt a tényt  már nehéz lesz  bárkinek is elvitatni, miután a tanácsos-írónő regénye, a Kis kavics, a 2010. év legjobb magyar regényének járó díjat nyerte el. Nem semmi, és pedig nem a hárommillió forintos pénzdíj miatt, hanem mert a díjért az összes magyarul író vetélkedett, nem a vajdaságiak, vagy a határon túliak!  Mit mondjak, jó ehhez a vajdasági magyar közösséghez tartozni! A MÁÉRT ülésén csak megerősödött bennem ez az érzés. Egyrészt, mert konszenzussal sikerült elfogadni a Nemzetpolitikára vonatkozó startégiai dokumentumot, amelyből több helyen is visszaköszönnek az általunk lefektetett, vagy javasolt elvek, programelképzelések, másrészt mert az értekezleten olyan kitüntető figyelem irányult a VMSZ, az MNT és az egész vajdasági magyarság teljesítményére, ami példanélküli a MÁÉRT történelmében. Először történt meg, hogy minden eddigi felszólalási sorrendet, szokást és protokollt felülírva, a határon túli közösségek nevében elsőként Pásztor István, a VMSZ elnöke szólalhatott fel.  A Magyar Kormányzat részéről többször is elhangzott, le lett írva, egyedül a vajdasági magyarságnak sikerült az autonómia megvalósításában komoly eredmény elérnie, nem csak beszélni, panaszkodni, megmondani, de érdemben tenni si valamit. Lehet, hogy ezt egyesek itthon, írigységből, egyéni érdekektől, vagy sértődöttségből képtelenek tudomásul venni, de szerencsére, akik ezt kívülről, objektíven szemlélik, képesek megkülönböztetni az üres politikai habverést az érdemi haladástól.   

Dr.Korhecz Tamás