Igent mondani az ismeretlenre

December 27.

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt hasonló harcot vívtam magammal mint most. Örültem is, meg nem is, hogy az MNT-vel napról napra sorozatot az én jegyzetem zárja. Idén már jó előre kiszámoltam, hogy nagy valószínűséggel a történelem ismétli önmagát, és nem „úszom meg”. Miközben azonban a tavalyi év záró akkordjaként egyfajta számadást végeztem, addig a 2012-es évet nem akartam a szubjektív visszaemlékezéseimmel megpecsételni.

Ez az írás a tervekről szól. Azokról a tervekről, amelyek irányt mutatnak 2013-ban, melyek néhol találgatásokra, néhol tényekre épülnek. Tervekről, melyek meghatározzák a magyar közösség haladásának irányát a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás terén, hiszen nem elég csak bízni a spontán közösségépítésben. Tudnunk kell, hol és milyen módon ünneplik majd a Magyar Kultúra napját, milyen könyveket olvashatunk a könyvtárainkban magyarul, és egyáltalán lesznek-e olyan könyvtárak, melyek gondot fordítanak az olvasóközönségük nyelvi/nemzeti összetételére. Az aktuális népszámlálási adatok tükrében hogyan kell (újra) szervezni a magyar médiát, hogy az hatékonyan szolgálja mind a közönség mind magának a kisebbségi tájékoztatásnak az igényeit? Lesz-e, és ha igen, milyen formában magyar tévéműsor Újvidék környékén? Milyen pénzügyi forrásokra számítanak/számíthatnak a kulturális és tájékoztatási intézményeink? Vajon olcsóbb vagy drágább lesz-e a nyomtatott sajtó? Több hasábon vagy talán kevesebben jelenik-e meg a Hét Nap? És a Magyar Szó? És még nem is szóltunk az oktatásról: a középiskolai diákotthonokról Topolyán és Nagybecskereken, a szabadkai magyar tannyelvű egyetem lehetőségéről, a népesség gyarapító programokról, a ma elfogadott felnőttképzési stratégiában megfogalmazott célokról, a magyar értelmiségi réteg itthon tartásáról, a magyar nemzettudatot erősítő iskolai programokról és így tovább.

A mai üléstől, azt hiszem, legtöbben éjszakai befejezést vártunk. A 27 napirendi pont nagy része az MNT alapítású, illetve társalapítású kulturális intézményeinek (Fórum KK, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Topolyai Népkönyvtár, valamint a magyarkanizsai József Attila Könyvtár és a CNESA művelődési-oktatási központ), médiumainak (Pannónia Alapítvány, Magyar Szó, Hét Nap, Mozaik tévé) és a Szekeres László Alapítványnak jövő évi pénzügyi és munkatervének bemutatásáról szólt. Habár még nem tudhatjuk, lesz-e elegendő anyagi fedezet minden tervezett program megvalósításához, a Fórum továbbra is új könyvek kiadását szervezi, a VMMI szervert bővít, a Pannon tévé terjeszkedik Dél-Magyarország és Nyugat-Bácska felé, a Hét Nap arculatot vált, a Magyar Szó reformál. Miközben a vita nélkül zajló ülésen hallgattam a felszólalókat, valójában arra kellett ráeszmélnem, hogy a magyar közösség útját egyengető személyek és szervezetek terveznek, még így az ismeretlenben is. Lehet kétségbeesés, lehet bizonytalanság és kilátástalanság közepette, de terveznek. És most lényegtelen, hogy ez a tervezés valójában kötelességük az MNT irányába.

A konkrét elképzelések erőt adtak/adnak ahhoz, hogy a gyakran végeláthatatlannak tűnő harcot is folytatni tudjuk. Ezért lesz jövőre is jogi szaknyelvi szeminárium, fordítói képzés, tankönyv a magyarul tanulni vágyó nem magyaroknak, nyelvi tanácsadást végző iroda vagy éppen több száz magyar jogi iratminta. Habár az ülésen arról kellett beszámolnom, mi történt az elmúlt évben és nem pedig a tervekről, a nyelvhasználati stratégia egyéves végrehajtása során bebizonyosodott, hogy a magyar nyelv még mindig „játékban van”, már ami a hivatalos nyelvhasználatot illeti. Igaz, néha döcögősebben megy a hivatalos magyar nyelvhasználat szekere, sőt, néha szándékosan megállítják, de nem tért le az útról.

Ezekkel a biztató momentumokkal kívánok mindannyiunknak bátorságot az újévhez, merszet a tervezéshez, erőt a közös szekértoláshoz és reményt az ismeretlenhez!

Beretka Katinka