Szándék(osság)

Január 23.
Egyszer összeszámoltam, mennyibe került a szüleimnek az egyetemi pályafutásom. Nem túlzok, hogy a végleges szám egy kisebb vagyont tett ki (és ez az összeg továbbra is csak növekszik, mivel van egy öcsém). Függetlenül, hogy annak idején ösztöndíjakat kaptam, a diákmenzán ebédeltem, általában csak a lakás rezsijét fizettük, kedvezményesen vonattal utaztam, és ami nem mellékes, az állami költségvetés terhén tanultam, a felsőoktatás drága „szórakozás”; mégsem tarthatjuk luxuscikknek. Ezt közvetíti az MNT ösztöndíj programja is, ami a magyar közoktatásban résztvevő fiatalokat és családjaikat bátorítja, hogy ne féljenek felvállalni az itthon maradás, pontosabban az itthon továbbtanulás minden jó és rossz oldalát. A tavalyi szándékos gáncsoskodásoktól nem visszariadva, idén is elindul az MNT programja, amely anyagi támogatásban részesíti a pályázaton sikeresen szereplő, akkreditált felsőoktatási intézményben továbbtanulókat. Minderről az MNT oktatással foglalkozó munkatársai ma tartottak megbeszélést Zentán (ahol képviseltette magát még Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Csóka, Ada) és Óbecsén a helyi középiskolák igazgatóinak és végzős magyar osztályok osztályfőnökeinek bevonásával. Egyetértettek, hogy a szerb nyelv nem megfelelő oktatási módszertana komoly nehézségeket okoz a diákoknak a szerbiai felsőoktatási rendszerbe való bekapcsolódáskor, mindazonáltal ez a probléma is megoldható az MNT szerb nyelvű felzárkóztató képzésével, ami csak egy, a felsőoktatási ösztöndíj program nyújtotta lehetőségek között. A tájékoztató körút a héten Újvidéken és Nagybecskereken folytatódik, majd jövő hétfőn Szabadkán zárul. Talán idén azok is jó szándékkal tekintenek erre a misszióra, akik eddig ellenezték.

Január 24.
Tárgyalás egy szerbiai elektronikus jogi adatbázis szolgáltatóval a magyar nyelvű törvények terjesztéséről, megbeszélés egy középiskolai filmműhellyel egy, a nyelvi jogokról szóló dokumentumfilm elkészítéséről, az önkormányzatoknak szánt hivatalos nyelvhasználati határozat-tervezet tartalmi elemeinek az összeállítása és a „Hivatalos nyelvhasználatért” díj kritériumainak meghatározása, egyeztetés a törvények magyar nyelvre történő fordításáról, és végül, de nem utolsó sorban elektronikus szavazás lefolytatása egy verseci utcanévről. „Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.” (Széchenyi István: Por és sár)

Január 25.
Újvidékre utaztam a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub meghívására, hogy beszámoljak a hivatalos nyelvhasználat aktuális kérdéseiről, illetve magának a stratégiának a céljairól, megvalósulási kereteiről. A késő délutáni találkozó kellemes hangulatban telt, és kötetlen beszélgetésbe torkollott.
Az utam Újvidékre azonban már cseppet sem volt gondtalan. Ritkán járok az E-5-ösön, de most kivételt tettem. Szabadka és Topolya közötti útszakaszon kiszélesítették az aszfaltfelületet, és ezzel együtt a már kopottas, de egyébként többnyelvű helységnévtáblákat tisztán szerb nyelvűekre cserélték. Nagyfénynél, ami most csak Stari Žednik, kezdődött a felháborodásom, és pár kilométer után, Kisbelgrádnál, jelenleg Mali Beograd, tetőzött. Mit sem ér beszélni a nyelvi jogokról, ha a már megoldottnak hitt ügyeket is újból és újból elő kell venni! Biztos csak félreértés vagy figyelmetlenség. Remélem.

Január 26.
Több órás telefonálás után kiderült, kinek a dolga a többnyelvű helységnévtáblákról gondot viselni, és hogy nem volt félreértés az eltűnésük. Vajon mi számít jobbnak: ha szándékosan felejtenek el bennünket, magyarokat, vagy ha nem is tudják, hogy létezünk? Az MNT szándékosan megtette a szükséges lépéseket.

Beretka Katinka