Reményteli mondatok és mosolyok

Szeptember 1.

Divatos mostanában a nemzeti tanácsok munkájával foglalkozni. Nemzetközi és hazai jelentések, összegzések, hol pozitív, hol negatív értékelések taglalják, melyik nemzeti kisebbségnek sikerült kiaknáznia (és hogyan) a törvény adta lehetőségeit. Egyik fontos eleme ezeknek a dokumentumoknak, hogy szinte kivétel nélkül kitérnek a magyar közösség szerb nyelvtudási mutatóira. És ezek, szív a kézre, elég alacsonyak. Persze azzal már nem törődtek a jelentéstevők, hogy az Oktatási Minisztérium lassan két éve ignorálja a szerb nyelv mint nem anyanyelv tantárgy tantervének módosítását, ami lehetővé tenné, hogy a diákok 12 év alatt heti 2-3 óra szerb nyelv tanulás mellett ne csak kenyeret tudjanak venni a boltban, hanem gond nélkül folytassák le akár egyetemi tanulmányaikat szerb nyelven.

Az MNT idén is megszervezte szerb nyelvi felzárkóztató programját jövendőbeli ösztöndíjasainak az újvidéki Bölcsésztudományi Karon. A mai szintfelmérőn 95 aktív résztvevő volt jelen, akik az elkövetkező szűk egy hónapban sajátítják el az alapvető nyelvi fordulatokat. Ehhez hasonlóan a nyár folyamán az MNT már szervezett képzést a harmadikos középiskolásoknak ahol, többek között, demonstrátor-hallgatók (felsőbb éves ösztöndíjasaink) is közreműködtek. Egyikük olyannyira jól dolgozott, hogy a Kar felkérte, segítsen továbbra is. Ezek a visszajelzések bizonyítják, hogy igenis megéri a fiataljainkba fektetett munka (illetve a fiataljaink befektetett munkája), mégha a sokak által követendő és példamutató jelentések erre nem is térnek ki.

Szeptember 3.

- Néni, köszönöm szépen! – mondta egy kék szemű kisfiú, amikor átadtam neki az MNT beiskolázási csomagját. Annyira őszinte volt ez a köszönöm, hogy a néni megszólítás miatti enyhe szívrohamom teljesen eltörpült. Miközben tavaly még érzékelhető volt a távolságtartás mind a gyerekek mind a szülők részéről (ki ez itt, mit akar, mennyibe kerül ez nekünk és hasonlók), idén sokkal barátságosabb kifejezés ült a teremben lévők arcára. Persze mindig is lesznek, akik megpróbálják az MNT ajándékzacskóit tönkre tenni, rossz színben feltüntetni. Ez ellen harcolhatunk, de valójában felesleges. A cél ugyanis a magyar oktatás megtartása, és hogy sok-sok év múlva a „nénizős” kék szemű kisfiút is legyen, aki bácsinak hívja az utcán, a hivatalban, bárhol Vajdaságban.  

Szeptember 5.

5000 nyelvhasználati kiadvány második, javított kiadása érkezett meg a hivatalba, amelynek nagy része a magyar végzős középiskolásokhoz kerül az ősz folyamán. A nyelvhasználati stratégia mentén igyekszünk megszólítani a tizenéves generációt, hogy érdekeltté tegyük őket az anyanyelvük iránt. Az anyanyelv-használati útmutató néhány arculati elemén és pár tartalmi pontosításon túl nem sokban változott, azonban eléggé megcsappant a készletünk, különösen az önkormányzatoknak szétosztott tájékoztató csomagok miatt. Emellett tegnap indult a Nyelvi jogaink c. rovat a Képes Ifiben, ami hasonló céllal éppen az említett brosúra fejezetei alapján ismerteti a szerbiai nyelvi jogokat.

Van egy listám a falon, ahol vezetem a megvalósult (vagy alakuló) stratégiai programokat. Újabb kettő kipipázva.

Szeptember 7.

Az iratminta-gyűjtemény dokumentumait úgy állítjuk össze, hogy az ország elektronikus kormányzati portálján is megállja a helyét. A mára tervezett Nyelvhasználati Bizottsági ülésen mini-prezentáció keretében mutattuk volna be a tagoknak, mire számíthatnak, mire számíthat a közönség, ha majd elkészültünk a magyar nyelvű jogi nyomtatványokkal. Mivel az ülés kvórum hiányában elmaradt, a bemutatót is halasztjuk.

A csalódást csökkentette azonban, hogy az említett portál illetékese az együttműködésünket kérte az oldal magyar nyelvű változatának fejlesztésében. Talán még sem olyan reménytelen ez a szeptember…

Beretka Katinka