Ha nagyon akarjuk, sikerülni fog!

Április 10., kedd

A magyarság nyelvi (és más) jogainak a gyakorlati érvényesítése Szerbiában a világos és egyértelmű előírások megléte esetében sem problémamentes. Évtizedek óta személyesen is megtapasztalhattuk, hogy számos jogunk nemritkán csak az alkotmány és a törvények lapjain létezik, a gyakorlati érvényesítésük pedig minduntalan utánajárást, pereskedést, jogi érdekérvényesítést igényel. Nincs ez másként a kétnyelvű feliratok, közlekedési jelek, helységnévtáblák esetében sem. Az alkotmány és a törvények értelmében a magyarok lakta területen ezeket kötelezően magyar nyelven is el kell helyezni, fel kell tüntetni. A gyakorlat azonban másról szól és egy igen tarka képet rajzol elénk: a szerb feliratok sehol sem hiányoznak, ezzel szemben a magyar feliratok gyakran hiányoznak, főleg azokon a településeken, ahol a magyarok nem alkotják a helyi lakosság többségét. Az MNT vállalta, hogy rendszeresen eljár a nyelvi jogsértések esetében, jogorvoslati eljárást indít, panaszt nyújt be, feljelent, bejelent, pereskedik azokkal a hatóságokkal, amelyek megsértik a törvény betűjét, a magyarság jogait. A legutóbbi ilyen eset is ezt példázza. Jelesül nem más történt, mint, hogy a tél folyamán végre felújították és kiszélesítették a Szabadka–Topolya főutat. Annak rendje és módja szerint új, korszerű útjelzőtáblákat is elhelyezett az illetékes állami útkarbantartó vállalat. Csakhogy a tetszetős, csillogó útjelzőtáblákról sorra lemaradtak a kötelező magyar elnevezések, feliratok. Nagyfény és Kisbelgrád neve csak szerbül lett felfestve a helységnévtáblákra, miközben az idő vasfoga által kikezdett, régi táblák kétnyelvűek voltak. Ahogy értesültem a dologról, máris bemozgattam az MNT gépezetét: beadványok, panaszok, figyelmeztetések, feljelentések sorát zúdítottuk az illetékesekre, akik kínos magyarázkodásba kezdtek, ám végül elismerték követeléseink jogosságát és a napokban lecserélték a táblákat.

Április 11., szerda

Hivatalunk közoktatással foglalkozó munkatársai intenzíven járják a szórványt. Helyi tanügyesekkel, civilekkel, oktatási aktivistákkal egyeztetnek annak érdekében, hogy az idei beiskolázási kampányunk legalább olyan sikeres legyen, mint a tavalyi. Emlékeztetőül, tavaly a szórványban kilincseléssel, kedvezmények biztosításával, érvekkel, személyes megkereséssel 30-40 szülőt sikerült meggyőznünk arról, hogy ne szerb, hanem magyar tagozatra írassa a gyermekét. Azzal, hogy sikerült megváltoztatnunk a szülők elhatározását, hogy meggyőztük őket arról, hogy a gyermekük fejlődését, érvényesülését a magyar iskola biztosítja a leginkább, elértük azt, hogy sok szórvány osztályt megnyithattunk, megőriztük a magyar iskolát, amely a megmaradásunk legfontosabb bástyája. Kilencven év távlatában, először értük el azt, hogy a magyar gyerekek alig 15% -a iratkozott szerb tagozatra. Az utóbbi ötven évben ez folyamatosan 20% volt. Talán a sok munkával idén is sikerül megóvnunk a magyar osztályokat a szórványban, ugyanakkor azt is észre kell vennünk, ha ilyen mértékben csökken a gyermekvállalási kedv, a családalapítási hajlandóság nemzetünk tagjainak a körében, holnap már a kilincselés, személyes megkeresés, a kedvezmények sem lesznek elegendőek, hiszen eljuthatunk oda, hogy nem lesz kit meggyőzni! Nota bene, felelősséggel el kell kezdenünk a tünetek kezelése helyett, a gondok gyökerének a kezelését.

Április 12., csütörtök

Újvidéken szerződést kötöttünk a hivatásos magyar színházainkkal az idei tájolási programról. A tavalyi pozitív visszajelzésektől megerősödve, színházaink az MNT támogatásával idén is számos magyarok lakta településre juttatják el a legjobb produkcióikat. Közel húsz falu, városka közönsége élvezheti majd a 23 produkciót – újraéledni látszik a húsz éve derékba tört tájolási hagyomány. Ez jó, jó a színházainknak, mert művészi alkotásaikat többször és több embernek juttathatják el, és jó a vidék magyar lakosságának, mert helyben juthatnak a színvonalas magyar kultúránk legújabb alkotásainak a birtokába. Igenis lehet, csak akarni kell.
 

Dr. Korhecz Tamás
az MNT elnöke