Boldog új évet!

Bevezető

Két nap az MNT-vel találóbb cím lenne ezen az ünnepfűzérbe ékelt kurta héten, amikor ráadásul napilapunk megjelenési, illetve nyomtatási üteme végett egyetlen munkanap alatt kell összehozni az írást. Mögöttem az ünnepek, köröttem még a jókívánságok, üdvözletek, üzenetek kavalkádja. A szilveszteri eufória törmelékein már az évi munkatervben tornyosuló feladatokat igyekszem számba venni. Merről is hozzáfogni?

Január 04., szerda

A Közigazgatási Hivatal szokásos heti munkamegbeszélésén sorakoztak a témák, és körvonalazódni kezdett a hónap végére tervezett januári tanácsülés. A közoktatásban pályázat kiírása van tervben a második félév megkezdésekor. Az ösztöndíjprogram többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlik, bár az ösztöndíjasok és a folyósítás nyilvántartása, a folyamatosan változó adatbázis kezelése nem könnyű feladat. A demonstrátorok derekas munkát végeznek. Felelősségteljes és lelkiismeretes hozzáállásukat dicsérte a felsőoktatási tanácsos.

A nyelvhasználat terén mintegy ezer oldalnyi törvény fordítása az egyik időszerű téma, de napirendre került az iratminta-gyűjtemény kiteljesedése is. Többen dolgoznak majd párhuzamosan a fordításon, hogy minél gyorsabban haladjon a munka.

A tájékoztatást illetően ugyancsak vannak eredmények és tervek is. A Pannon RTV-ben a megújult műsor beindítását megelőző napokban tetőzött feszültség-hullám levonult, és a műsorfolyam bejáródott medrében készül nap-mint-nap a Közügyek című háttérműsor. A szerkesztőség további újításokra készül, miközben tapasztalt szerkesztőkkel és fiatal, szakképzett újságírókkal gyarapodott. És lám, bebizonyosodott, hogy vannak kihasználatlan tartalékaink! Hogy lehet többet és jobban dolgozni. Hogy lehet szakembereket találni, és van utánpótlás. Egy lépéssel máris közelebb vagyunk a stratégiai célhoz, amelynek elérése egyrészt tervezés, szervezés, együttműködés kérdése.

Reggel épp addig tartott az utazás Újvidéktől Szabadkáig, hogy tüzetesen átböngészhettem napilapunk ünnepi-hétvégi számát. Kivételesen nem online, hanem a nyomtatottat. Szándékosan erre az alkalomra tartalékoltam. Maradt olvasnivaló hazafelé is. Lám, lehet gazdag és tartalmas, vicces és szórakoztató a Magyar Szó. Akár az előző hétvégi is, a karácsonyi. Nem mindig ilyen, nem mindig hibátlan (vajon ki az?), és minden bizonnyal nem is ilyen olvasott minden száma, mint a hétvégi. De akár ebben, olykor-olykor (bármelyik napon) előfordult benne olyasmi is, ami megmásíthatatlanul egyértelmű bizonyítéka a szólásszabadságnak. Csakúgy a más médiumokban, portálokon megjelenő írások.

Január 05., csütörtök

A mai utazásra is maradt olvasnivaló az újságban. Elgondolkodtató, hogy több írásból is ugyanaz a kesernyés hangulat árad, amikor arról szól, milyen sok a depressziós, a magányos, a kedvetlen, a zárkózott ember közöttünk/körülöttünk, hogy mennyi a közöny, a tájékozatlanság, az érdektelenség, a figyelmetlenség, a lebecsülés, az irigység. Igen, sajnos ezt tapasztalom magam is. Nem egyszerű ilyen környezetben, ilyen körülmények között szolgálni a közösséget, az (ilyen) embereket. Biztató viszont, hogy vannak még, akik vállalják a feladatot, akikkel össze lehet fogni. És vannak, akik tudják, hogyan kell élni a lehetőségekkel, amelyek hasznosításához az MNT adja a hátszelet. Oktatási, valamint egyes művelődési intézményeink használják is ezeket a lehetőségeket. A tájékoztatási intézmények is hamarosan egyre nagyobb számban felzárkóznak a támogatott fejlesztési célkitűzések megvalósítóihoz.

Simon Erzsébet Zita

Az MNT tájékoztatási tanácsosa