Első kézből

Hétfő, január 16.
Megérkeztek a nyomdából a Hivatalunkba az MNT felsőoktatási ösztöndíjprogramját ismeretető új füzetek. Az elkövetkező hetekben, munkatársaimmal felkötjük az útilaput és elkezdjük járni a magyarul oktató vajdasági középiskolákat, Magyarkanizsától Nagybecskerekig. Csakúgy, mint tavaly, személyesen keresünk fel, minden  végzős magyar osztályt, közvetlenül tájékoztatunk minden érettségi előtt álló magyar középiskolást. Első kézből szeretnénk eljuttatni az információkat a továbbtanulás fontosságáról, az ösztöndíjprogramunk nyújtotta előnyökről, a hazai továbbtanulási lehetőségekről. Elköteleztük magunkat, hogy segítünk a pályaválasztásban, a felvételire történő felkészítésben, a szerb nyelvi felzárkóztatásban, majd a tanulmányok eredményes elvégzésében, a munkahelyszerzésben.  Az ösztöndíjprogramunk népszerűsítésébe idén is sok munkát kell belefektetnünk, mégis  mennyivel könnyebb dolgunk lesz, mint tavaly ilyenkor! Egyrészt, ma már senkit sem kell arról győzögetnünk, hogy amiről beszélünk, az MNT ösztöndíjprogramja, az nem délibáb, rózsaszín köd, jól hangzó politikusi ígéret, hanem egy működő rendszer, egy megvalósult ambiciózus vállalkozás. Ma már nem csupán a közel hatszáz ösztöndíjasunk győződik meg  hétről-hértre, hónapról-hónapra arról, hogy tartjuk a szavunkat, hanem azok is, akik „a törvényesség és egyenrangúság iránt érzett mély elkötelezettségüktől fűtve” feljelentéseket írogattak az Esélyegyenlőségi Biztosnak, vagy azért szurkoltak, hátha belebukunk a merész vállalkozásunkba. Másrészt, idén azért is könnyebbnek ígérkezik minden, mert érezzük, tapasztaljuk,  nem volt hiába a sok munka, erőfeszítés, kalapozás, a várt eredmények nem maradtak el. Azon kívül, hogy egészében véve több magyar fiatal jutott be állami költségvetésre a hazai egyetemekre, főiskolákra, mint az előző években és, hogy máris érkeznek a visszajelzések, hogy ösztöndíjasaink többsége rendszeresen tanul, dolgozik, komolyan veszi a feladatát, teljesíti kötelezettségeit. Azt is jó tudni, hogy azok a fiatalok akik részt vettek az e-learning alapú felvételi felkészítő programunkban többségében bejutottak a kiszemelt szakra, állami költségvetésre.
Csütörtök, 2012. január 19.
Átfutom kedvenc napilapomat,  a Magyar Szót és felfigyelek a tetszetős hirdetésre, amely Orosz János, szerb-magyar, magyar-szerb jogi-közigazgatási szakszótárát hirdeti. Több okból is örülök annak, hogy (részben az MNT erőfeszítéseinek köszönhetően) összejött a kétkötetes, minden szempontból hiánypótló kiadvány. Örülök, mert egy tetszetős, egyedülálló, minőségi munka jelent meg  a Forum Könyvkiadó, a mi Forumunk gondozásában. Másrészt, a mű egy őszinte összefogás, eredménye. Részben a budapesti Bethlen Gábor Alap, részben az MNT finanszírozta, az ELTE egyetemi tanára Földi András lektorálta, szerzője pedig az újvidéki  Orosz János kollégám.  Az az Orosz János, aki  szememben a képzett, elhivatott és profi kormányhivatalnok prototípusa is lehetne, kinek tudását csak szerénysége múlja felül. János nagyot alkotott, csendben, szorgosan, alázattal, ahogy kell, szemben a környezetünkben hangoskodó, tudálékos, mindenben okoskodó megmondókkal, akik a gáncsoskodásban szívósak és kitartóak, de ügyünket egy jottányit nem mozdítják előre!      
Péntek, 2012. Január 20.
Ma délután kötetlen, év eleji beszélgetést folytattam Újvidéken Deli Andor tartományi titkárral.  Áttekintettük a közös dolgainkat, a tartomány és a nemzeti tanács együttműködésének számos aktuális kérdését. Elkészültek a magyar többségű középiskolák alapítói jogainak átvételére  vonatkozó újabb szerződések, és ha minden tervszerűen zajlik akár február elején aláírhatjuk azokat.  Hiába, meg kell állapítanom: ha időnként döcögve is, de a tartományi kormányzat, közigazgatás továbbra is működik, errefelé a törvénynek, kimondott szónak, felvállalt kötelezettségnek még van némi súlya, rajtunk is múlik, hogy ez így is maradjon!