Nem szabad belefáradni

2012. április 2., hétfő

Kulturális bizottsági ülés. Valamivel több, mint másfél év óta ülésezik együtt ez a bizottság. Az eltelt időszakban óriási változáson mentünk keresztül. Jó kedvű, nyugodt, csipkelődő hangulatú bizottsági üléseink vannak. Talán azt kellene mondanom, hogy kezdetektől ilyen volt, nehogy úgy tűnjék, azelőtt feszült, morgós üléseink voltak. Persze olyanok is akadtak. De alapvetően kiegyensúlyozott, mértéktartó, egymásra figyelő üléseket tartott a bizottságunk. Hogy mi változott mégis? Az egymás iránti bizalom mértéke. Legalábbis így tudom megfogalmazni az érzést.

A tartományi művelődési titkársághoz beérkezett pályázatokat véleményeztük. Már unalmas elmondani, hogy a tartományi művelődésügyi titkár szerint a nemzeti tanácsok kulturális bizottságai nem alkalmasak arra, hogy a kortárs művészeti pályázatokat véleményezzék. Noha az unalom nem lehet mérvadó, egyszerűen nem lehet belefáradni abba, hogy elmondjuk, ha sérül a törvény. Ha a jogainkat nem tartják tiszteletben. Mivel fordítva soha nem fáradnak bele. Bár lehet, hogy én nem értem jól a dolgokat. Művelődési tanácsosként érdeklődéssel olvastam Bojan Pajtić tartományi kormányfő hozzám eljuttatott, a kampánya részét képező újságát. Amiben ő szépen és igen hangzatosan ír arról, milyen nagyszerű a nemzeti tanácsok léte, működése. Ilyesmi. Sajnos az eltelt több mint másfél évben nem vette észre, hogy a keze alatt dolgozó művelődési titkár kevéssé tartja be az említett törvényt. Az ombudsman levelet is intézett ez ügyben a titkárságnak. Bizonyára nem kapták meg a levelet.

,,…az a levél, fiam, amiben a pénzt kérted, sajnos nem érkezett meg, de anyáddal együtt csókoltatunk, vigyázz magadra.”

2012. április 3., kedd

A Közügyekben a szabadkai kiemelt jelentőségű intézményekről kérdezték az MNT és az önkormányzat képviselőinek a véleményét. Újra kiderült, hogy a demokrata párti kormány által beterjesztett nemzeti tanácsokról szóló törvény a DP szabadkai részlege számára elfogadhatatlan. Szeretnék is felülírni a városi képviselő-testület által.

Na, erről a vitáról, amit a szabadkai polgármester kultúrával megbízott tanácsadójával folytattam, aki matematika szakos tanár, szóval, erről a vitáról meg az a plakát jut eszembe, ami két héttel ezelőtt jelent meg az utcákon, felidézve az Ellenállás finom humorát, fiatalos lendületét, szókimondóságát a Demokrata Párt teljesítményével kapcsolatban:

,,Sedi, jedan.”

2012. április 5., csütörtök

Beretka Katinka kolléganőm a következőket írta: „a Magyar Nemzeti Tanács 2011 novemberében panaszt emelt az esélyegyenlőségi biztosnál a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat ellen, amely elutasította az oktatásban foglalkoztatottak magyar nyelven történő pszichofizikai alkalmassági tesztelésének lehetőségét. A biztos asszony végül nem mondta ki a tanárok, tanítók nyelvi és etnikai alapú diszkriminációjának fennállását, viszont fontosnak tartotta megvizsgálni, hogy ezáltal sérülnek-e a gyermekek jogai. Hogy a tanárok jogai sérülnek-e, az nem érdekelte. Amit azonban több ízben is hangsúlyozott, hogy a foglalkoztatási szolgálat csak „vásárolja” a teszteket a Pszichológusok Társaságától, ezért nem felelős a felmerült problémákért. Érdekes a biztos asszony válaszának az időzítése is, ugyanis éppen múlt héten került sor egy találkozóra, ahol a foglalkoztatási szolgálat elvileg nyitott volt a megegyezésre. Ezek után érdeklődve várjuk, mi lesz az ügy folytatása.

Beretka Katinka – ezen szöveg társszerzője, a hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsos kolléganőm –  által vázolt probléma és viselkedésmód szervesen kapcsolódik az általam fentebb leírtakhoz.

Ez ilyen hét volt. Sok ilyen volt már és bizonyára lesz is még. Csak nem szabad belefáradni. Nagyhét van. Emlékeztet. Nem szabad belefáradni.

Lovas Ildikó