Szólj szám, szólj!
Február 20.
Talán csak a választások során foglalkozott ennyit a szerb nyelvű sajtó a Magyar Nemzeti Tanáccsal, mint a mai napon, amikor egy tévesen értelmezett, sok mindenben szubjektív jellegű jegyzet révén aláásták mind az MNT, mind bizonyos személyek tekintélyét. Az MNT azóta kiadott közleménye pedig felkeltette a magyar közvélemény nem mindenben pozitív töltetű érdeklődését is. De ne szólj szám, nem fáj fejem!
Február 21.
Nem szeretném kisajátítani az anyanyelvi világnapot, de azért eredete mégis csak a hivatalos nyelvhasználathoz kötődik: egy olyan népcsoportra emlékezünk ilyenkor, amely az anyanyelvéért, annak hivatalos státusáért a végsőkig küzdött. Vidékünkön is aktuális, nyelvi jogainkért vívott harc is bizonyítja, nem befejezett küzdelemről beszélünk. Ennek apropóján szervezett ünnepi műsort az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, ahol a nyelvi kompetencia mellett szó volt az MNT hivatalos nyelvhasználati stratégiájáról is, mely pont a fenn említett nyelvi jogérvényesítéshez biztosítja a keretet. Az előadásokat követő irodalmi összeállítás azonban már túlmutatott a jelenkoron és annak problémáin, törekvésein: Petőfi, magyarul. Szólt a szájuk, és nem fájt a fejünk…legalább abban az egy órában.
Február 22.
Habár a mai sajtótájékoztatón elsősorban a néptánc oktatók mentori programját mutatták be a szervezők, az MNT kulturális tanácsosa ismertette, egyebek mellett, a Tartományi Művelődési Titkárság idei évi javaslatát is a vajdasági nemzeti kisebbségek művelődési intézeteinek támogatásáról. Egy 2009-es határozattal összhangban négy kritérium szerint osztják el a költségvetési eszközöket a magyarok, szlovákok, horvátok, románok és rutének (ruszinok) között: a nemzeti közösség mérete, a kulturális intézményeik száma, az adott művelődési intézet munkaterve, valamint tevékenysége. Mindez alapján a magyar közösség a 2012-es évre szánt 47 millió dinár 64,5%-át kellene, hogy kapja, vagyis több mint 30 milliót;a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet a mögötte álló 290 000-es vajdasági magyar közösséggel, valamint tíz állandó alkalmazottal azonban csupán 13 800 000 dináros támogatásban részesült. Nehéz igazságot teremteni, hiszen a kicsiket, kisebbeket is segíteni kell, hogy fejlődhessenek. Mindazonáltal nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, a számok semmiképpen sem felelnek meg a felállított feltételrendszernek és a valós igényeknek: a hatmillió dináros támogatással a rutének (akik, így zárójelben megjegyzem, 18-szor vannak kevesebben a magyaroknál) négyszer nagyobb összeget kaptak attól, mint ami járna nekik. És így történt, hogy szólt a szánk, hogy fájjon végre más feje!
Február 23.
A tartományi ombudsmannál jártam ma: nem hivatalos beszélgetés a hivatalos nyelvhasználatot érintő témákról. Amellett, hogy szóba került az anyakönyvi kivonatok meg nem szűnő kálváriája, beszélgettünk a kétnyelvű személyi igazolványokról, a szerb-magyar (vagy magyar-szerb) vegyes vezetéknevűek problémáiról, valamint a még mindig aktuális pszicho-fizikai alkalmassági tesztek jelenlegi állapotáról is. A már ismert dolgokon kívül azonban felmerült egy, még eddig keveset tárgyalt kérdés, melyet a tartományi ombudsman már több ízben kiemelt különböző rendezvényeken. Sok félreértés, néha anyagi hátrány származik abból, hogy a magyar közösség tagjai nem értik az adókivetésre vonatkozó döntéseket, azok igen komplikált megszövegezése miatt. A Magyar Nemzeti Tanácsban még a tavalyi év során lefordítottuk magyar nyelvre az adóhivatal bizonyos adóbevallásra vonatkozó formanyomtatványait, melyek benyújtása garantálná, hogy az eljárás végén magyar nyelvű (vagy legalább kétnyelvű) határozatot kapjanak a felek. Talán majd most közösen, elsősorban a tartományi ombudsman közben járására sikerül e lehetőséget valósággá változtatni a közeljövőben. Szólt a szám, hogy ne fájjon a fejünk!
Beretka Katinka