A művészet és együttműködés mértékegysége

Az foglalkoztat hetek óta, miképpen is kell értelmezni azt, hogy: o dodeli priznanja za vrhunski doprinos nacionalnoj kulturi, odnosno kulturi nacionalnih manjina.
Ugyanis a köztársaság 2011. január 18-i Hivatalos Lapjában megjelent, 50 nevet tartalmazó végzés erről szól.
A névsor egyetlen magyar nevet sem tartalmazott, de legfőképpen nem tartalmazta Karna Margit színművésznő és/vagy Németh István író nevét, akiket a szabadkai Népszínház magyar társulata illetve a Forum jelölt erre a – népi nyelven – kiemelt nyugdíjra, a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának döntésével, támogató levelével egyetemben.
Meghatározó szakmai intézmények és a kisebbségi önkormányzat közös javaslatának figyelmen kívül hagyása, amikor a nemzeti közösségre is vonatkozik a döntés, kisszerű gesztus.
Azonban jól érzékelteti az MNT Közigazgatási Hivatalának mindennapjait. Tartalommal megtölteni a törvényt a különböző szintű politikai intézményekkel való egyeztetések, javaslatok, véleményezések, kezdeményezések, pereskedések, döntések meghozása illetve tolmácsolása útján lehetséges.
A nemzeti tanácsokról szóló törvény kerete és lehetősége működésünknek.
Azonban a politikai intézmények, az önkormányzatok, a tartomány és ritkábban ugyan, de a kormány is része ennek a működésnek.
A január 18-án közzétett döntés sokat elárul arról, miként éli meg ezt a működést a kormány.
Amiként a szabadkai városi tanács döntése és indoklása – amely kimondja, mely intézet nem lehet kiemelt jelentőségű intézménye a vajdasági magyar közösségnek – sokat elárul nem csak a városvezetés működéséről, szakmai hiányosságairól, de legtöbbet hozzáállásáról. Idézzünk az indoklásból: ,,Za mnoge kulturno istorijske spomenike Subotice imamo da je, recimo, vlasnik-investitor bio Srbin, arhitekta Bunjevac ili Hrvat, odnosno Jevrejin, zemlja u kojoj je taj spomenik nastao Mađarska, ili Austrougarska a stil eklektika ili barok, dakle, univerzalni evropski stilovi. Pitanje je sada zašto bi se ovakvi kulturno-istorijski spomenici svrstavali u nacionalni interes samo jedne nacionalne zajednice.”
Mert alapvetően nem az a kérdés, amit sokan kérdésként és problémaként éltek meg: milyen sorrendben, földrajzi vagy működési terület alapján tesszük kiemelt jelentőségűvé az intézményeket/rendezvényeket, amennyiben elvégezzük a törvény előlátta munkát.
A kérdés az, hogy az önkormányzatok, a tartomány, a köztársaság partnerünk-e ebben a munkában.
Ha a vajdasági magyar közösség élni kíván a törvény adta lehetőségeivel (és élni kíván, ezt kinyilvánította a választásokon), amit választott országos önkormányzata, az MNT által tehet meg, viszont bizonyos politikai intézmények ebben gátolják, semmibe veszik, megpróbálják kijátaszani, akkor azt (is) kérdésként kell megfogalmaznunk, mennyit haladtak előre az elfogadás, a törvénytisztelet, az európai értékek mentén ezek a politikai intézmények.
Ugyanakkor nem kevésbé fontos az MNT munkájának követésében a nyilvánosság kontrollja. Noha bizonyos döntések eredménye, sikere vagy sikertelen volta csak középtávon mutatkozhat meg, a konstruktív kritika a jövőben megtörténhető hibákra is felhívja a figyelmet. Persze a közbeszéd prejudikálón tematizáló része is helyére kerül a közösségi mérlegen.
Egyetlen dolog van, amiben – meggyőződésem szerint – egyetérthetünk: hogy legalább a vajdasági magyar közösségen belül, egymással való kommunikációnk, munkánk során ne kerüljünk abszurd helyzetbe. Példának okáért az meglehetősen abszurd helyzet volt, amikor a szegedi jogi diplomát különbözeti nélkül honosították Belgrádban, a szegedi bölcsészeknek meg kilenc-tíz különbözetivel kellett szembenézniük Újvidéken. Kétlem ugyanis, hogy a szerb és magyar jog azonos, a magyar nyelv és irodalom pedig olyannyira elkülönböző Magyarországon és Vajdaságban.
Alig több, mint fél évvel a választások után már világosan kirajzolódik az MNT-ben többségben lévő Magyar Összefogás elképzelései, célkitűzései, munkája kapcsán, hogy nincsenek üres hetek, hónapok. Természetesen tévedések, hibák adódhatnak. De abszurd helyzetek nem.

Lovas Ildikó
az MNT művelődési tanácsosa