Ami összehoz minket
Július 8.
Vasárnap este azt találgattam, miként tudnám megúszni a hétfői utazást a szerbiai világvégére; mert Novi Pazar akkor még a világ legeldugottabb helyének tűnt nekem. Mint kiderült, a kollégák is hasonlóan gondolkodtak. Érdekes, hogy miként hoz össze minket, még így látatlanban is, a többórás autókázástól való „irtózás”. Végül azonban a Novi Pazar-i Állami Egyetemen tett látogatás nagyon jól sikerült, bár a csodálkozó arcok láttán eltűnődtem, milyen gyakran fogadnak magyar vendégeket. Az intenzív tapasztalatcsere során kiderült, milyen sok, a magyar közösség problémáihoz hasonló gonddal küzdött e nyelvében, vallásában és nemzetiségi összetételében heterogén régió is, amikor 2006-ban végül megalakult Szerbia legfiatalabb állami alapítású egyeteme egy eddig ismeretlen szervezeti formában. Az integrált egyetem ugyanis egyedülálló az országban, és tökéletes megoldást kínált egy olyan közösségnek, amely tanárhiánnyal szembesült. A kétórás barátkozás, az egymástól való tanulás lehetősége, a frissen aszfaltozott hegyi utak és a Belgrád és Szabadka között futó, nem éppen kifogástalan autópálya végül bebizonyította számomra, hogy nincsenek elveszett közösségek, legfeljebb nem ismerjük őket, egymást eléggé.
Július 9.
Még nem is akklimatizálódtam, amikor már Piliscsaba felé vitt az utam egy Kárpát-medencei kisebbségi jogi nyári egyetem előadótermébe, ahol a melegtől és az esti bulizástól fáradt jogászhallgatók figyelmét kellett volna lekötnöm a hivatalos nyelvhasználati stratégiával. Nem voltak illúzióim, hiszen nekem is szenvedés lett volna magamat hallgatni 40 fokban, ezért inkább igyekeztem gyakorlatiasabban megközelíteni a témát, és az MNT munkája során tapasztalt jogsértéseket és jogérvényesítési lehetőséget bemutatni. Hiszen határon innen és túl, amellett, hogy hasonló jogi-politikai-társadalmi eszköztárral rendelkezünk a magyar nyelv megtartása és használata terén, egyazon küzdelmek is összetartanak bennünket.
Július 10.
Valószínűleg ez az utolsó olyan jegyzet, amelyben a demográfiai munkacsoportról írok, ma ugyanis véglegesítették az úgynevezett Népesedési Akcióterv 2013–2017 tervezetét. A jövő csütörtöki közvitán persze még alakulhat a szöveg, de az alapvető célkitűzések, úgy is mint a gyermekvállalás gazdasági hátrányainak mérséklése, a gyermekbarát munkavállalási lehetőségek biztosítása, a szülővé válás szellemi-erkölcsi megbecsülésének növelése, illetve a család fontosságának elfogadtatása a közgondolkodásban, már megfogalmazódtak. Hogy több gyerek születik-e a következő években e stratégia programjainak mentén? Nem tudom, de bízom benne. Mint ahogyan a család sem tudja még, amikor összegyűlik az újszülött körül, szerencsés csillagzat alatt született-e az új családtag. Csak bíznak benne.
Július 11.
Kevés olyan dolog van, amiben annyira egységesek lennének a mai magyar fiatalok, mint a szerb nyelv nem tudása. Ennek több oka lehet, de kétségkívül egyike a legégetőbb problémáinknak itt, Vajdaságban. Ezért az MNT idén is megszervezi szerb nyelvi felzárkóztató képzését a középiskolák harmadik osztályos tanulói részére a nyári szünetben. Szabadkán, Zentán, Magyarkanizsán, Óbecsén és Újvidéken ellenőrizték az érdeklődő diákok tudásszintjét, az eredmények azonban még nem ismertek. A program népszerűsítése során azonban kiderült, sokszor a szülők nem is értesülnek erről az egyébként ingyenes nyelvtanulási lehetőségről. A diákok, logikusan, nem akarnak plusz kötelezettségeket a nyár folyamán, ezért a szülőket általában nem terhelik „felesleges” információkkal. A szülők pedig az MNT-t támadják, miért nem tanulhat meg a gyerek szerbül még az egyetemre iratkozás előtt. Ördögi kör, de legalább újabb dologról mondhatjuk el, hogy ahogy a jó, úgy a rossz is, így vagy úgy, összehoz minket.
Beretka Katinka