Válaszd a tudást!
2013. augusztus 26–30.
Einstein közben rád ölti a nyelvét. Ez a mondat – válaszd a tudást – azon a reklámon szerepel, amellyel néhány évvel ezelőtt az m2 hirdette műsorait. A Mindentudás Egyetemét? Már nem emlékszem, de nem is fontos, a jól megválasztott fotó, a híres einsteini nyelvkiöltés, akármennyire is közhelyessé koptatta az idő és a kirakatokban szereplő érettségiző tablók, megjegyeztette a mondatot is.
Válaszd a tudást! – kiált fel a szülő és felmutatja a fotót. Attól még lehetsz cool, stramm gyerek (a nagyanyám által használt szó helyére olyan kellene, amely nem tűr nyomdafestéket/ekránt, pontosabban tűr, de azon felületek szövegei olyannyira közönségesek, hogy elveszik az ember kedvét a jóízű káromkodástól/csúnya szó időnkénti használatától és egyáltalán: választékosságra nevelnek szövegeim – miattuk igyekeznek választékosabbak lenni. Szorosan nem tartozik ide – de a szorosság/szigorúság amúgy is csak a szabadságpártiaknak áll jól – de E. P. nagy magyar író tőrös változatában is vannak olyan megoldások, amiket ő is pontosan ilyesféle dolgoknak köszönhet és teszi is, nagyszerű bravúrral. Sajnos a tehetséggel szemben nincs felület, durvaság, bölcsesség-birtoklási-betegség tünetegyüttese, ami elegendő volna. Előbb-utóbb ez kiderül. Ha utóbb, az sem baj.
Válaszd a tudást, kiált fel a szülő és utal Einstein kiöltött nyelvére. Vagy az édes, lompos, loncsos és bozontos Vackorra, ha még kicsi a gyermek, akit rá kell bírni arra, hogy a tudást válassza. 1863 magyar iskolába induló gyermek választotta Vajdaságban az idén a legbiztosabban megszerezhető, az anyanyelvi tudást. Abban hiszek, hogy Vackor miatt választották, akinek szülőjét különben Kormos Istvánnak hívják. A csomag pedig jól esik. Elmesélem mindezt, mivel én vagyok az egyetlen MNT-s, aki nem jelenik meg egyetlen iskolában, osztályban sem 2010 óta. Kérdezték tőlem, miért nem megyek csomagot osztani, régi iskolámba, más községekbe, hiszen szeretek amúgy jönni-menni. Mert nem tudom feltalálni magam. Ezért. Viszont fontos, hogy minden gyerek válassza a tudást! Ha kicsi, akkor Vackorral, ha középiskolás (lázadó), akkor Einstein kiöltött nyelvével, ha pedig egyetemi polgár, akkor Szentgyörgyi nyakkendős fotójával, Irinyi bús bajuszával – akár egy rajtakapott betyár, Ottlik finom szerkezetű zakójával.
Válaszd a tudást, ez a lényeg. És közben az MNT elsősöknek járó csomagja, egyetemistáknak járó ösztöndíjai jól jönnek. A támogatás, a magyar közösség anyagiakban is kifejezhető támogatása mindennél fontosabb. Az anyanyelven megszerezhető tudás tesz versenyképessé, magabiztossá, nyelvöltögető, nyakkendőt viselő, versből mackót nemző polgárrá. És ahhoz, hogy polgárok legyünk, szükség van anyagi támogatásra is. És amikor a támogatásnak köszönhetően polgárok leszünk – vélhetően – gyakorolni fogjuk a fogalommal járó feladatokat is: támogatjuk, segítjük, erősítjük az utánunk jövőket. Ez csak amolyan feltételezés, még nincs kipróbálva, mert vannak szavak, amelyek használata mifelénk esetleges, jelentése alkalomhoz, helyzethez, célhoz mérten változik: polgár, értelmiségi, kritikus, író, elemző, kőfaragó. De ez nem baj. A baj akkor kezdődik, ha az ügyvédek, orvosok és fodrászok esetében is ugyanennyire szabadon értelmezhetővé válik a szó jelentése.
2008 és 2012 között 586-án honosították a diplomájukat az MNT–SzLA támogatásával. Az idén 1261-en érettségiztek, mintegy 1000-en felvételiztek, 492-en jutottak be a hazai egyetemek valamely szakára állami költségvetésre, 239-en pedig önköltséggel. A magyarországi egyetemeken továbbtanulók számát saccolni lehet. Válaszd a tudást – ahogyan a néhány évvel ezelőtti m2-s reklám szlogenje biztat. Aztán a dolgok alakulnak, diplomával a zsebben, Vackor emlékével a szívben eligazodunk a világban. A többi, minden más, elolvad, akár a tavalyi hó. De a diploma – szüleid féltve őrzik –, Vackor-könyved a gyereked kezében, jó helyen van.
Lovas Ildikó