Örökkön-örökké

Szeptember 2.

Az ember mindig is kutatta a halhatatlanság titkát. Hiszen az élet egy-egy szakasza annyira tökéletesnek tűnik, hogy akkor és ott, biztosan azt kívánjuk, bárcsak örökké élnénk. Vannak teológiai magyarázatok: a hit abban, hogy a lelkünk békét talál, vagy éppen vándorol, esetleg újjászületik. És persze vannak akiknek sikerül beírni magukat a történelemkönyvekbe: általában vagy azért, mert háborút robbantottak ki, vagy azért, mert békét kötöttek.

De van-e esélye a mindennapok emberének örökké élni? Állítólag genetikai értelemben van. Ugyanis minden szülő tovább él a gyermekében. És ha a gyermeke is szülővé válik, és annak a gyermeke is, és így tovább, valójában folyamatosan öröklődik génállományának egy része, így cáfolva meg azt a tévhitet, hogy az ember halandó.

Ma, amikor az MNT tagjai és munkatársai több száz első osztályba induló magyar diáknak adták át az ajándék tanszercsomagot Vajdaság szerte, minden aggódó és ijedt szempárban láthatták a szüleik aggódása és várakozása mellett a magyarság múltját, a magyar nyelv jövőjét, egyszóval közösségünk halhatatlanságának zálogát.

Szeptember 3.

A horvátországi Vukováron nyelvháború zajlik. Azt mondják, túl frissek még az emlékek ahhoz, hogy szerb nyelvű cirill betűs feliratok is megjelenjenek a közintézményeken, ezért tömegek tiltakoznak az utcára vonulva a kétnyelvűség ellen. Az ember azt hihetné, hogy húsz év elég volt ahhoz, hogy a ПОЛИЦИЈА ne zavarjon senkit, de úgy tűnik, a valamikori sok-sok háborús áldozat ma már inkább csak indokká vált különböző, nem éppen EU szellemiségű csoport számára, hogy nyelvi sovinizmusukat legyezgethessék. Szerbiában is voltak „táblaháborúk”, de aki csak kicsit körül néz, láthatja, hogy a szerb feliratok is gyakran áldozatául esnek a vandáloknak. És habár a mai napig festenek le magyar elnevezéseket is, azért még nem történt meg – és talán nem is fog soha, hogy felvonulást szervezzenek a Bartók Béla utcák, a Községi Közigazgatási Hivatalok vagy a Parkrendezési Közvállalatok ellen.

A kétnyelvűség nem kötelező. Az állam eldönti, megengedi-e vagy sem a kisebbségeknek az anyanyelvük használatát. Horvátország is döntött, és talán egyszer kiderül, mikor lesz elég érett a társadalom, hogy a szerb nyelvű táblákban ne támadást lásson, hanem egy közösség jogos követelését a szülőföldjén. Nem lehet ugyanis örökké régiónk történelmének véres időszakaival indokolni a nyelvi jogsértéseket, a nemzeti kisebbségek semmibe vételét vagy úgy általában véve a jogállamiság mellőzését; mindegy, hogy Szerbia határán innen vagy túl történik mindez.

Szeptember 6.

A Várady kiválósági ösztöndíj-hitel egyik fontos eleme, a kimagaslóan teljesítő mester és doktori hallgatók ösztöndíjazásán túl, a vajdasági magyar vállalkozók társadalmi felelősségvállalásának megerősítése a magyar közösség felé. E célból ma tartották meg sorban a negyedik találkozót az MNT munkatársai és olyan üzletemberek között, akik akár erkölcsileg, akár szakmailag (sőt, esetenként anyagilag) részt vállalhatnak közösségünk fiatal értelmiségének támogatásában. Mindig is voltak és lesznek olyan emberek, akik társadalmi státusukból, maguknak kiharcolt vagy éppen kapott lehetőségeikből kifolyólag többet tehetnek a magyarságért, mint a nagy átlag. Ezért is fontos, hogy ez, az MNT közreműködésével elkezdődött és remélhetőleg eredményes kommunikáció a potenciális munkáltatók és jövendőbeli munkavállalók között minél több és új kaput nyisson meg itthon, a Vajdaságban. A Várady ösztöndíj alap ugyanis nem tart örökké, de egymás segítése és az egymásért való felelősségvállalás, így vagy úgy, már lehet egy tartós állapot: ha szerencsénk lesz, akár tarthat örökkön-örökké.

Beretka Katinka

nyelvhasználattal megbizott tanácsos