Kompromisszumot kötni az élettel

Április 5.

Valószínűleg kevés ember van, aki a gyereke, szomszédja, ismerőse révén ne hallott volna az oktatási alkalmazottak pszichofizikai felméréséről a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat fiókintézeteiben, illetve arról a tortúráról, amit a magyar ajkú vizsgázó él át a szerb anyanyelvűek számára készült kérdések láttán. Ezt orvosolandó dolgoztunk ki egy alternatív rendszert, ami ugyan sokaknak nem tetszett, hiszen ezáltal egyenlő versenyhelyzet alakulhatott ki, nyelvtudástól függetlenül, így azonban a magyar tesztelésre lassan egy éve lehetőség nyílt. A megállapodás viszont csak a tavalyi évre vonatkozott, és négy hónapunkba telt, hogy valahogyan kieszközöljük az együttműködés folytatását 2013-ban. Jelenleg a már aláírt háromoldalú szerződés a szolgálat pecsétjére vár, hogy a valamikor nehézkesen beindított rendszert újra mozgásba lendítsük. Sajnos, nem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen időközben többen kénytelenek voltak a magyar opció hiányában szerbül vizsgázni, illetve lényeges, hogy az aktuális szerződés is csak meghatározott időre szól. Szóval megközelítés kérdése, hogy félig üres vagy félig tele van az a bizonyos pohár. Remélem, az idő igazolja, hogy jó kompromisszumot kötöttünk.

Április 8.

Vannak magyar kérdések a gépjárművezetői vizsgán, de a felkészülést mindenki oldja meg a maga módján. Nagyjából így összegezhető a Belügyminisztérium válasza az MNT Polgári jogvédőnek benyújtott panasza kapcsán, amelyet nem hivatalosan ma közöltek velünk. Szerencsére a kérdések alapját szolgáló közlekedésbiztonsági törvény magyar nyelvű fordítását is ma fejezték be, ezért az autósiskoláknak nem kell ezentúl ad hoc módon, nem szakszerű fordításokra támaszkodniuk, de a probléma lényege, azonban, még nem oldódott meg. A továbbiakban igyekszünk a magán úton lefordított tesztkérdéseket terminológiailag kicsit egységesíteni, hogy a félig üres poharat legalább kicsit megtöltsük.

Április 9.

Történt, hogy az üzletben már messziről felfedeztem, magyar az eladólány. Magyar név, a magyarokra jellemző, a fülnek nem éppen kellemes kiejtés, miközben szerbül szolgált ki. Biztos nyomós oka volt, hogy miután következetesen magyarul beszéltem hozzá, ő szerbül válaszolt (és mint kiderült, érti is, amit mondok, mert nem kérdezett vissza a szokásos „ne razumem”-mel). Szóval itt tartunk, ő is kompromisszumot kötött az élettel, csak éppen rosszat. Pedig a (hivatalos) magyar nyelvhasználat hosszú utat járt be, amint azt az újságcikkek, iratminták, jegyzőkönyv kivonatot is tanúsítják az elmúlt néhány évtizedből. A Vajdaság Magyar Művelődési Intézet segítségével pedig mindezekből a dokumentumokból elektronikus gyűjtemény készült, hogy mindenki láthassa majd, honnan, hova jutottunk és merre tartunk.

Április 12.

A fenti magyar eladólánynak is hasznára válna a Tanuljunk magyarul c. új kiadványunk, melynek 5000 példánya várja, hogy eljuttassuk a különböző hivatalokba, egészségházakba, nagyobb üzletekbe, színházakba, könyvtárakba és így tovább. Végtelen a lista, ahol az alapvető kifejezéseket és szófordulatokat szerb és magyar nyelven (de szerb kiejtéssel is) tartalmazó füzetecske használóra lelhet. Ingyenesen letölthető, gyorsan újra nyomtatható, ezért is bízunk benne, hogy minél több intézmény, ahol az ügyfélforgalom és a közvetlen kommunikáció központi helyet foglal el, készít saját példányokat. A célközönség nem feltétlenül a magyarul nem beszélő lakosság, hanem a szerbül nem beszélő magyar lakosság is. Majd kiderül, a kétnyelvűség mennyire lehet sikeres, ha mindkét oldalnak azonosak a lehetőségei. Az eladólány példáján okulva azonban lehetséges, hogy az elsősorban szerb ajkúaknak szánt nyelvi segítséget a magyarok veszik majd inkább igénybe, és így továbbra is marad a „dobár dán” és a „dovídzsényá” szép magyar akcentussal.

Beretka Katinka