Az önpusztitítás helyett vegyük észre rejtett és kevésbé rejtett kincseinket!
Február 20. Szerda
Nehezen ébredtem. A kedd éjjeli jégkorongozás jócskán kiszívta belőlem az energiát. Amióta újra űzöm gyermekkorom kedvenc sportját, ha nehezebben is ébredek, de ilyenkor ripsz-ropsz rengeteg felgyülemlett méreg, negatív energia távozik belőlem. Délelőtt a Hivatalban tartalmas munkaülést tartottunk, amelyen a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnökével, Ulrik Mónika nővérrel és a rend munkatársaival közösen áttekintettük a nagybecskereki magyar középiskolai leánykollégium fejlesztési lehetőségeit. Miután a Római Katolikus Egyház, pontosabban a Boldogasszony iskolanővérek rendje nemrég visszakapta az államtól a város legszűkebb központjában elhelyeszkedő patinás iskolaépületét, közösen azon dolgozunk, hogy az épület belátható időn belül teljes pompájában újjászülethessen és olyan tartalmakkal töltődjön meg, amelyek közösségünk épülését szolgálják, az egyik ilyen tartalom feltétlenül a középiskolásaink számára megnyitandó diákotthon lehetne.
Február 21, csütörtök
A hét folyamán a munktársaimmal együtt felkötöttem a útilaput és elindultunk, hogy Vajdaság-szerte sorra látogassuk a magyarul oktató középiskolák diákjait és közvetlenül ismertessük az MNT komplex Felsőoktatási ösztöndíjprogramját. A már harmadik éve működő támogatási rendszer célja, hogy érvényesülési, karrierépítési lehetőséget biztosítson a szülőföldön fiataljaink legszélesebb rétegének, hogy diplomához, munkához juttassa mindazokat, akik elfogadják ezt a páratlan lehetőséget, a kinyújtott támogató kezet. Hittel valljuk, hogy a képzettségen, tudáson, diplomán keresztül vezet az egyetlen biztos út az egyén érvényesüléséhez, de közösségünk egyenrangúsága és gyarapodása is ettől függ. Ezen a napon két szabadkai gimnáziumot kerestem fel, ahol a tágas dísztermekben közel száz-száz harmadikos és negyedikes diák hallgatta végig érdeklődve, figyelemmel ismertetőmet. A közvetlen találkozások nem csak a diákok ismereteit gyarapítják, de a diákok kérdéseiből, a mi kérdéseinkre adott válaszaiból nagyon sok hasznos ismeretet szerzünk mi magunk is. Egyértelműen kiderült, hogy részben erőfeszítéseinknek is köszönhetően egyre több diák dönt a továbbtanulás, elsősorban a hazai továbbtanulás mellett. Ám nem csak ez derült ki a diákokkal folyatott kendőzetlen és szűretlen párbeszéd során. Az is kiderült, hogy közösségünk, családjaink kedélyállapota igen ramaty, azt tapasztaljuk, hogy az emberek gyakran egymásban erősítik, táplálják azt az előítéletekkel teli, lebutított képet, hogy a szülőföldön minden sötét, borús és süllyed, míg külföldön, legalábbis tőlünk nyugatabbra örök nyár és napsütés vár mindenkit aki „dobbant”! Világott látott emberként, a párbeszéd során megpróbáltam árnyalni ezt a lebutított képletet, és rámutatni arra, hogy környezetünk, a bennünket körülvevő világ milyensége, a képe nagyban tőlünk függ. Szerintem sok kincset rejteget a szülőföldünk, van jövője ennek a világnak és nekünk benne. Olyannyira, hogy mind a négy gyermekem jövőjét itt tervezem és mindent elkövetek azért, hogy itthon maradjonak, itt érvényesüljönek és otthon érezzhessék magukat. Remélem azt senki sem hiszi el rólam,hogy szeretett gyermekeimet nem menteném ki egy süllyedő hajóból!
Február 22. péntek
Az elmúlt tizenöt évben annyit utaztam, hogy mára az utazás inkább nyűg a számomra, nem pedig izgalmas felfedezés. Csakúgy mint az elmúlt héten, ezen a pénteken is Budapestre utaztam. Mégis jó, hogy ott voltam, mert a Magyarság Házában végignézhettem azt az alkalmi műsort, amelyben fiatal vajdasági magyar művészek mutatkoztak be a Fővárosban. A Rejtőzködő Kárpát-Medence sorozat keretében bemutatott Vajdaság produkció méltóképpen képviselte közösségűnket. A jelen levők meggyőződhettek róla, hogy a bácskai, délvidéki földön nem csak a haszonnövények teremnek gazdagon, de szülőföldünk fiatal, megújúló emberi erőforrásokban is gazdag. Még csak egy dolgora lenne szükség, hogy ezt mi magunk is, mind többször és többen vegyük észre.
Dr. Korhecz Tamás
az MNT elnöke