Világosságot!*

 „Sötét a bánya,

De égnek benne mécsek.”

 

November 23.

Amióta korábban sötétedik, valahogy minden sokkal nehézkesebben megy. A hivatalok nem válaszolnak a leveleinkre hatáskör hiányára hivatkozva, nem veszik fel a telefont csak többszöri (átlagban öt) próbálkozás után. Nem javítják ki az adatokat az interneten, és utána megsértődnek, ha nem tudjuk pontosan a vezetők nevét. És így tovább, és így tovább. Persze vannak pozitív tapasztalatok is, de az a kevesebb. Vagy csak az MNT akar mást, mint ami jár?

Ma bejelentették, hogy Szécsány község területén egyáltalán nincsenek többnyelvű helységnévtáblák, pedig a magyar mellett a román is hivatalos használatban van. Szécsánnyal egyébként a nyelvhasználati stratégiában is foglalkoztunk, hiszen az önkormányzatban már a ‘70-es évek végén is az ügyfelek kiváló szerb nyelvtudásával igazolták a magyar nyelvű ügyintézés elmaradását. Hasonló ügyünk volt Kevevárán, bár ott a magyar nyelv hivatalos használatát is meg akarták szüntetni (teszem hozzá, törvénytelenül). Van, ahol nem engedik a szerb nyelven anyakönyvezett név magyarra való átírását, van, ahol szabadon választott módban írják át.

Tényleg érződik az év/kor(szak) váltás: több panasz érkezik a nyelvi jogok megsértésére. Nem hiszem, hogy mostanában több esetben történik jogsértés – bár akár az is lehet –, inkább nyitottabb szemmel járunk. Mintha a sötétedéssel egy időben világosabbá válna a helyzetünk és a tudatunk.

 

November 24.

 

Vajdaság Szerbiához történő csatolásának 94. évfordulója: a magyar nemzet történetének legnagyobb tragédiája, a szerb nemzet történetének örvendezett ünnepe. Az egyiknek fény, a másiknak sötétség; de egyiknek és másiknak is, a fény lehetne néha fénylőbb, és a sötét is lehetne gyakran sokkal feketébb.

 

November 26.

Újabb panasz, ezúttal a Betegbiztosítási Alap egyik kirendeltségének munkájára, ahol nem fogadták el a magyar nyelvű igazolást. Általában előbb telefonon egyeztetek, mielőtt eljárást indíttatnék a jogsértő ellen. Most is így tettem – bár ne tettem volna. Az eljáró hölgy véleménye szerint a tény, hogy a magyar hivatalos használatban van, nem jelent semmit. Ők nem tudnak magyarul (nem is kötelesek!), és ezért az ügyfél fordítassa le a dokumentumot. Az emberek nagy százaléka ilyenkor elmenne, és fizetne a hivatalos fordításért. Szerencséjére az a fiatal, aki megkeresett, érezte, hogy valami nem stimmel. És a nő, aki elutasította, már a telefonom után, szintén érezte, hogy bajt csinált. Kifogások tömkelege, magyarázkodások, és a belgrádi illetékesekkel való egyeztetés után, közölték, sajnálják. Megvilágosodtak.

 

November 28.

Megérkezett a magyarországi Balassi Intézet Túlélni a magyar nyelvet c. kiadványa, ami a leggyakoribb szófordulatokat sorolja fel. Nem lehet megtanulni belőle magyarul, de szimpatikus formája kétségtelenül megbarátkoztatja az olvasót a magyar nyelvvel. Tervünk, hogy mielőbb minél több állami munkahelyre eljuttassuk a kiadvány szerb-magyar változatát (a jelenlegi angol-magyar alapján) így is népszerűsítve az anyanyelvünket. Ezzel készítenénk elő azokat a jövő évi programokat, amelyekkel elsősorban az ügyintézőket, és csak másodsorban az ügyfeleket célozzuk meg: ilyenek például az alapfokú nyelvtanfolyamok és fordítói képzések, magyar mint idegen nyelv tankönyv összeállítása és kiadvány a hatályos nyelvhasználati jogszabályokról szerb, illetve magyar nyelven. Ilyenkor jó látni a fényt az alagút végén.

 

November 29.

Az alagút újra sötét. A Statisztikai Intézet végre megjelentette a 2011. népszámlálás várva-várt nemzetiségi összetételre vonatkozó adatait. Fogytunk.

 

Beretka Katinka

 

* Petőfi Sándor verse