Újvidéki csőlátók és zentai mondathuszárok
Január 22, kedd
A szabadkai Népkör színvonalas műsorral emlékezett meg a magyar kultúra napjáról. A művelődési központ nagyterme zsúfolásig megtelt, többszázan élveztük a Juhász zenekar muzsikáját és Berecz András ízes, hiteles mesemondását. A műfaj koronázatlan királya hozta a formáját és leglább egy estére feledtetni tudta az emberekkel mindennapi gondjaikat. Jó volt ott lenni, mintahogy jó volt ott lenni előző pénteken is a zentai központi ünnepségen. A művelődés területén egyre több olyan rendezvényen vehetünk részt, amelyek létükkel és tartalmukkal egyaránt bizonyítják él, élni akar és élni fog nemzet e hazán!
Január 23, szerda
Nem csillapodnak a felkorbácsolt kedélyek Újvidéken azon intézkedések nyomán, amellyel a helyi hatalom, a városi közlekedési vállalat autóbuszain, nagy dirrel-durral, az eddigi latin betűs, szerb nyelvű feliratokat cirill betűs feliratokra cserélte. Ezúttal a Vajdasági RTV keresett meg, hogy nyilatkozzak az újvidéki „cirill betűsítési” intézkedések kapcsán. Nem először fejtettem ki változatlan álláspontomat a hivatalos nyelvhasználattal kapcsolatban: tisztelem a cirill írásmódot, elismerem annak jelentőségét a szerbek önazonosságának megőrzésében, fontosnak tartom az alkotmányos és törvényes rendelkezések betartását és betartatását, akkor is, amikor a szerb nyelvről és cirill írásmódról beszélünk, de akkor is, amikor a nemzetiségi nyelvek következetes hivatalos nyelvhasználatáról van szó. Nincs új a nap alatt, mégis folyamatosan az az érzésem, hogy a különböző nyilatozatok egyik oldalon sem igazán őszinték. Egyrészt a cirill betű vehemens oltalmazói folyamatosan az Alkotmányra és törvényességre hivatkoznak de minduntalan csőlátásuk van, szelektíven olvassák a törvényes rendelkezéseket és paragrafusokat, azokról a rendelkezésekről sorra megfeledkeznek amelyek a nemzetiségi nyelvek hivatalos használatára vonatkoznak, az ebből eredő kötelezettségekről egyszerűen nem vesznek tudomást. Itt-ott, nyilatkozataik mentén kibújik a szög a zsákból, a fehér lisztbe mártott farkasmancsból kitüremkednek az éles karmok, megmutatkoznak a valós szándékok. Jelesül az Alkotmány és a törvények lelkes őrei érvelésüket azzal toldják meg , hogy bizony Szerbiában mindenkinek ismernie kell a cirill írást, meg, hogy a tejben-vajban fürdetett szerbiai nemzetiségek ne kekeckedjenek, inkább annak örüljönek, hogy a szerb adófizetők pénzén akár anyanyelvükön is tanulhatnak (Sic!). Hiába, tudomásul kell vennünk, hogy az ostobaság, a korlátoltság, a kizárólagosság és önzés nem múló gyengeség, átmeneti állapot, a történelmi leckéket egyeseknek minduntalan újra kell tanulniuk. Másrészt, a latin betűs szerb feliratokat védelmezők sem teljesen következetesek és hitelesek, különösen nem azok, akik a kisebbségi közösségekhez tartoznak. Mi magyarok nem abban vagyunk érdekeltek, hogy eldöntsük, hogy a szerb nyelv két írása közül a hagyományos cirill, vagy a latin betűs nyerjen jobban teret, hanem abban, hogy a magyar nyelv, a magyarok lakta térségben minél szélesebb körben maradjon meg, terjedjen el a közszférában. Nem valami helyett, nem valamelyik másik nyelvet, az adott esetben a szerbet kiszorítva, hanem azzal együtt, azzal párhuzamosan. A szerb közösség pedig döntse el maga, hogy anyanyelvének melyik írását preferálja.
Január 25, péntek
Ünnepélyes keretek között, Zentán Ceglédi Rudolf polgármester úrral aláírtuk azokat a szerződéseket amellyel a Magyar Nemzeti Tanács társalapítójává válik a Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központnak és a Zentai Magyar Kamaraszínháznak. Hosszú utat tettünk meg, sok munka, egyeztetés és szócsata előzte meg az ünnepélyes pillanatot. Az aláírással remélhetőleg végérvényesen pontot teszünk annak a mondvacsinált, mesterséges konfliktusnak a végére, amelyet egyesek nagy energiával gerjesztettek a zentai önkormányzat és az MNT közt az elmúlt két esztendő során. Az ismert mondathuszárok tücsköt-bogarat összehordtak annak érdekében hogy a zentaiakat azzal riogassák, hogy a Magyar Nemzeti Tanács kisajátítja, rátelepszik, Szabadkáról rátenyerel a zentai, elsősorban magyar intézményekre. Akkoriban érveinket meg sem hallgaták a zentai városházán. Hiába bizonygattuk, hogy a társalapítási státussal, a közös magyar esernyő alá kerüléssel az intézmények zentai jellege nem csorbul, de a támogatások lehetőségi kiszélesednek, tevékenységük hatásfoka növekedhet, és ezzel a változással az egységes magyar oktatási és kultúrpolitikában megfelelő szerephez juthatnak. Talán éppen ennek a mesterséges konfliktuskeresésnek az eredményeként ma, a polgárok akaratából azok vannak többségben a zentai városházán, akik nem ellenfelet és nem ellenséget látnak az MNT-ben. Azoknak pedig akik továbbra is kételkednek az MNT elnökének, vagy magának a testületnek az őszinteségében és jószándékában, csupán egyet javasolhatok, kérdezzék meg azoknak a magyarkanizsai és topolyai művelődési intézményeknek a vezetőit és dolgozóit, amelyeknek már több, mint egy éve alapítója az MNT, hogy milyen változásokat hozott az életükben, munkájukban az MNT mint alapító! Ha azt hallják, hogy rájuk tenyereltünk, hogy szabadkai embereket ültetünk a nyakukba akkor hajlandó vagyok minden eddigi ezzel kapcsolatos lépésemet és állaspontomat felülvizsgálni, de ha nem, akkor tisztelettel kérem a mondat-huszárjainkat, legalább egyszer nézzenek önmagukba!
Korhecz Tamás, az MNT elnöke