Magyar oktatás a Jogi Karon
Február 13., hétfő
Az MNT-ben ez a hét sem kezdődött emelkedett hangulatban. Hivatalunkban többünket is lesúlytott Hornyik Miklós halálhíre. Már két évtizede Budapesten élt és alkotott, mégis a saját hallottunknak tekintjük, Hornyik Miklóst, az írót, újságírót, szerkesztőt, esztétát, tanárt...Szinbádot, a huncut mosolyú úriembert. Miklóst, a sors különös játéka folytán, személyesen csak Budapesten ismertem meg. A háborús behívó elől menekülve Őt is, engem is, Chrudinák Alajos, az MTV riporter guruja fogadott oltalmába. Miklós úgy lett az MTV Külpolitikai Főszerkesztőségének szerkesztője, mint a vajdasági magyar közéletünk akkor már meghatározó, tekintélyes alakja, jómagam pedig, a jogi egyetem abszolvens hallgatójaként, otthonról hozott, szerény újságírói, riporteri tapasztalattal a tarsolyomban lettem külpolitikai szerkesztő-riporter. Az MSZP 1994-es győzelme után, mindketten kegyvesztettek lettünk a magyarországi vezető médiákban. Hornyik maradt, én hazajöttem, és azóta rég búcsút intettem a médiának. Marad a megmásíthatatlan valóság: Hornyik Miklós távozásával súlyos veszteség érte közösségünket.
Február 14., kedd
Hosszas előkészületek után megkötöttük az együttműködési szerződést a Vajdasági Magyar Tudományos Társasággal, az újvidéki Jogi Karon folyó magyar nyelvű oktatás pénzügyi támogatásáról. Dr. Szalma József, akadémikus, egyetemi tanár már évtizedek óta gondozza a Karon a magyar nyelvű oktatást. Egykor, a múlt század nyolcvanas éveiben a magyar nyelvű oktatás az Egyetem és Jogi Kar intézményrendszerébe és szabályozásába szervesen illeszkedett, Letsch doktor vezetésével működött a magyar nyelvi szaklektorátus, a Karon oktató számos magyar tanársegéd, docens, egyetemi tanár pedig magyar nyelvű előadásokat, gyakorlatokat tartott az érdeklődő magyar egyetemisták számára. A kilencvenes évek elején a Kar vezetése igazodott az akkor uralkodó nagy szerb ideológia elvárásaihoz, aminek következtében számos magyar egyetemi oktatót üldöztek el a Karról, megszüntették a szaknyelvi lektorátust, megvonták a támogatást a magyar nyelvű képzéstől, és nem utolsó sorban, gondoskodtak arról, hogy a Karon tanuló magyar hallgatók száma megtizedelődjön. Mindazonáltal, még ezekben az aszályos, nehéz években sem szűnt meg a magyar szó a Jogi Karon, elsősorban Szalma professzornak köszönhetően, aki immár saját szakállára és költségére tovább folytatta, a megcsappant számú érdeklődő számára a magyar nyelvű oktatást. Dr. Szalma József a lángot megőrizte, most pedig az MNT támogatásával, a többi magyar oktatóval karöltve lehetővé válik az oktatási tevékenység megerősítése, bizonyos intézményesítése. Hovatovább az ösztöndíjprogramunk jóvoltából máris növekedik a Karon a magyar hallgatók száma, ezzel az igény is a magyar jogi szakterminológia elsajátítására. Még egy történet arról, milyen szívós ez a mi közösségünk, padlóra küldtek bennünket, mi meg felálltunk, és újra erőre kaptunk!
Február 16., csütörtök
A mai napon is Szerbia államiságának ünnepe van, munkaszüneti nap. Hivatalunk nem dolgozik, azaz pontosabban az MNT hivatalnokai nem dolgoznak. Jómagam több előre egyeztetett találkozó miatt mégiscsak bementem a Magyar Házba. Egyebek mellett, megbeszélést folytattam Dr. Vladimir Ilićtyel, nagybecskereki egyetemi tanár kollégámmal, aki civil aktivistaként, immár évtizedek óta foglalkozik a kisebbségi jogok témakörével. Ilić professzorral arról a projektumról egyeztettünk, amelynek során az MNT felkarolná és segítené a Vlach Nemzeti Tanács munkáját. Ismerős a történet, az elmúlt évben ez már a negyedik ilyen, külföldi donátorok által támogatott projektum, amely arról szól, hogy az MNT tudásával, tapasztalataival, ismereteivel segíti, támogatja, felkarolja a többi nemzeti tanácsot. Vegyes érzelmekkel veszünk részt ezekben a projektumokban. Egyrészt megtisztelő az a bizalom és elismerés, amellyel a munkánkat minősítik ezek a szervezetek, szerintük és támogatóik szerint is az MNT a teljesítmény, a hatékonyság a jogérvényesítés mércéje. Másfelől, minden segítő szándékunk ellenére, nem szeretnék újabb, komoly feladatot varrni, az egyébként is túlhajszolt és keményen dolgozó munkatársaim nyakába. Ugyanis ezekhez a projektumokhoz is időre, kreativitásra, igyekezetre van szükség, azt pedig valamitől el kellene venni. Szóval, egyensúlyt teremteni ezúttal sem könnyű.