Flashback avagy a szabadkai Gimnázium esete a tanteremhiánnyal
Flashback avagy a szabadkai Gimnázium esete a tanteremhiánnyal
Kis szabadkai helyzetkép
,,Fáj.” (Esterházy Péter)
2012. szeptember 21., péntek
Reggel kilenc órakor előkerestem a dossziéból azt a félrerakott cikket, amitől egy hete nem tudok felocsúdni.
A Magyar Szóban 2012. szeptember 11-én, kedden, ,,Sok a tíz tagozat!” címmel jelent meg ez a cikk, és arról szól, hogy az intézmény vezetője, tehát a szabadkai Svetozar MarkovićGimnázium igazgatója elmondja, hogy az (újra) elindított általános szak magyar nyelven már túl sok, jövő évtől nem fognak elférni a gyerekek: ,,A tagozat mostani első osztályosai pedig tanteremről tanteremre vándorolnak majd, állandó helyük nem lesz – magyarázta Snežana Živić.“
Emellett azt is megtudhattuk, hogy befejeződött a bal szárny felújítása, ami miatt később kezdődött meg a tanítás.
Napokon keresztül pörögtek a fejemben az események, történések, történetek, amelyek a szabadkai gimihez kötődnek, könyvek, kiadványok*, amik a történetét dolgozzák fel,amelyekből valóban nehéz időkben erőt merítettük, és azt hittük, ha kilábalunk onnan – a kilencvenes évekből –, akkor soha ilyen demagóg duma nem fog felszínre jönni. Tévedtünk.
Júniusban, amikor a végzősök ballagtak, mindenki láthatta, hogy már fel volt dúcolva az épület, de sem az intézményen sem a fenntartón nem látszódott, hogy nagyon iparkodik orvosolni a helyzetet, mert szeptember 1-vel megkezdődik a tanév. Annak is hírértéke van, hogy nem kezdték meg időben a munkát, de sikerült majdnem időben befejezni.
Vagy azért nem siettek, mert azt hitték nem sikerül ,,rájuk erőltetetni” a plusz magyar osztályt, és akkor elférnek?
A jelenlegi épületet 1899/1900-ban a Közoktatási Minisztérium kérelmére Szabadka város költségén építették Raichle j. Ferenc tervei alapján. Felújítása több fázisban és alkalommal történt, legutóbb 2008-ban, amikor 220 négyzetméteren két tantermet alakítottak ki képzőművészeti és informatikai terem céljára.
Az akkori polgármester és tartományi oktatásügyi titkár a következőket tartotta fontosnak elmondani: ,,Mivel az ősszel első ízben nyitottak horvát nyelvű osztályt, szükség volt új helyiségek kialakítására, s a jövőben terveznek még egy tantermet a tanulók rendelkezésre bocsátani. Szerbiában a szabadkai Gimnázium az első középiskola, ahol három nyelven folyik a tanítás, s szükségesnek tartják, hogy megfelelő körülményeket biztosítsanak a tanuláshoz. A munkákhoz többek között a helyi önkormányzat és a Tartományi Végrehajtó Tanács is hozzájárult.”
Vajon tényleg senki nem emlékszik már minderre? 2012-re magától értetődő lett az a helyzet, hogy az MNT közbenjárására mégis megnyitott magyar osztály a túl sok? Mint ahogy 2008-ban magától értetődő volt, hogy a (VMSZ-es) polgármester és a (VMSZ-es) tartományi oktatási titkár iparkodott, pedálozott, hogy legyen helye a horvát osztálynak?
Azt hittem, nincs olyan ember Szabadkán, aki képes azt mondani, hogy valamely osztálynak, gyerekeknek ne legyen helyük. Különösen nem mond ilyent pedagógus, intézményvezető. És most azzal kellett szembesülnöm, azt kellett elolvasnom az újságban, négy évvel azt követően, hogy mindannyiunk számára, az önkormányzat, az intézmény, a polgárok számára egyértelmű fontosságúként – újonnan megnyílt – horvát osztály után, a megnövekedett magyar igénynek az iskola nem kíván, nem tud, képtelen megfelelni.
Úgy vélem, száz évvel azt követően, hogy a város pénzén felépítették a gimnáziumot**, éppen ideje, hogy azok, akiknek ez a feladata, bővítsék. Úgy, hogy mindenki elférjen benne. Ennyit talán az egyébként 1795-ben Sigil Gimnasii M. Theresiopolitani néven megalapított gimnáziumunk megérdemel.
Lovas Ildikó
az MNT művelődési tanácsosa
*Hegedűs Antal – Szabó József szerk.: Gymnasium. 1747–1997. (Szabadka, 1997, Pannon Press), Horváth Mátyás: A szabadkai gimnázium 100 éve (1890–1990) (Szabadka, 2001, Grafoprodukt),
**Hicsik Dóra:Alma mater - A szabadkai főgimnázium tanárai (Életjel, 2010)